A gödörtől az arénáig – Disztl Péter továbbra is rajong a labdajátékokért

Könnyű volt kiszúrni a tömegben. Egyrészt közel 190 centiméteres magassága, védjegyévé vált szürke szakálla, másrészt amiatt, hogy a piros mezes drukkerek gyűrűjében ő viselt egyedül kék farmer­inget és hozzá passzoló nadrágot. A meccs előtt a hangosbemondó köszöntötte a 37-szeres válogatott hálóőrt.

– Mintegy négy évtizede voltam kézimeccsen, a Szondi SE együttese az akkoriban „gödörnek” nevezett betonos pályán vívta meccseit, néhányat én is megtekintettem. Jó csapat volt, a legjobb hazai gárdákat is megszorongatták. Az eredményekre már nem emlékszem, a játékosok közül is csak a kapusokra, Bartalos Bélára és testvérére, Zoltánra. Talán nem meglepő, hogy a hálóőrök maradtak meg bennem, a kapus a kapusra figyel a legjobban. Baráti társasággal tekintettem meg azokat az összecsapásokat. Ma már alig hihető, szabadtéren rendeztek élvonalbeli kézimeccset.

Aztán több évtizedes szünet következett. A múlt heti meccs­re hirtelen jött az invitálás. Az egykori kapus párja, Fésűs Irén jelenleg Veszprémben dolgozik, az NB II-es női röplabdacsapatnál. Segítője Czeglédi Dóra, akinek párja, Czeglédi Zoltán a bakonyi sztárcsapat nagy rajongója. Két bérlettel rendelkezik, ő hívta meg a Flensburg elleni derbire a Videoton egykori legendáját.

– Közöltem, bármilyen meccsre szívesen eljövök, kivéve a Barcelonát, a klubot nem kedvelem. Mondtam, felőlem lehet Paris Saint-Germain, Kiel, bármi, német klub elleni derbi különösen érdekel. Kapóra jött, hogy egy német élcsapat érkezett a Bajnokok Ligájában. A futballban a Bayern München a kedvencem, ha nem a magyar válogatott játszik, mindig a németeknek drukkolok. Remek hangulat, ötezer néző volt a meccsen, előzőleg megtekintettem a tévében néhány héttel ezelőtti, PSG elleni találkozót is, tudtam, megint fantasztikus lesz a hangulat, nem is csalódtam. Magabiztosan nyertek a hazaiak, a vártnál talán könnyebben. Közel voltam a dobosokhoz, többen dudáltak körülöttem, ami sokakat zavar, én megszoktam pár évvel ezelőtt Békéscsabán a röplabdameccseken.

Disztl Péter a legnagyobb rajongója – persze az édesanyja, Fésűs Irén után – a válogatott feladónak, Király-Tálas Zsuzsannának, akinek két évtizede követi a karrierjét. Amikor a röplabdás a Viharsarokban szerepelt, Disztl akkor lett igazi drukker.

– Nyolcéves volt, amikor összejöttem az édesanyjával, végigkísértem a pályafutását a kezdetektől. Fehérvárról, a bajnoki negyedik helyezett MÁV Előrétől a BSE-hez került, aztán a Vasasba, később a legjobb magyar csapathoz, a Békéscsabai ERC-hez. Nyilván a MÁV meccsein mindig ott voltam, ha nem ütközött az aktuális focicsapatom bajnokijával, a BSE összecsapásait is a helyszínen követtem, a Vasasnál is ott ültem a tribünön, de a piros-kékeket akkoriban ridegnek tartottam, nem éreztem családiasnak a hangulatot. Az igazi szurkolás leginkább Csabán érintett meg, a Colosseumnak becézett városi csarnokban. Nagyszerű közösségbe kerültem, barátokra leltem, ott voltam szinte minden meccsen, a dobosok között. Nem csak a hangulat, az eredmény is elképesztő volt, magyar csapattól két éven át nem kaptak ki, mindent megnyertek itthon.

Aztán Zsuzsanna Krakkóba szerződött, Disztl Péter ott is felbukkant a mérkőzéseken. – Volt, hogy Irénnel buszra szálltunk, kétszer voltunk kettesben, több napot töltöttünk a mesés városban. Én egyedül is nekivágtam kétszer, naponta indultak buszok Budapestről, hajnalban felszálltam a magyar fővárosban, délután odaértem, kicsit bóklásztam a városban, kimentem a csarnokba, megnéztem a meccset, majd az éjszakai busszal indultam haza. Fárasztó túra volt, de mindig megérte.

A női válogatott összecsapásait is megtekinti, különösen az Érden vívott mérkőzéseket kedveli, egyrészt a csarnok elegáns és remek atmoszférájú, másrészt közel van pákozdi otthonához. Király-Tálas a tavalyi szezonban Kaposváron szerepelt, tavaly ősszel Disztl felbukkant az új arénában, a pandémia miatt a folytatásban zárt kapus meccseket rendeztek. A feladó immár a Vasasban bizonyít, a nemrég kezdődött szezon találkozóin a korábbi kapus ott ül a lelátón.