Három fehérvári játékos emelhette fel a BL-serleget

A minifutballisták öt éve íródó Bajnokok Ligája-történelmében a fővárosi Mad Dogs gárdája harmadszor végzett az élen. Zsinórban másodszor, ugyanis két éve a szintén olasz Riccionéban rendezett fináléban is nyertek, a tavalyi seregszemlét a pandémia miatt nem rendezték meg. A budapestieknél a kapuban Wittner Máté, a védelemben Bognár Bence, a csatársorban pedig Büki Baltazár is szóhoz jutott. Utóbbit a torna legjobbjának választották, kulcsfontosságú gólokat szerzett a 18 csapatos fináléban. Mindhárman hosszú éveket töltöttek a Vidiben, néhány éve szakítottak a nagypályás futballal.

– A csapat összesen háromszor nyert BL-t, mi hárman másodszor voltunk tagjai a győztes együttesnek. A mérlegünk jó, három szereplésből kétszer aranyéremmel térhetünk haza, mindössze 2018-ban Szlovéniában nem sikerült győznünk, a nyolcaddöntőben kikaptunk a Juventus Sibiu csapatától. Az akkori, nagyszebeni gárdából öten tagjai voltak a most finalista AEK Oradea csapatának – mondta Bognár Bence.

A Mad Dogs ezúttal a csoportküzdelmek során 10-5-re verte a bolgár bajnok Feniks együttesét, majd 2-2-es döntetlenre végzett a cseh bajnok BMKM csapatával. A nyolc közé jutásért a lengyel Ankiert verték 4-1-re, a negyeddöntőben ismét a csehekkel mérkőztek, másodjára 3-1-re nyertek, az elődöntőben, hatalmas csatában, 4-3-ra gyűrték le a bosnyák bajnokot. Aztán következett a finálé a nagyváradiakkal, a rendes játékidő 3-3-mal zárult, a büntetőpárbajt a magyarok nyerték 9-8-ra.

– Nagy dolog, hogy ismét sikerült a legjobbnak bizonyulnunk. Mondjuk nem indult egyszerűen, a szervezők a megszokottnál sokkal nagyobb pályát rajzoltak fel, aztán rövidítették, de így hosszabb volt a megszokottnál, a kelleténél többet kellett loholnunk – folytatja a 26 éves Bognár. – Ahogy Büki és Wittner, én is a Vidiben lépkedtem a létrán, a felnőttekkel edzettem, kupameccsen pályára is léptem, ám már akkor is sok volt a külföldi, nem bíztam abban, hogy komoly szerep juthat nekem. A mi korosztályunkból mindössze Géresi Krisztián tudott megragadni az élvonalban. Szerepeltem Veszprémben az NB III.-ban, aztán a Fradi-futsalosokkal töltöttem két évet Bükivel. A csapat a közelmúltban megszűnt, az Aramisban folytatjuk. A bajnoki szezonra hangolódásban remek volt az olaszországi BL-döntő, jól ment a játék. Bár hátul szerepelek, hat gólt lőttem, nem sok választott el a gólkirályi címtől.

Büki Baltazár a torna legértékesebb játékosa lett, fontos gólokat lőtt – Bognárnál kevesebbet –, valamint sok gólpasszal jelentkezett.

– Nem számítottam a díjra, de nagyon örültem neki. Most inkább az előkészítésben jeleskedtem, a helyzeteim megvoltak, de sokat elpuskáztam. Úgy gondolom, ezúttal szerepeltünk a legerősebb összeállításban, bár a távol maradó Frank Tamás nagyon hiányzott. Csapatként voltunk erősek, a kispályás foci ugyan amatőr sport, azonban itt is remek labdarúgók vannak, komoly együttesek neveztek az erőpróbára. Végig kiélezett meccseket vívtunk, nagy dolog, hogy sikerült megvédenünk a címünket – mondja Büki, aki a Vidiben töltött évek után Veszprémben és Iváncsán szerepelt az NB ­III.-ban, évek óta a kispályás focira koncentrál.

A móri születésű, immár Gárdonyban élő kapus, Wittner Máté súlyos sérülés után tért vissza pár hete. Egy éven át nem sportolhatott. – Móron kezdtem focizni, majd védtem a felcsúti akadémián, ahonnan a Vidibe kerültem, később védtem az FTC futsalcsapatánál és Gárdonyban. A nagypályán az osztrák harmadosztályban, az Union Gurtenben töltött három év a legemlékezetesebb. Egy éve azonban nem sportolhattam, a lábamat sem tudtam felemelni. A gerincemben egy alsó porckorong megrepedt, kiszáradt, végül egy szakember észrevette, hogy ez nem sérv, hanem kitüremkedés, műtét nélkül megoldható, kezelhető. A fájdalom még nem szűnt meg teljesen, de lényegesen kisebb, a BL döntője előtt egy edzésen vettem részt a csapattal, valamint fizioterapeuta iránymutatásával kétszer futottam. A fentiek fényében különösen örülök ennek a sikernek.