Régi álma vált valóra Magyari Aldának

Magyari Alda egy évvel ezelőtt került a Dunaújvároshoz, bár már akkor felmerült, hogy a fővárosba teszi át székhelyét.

– Bonyolult volt a Dunaújvárosba igazolásom egy évvel ezelőtt – tekintett vissza Magyari Alda. – Akkor az Eger játékosa voltam, majd az edzőtáborban kiderült, hogy gondok vannak a klubban és nem biztos, hogy lesz női csapat. A szövetségi kapitány tanácsára a váltás mellett döntöttem. Az első tervek szerint már egy éve az UVSE-be igazoltam volna, de a COVID miatt Gangl Edinának felbontották a külföldi szerződését. Abban állapodtunk meg, hogy két válogatott kapusnak nem biztos, hogy jó, ha egy helyen védenek. Így, amikor megkeresett Mihók Attila, arra jutottunk, hogy azt a szezont Dunaújvárosban játszom le.

Mihók Attila együttesében három éremmel zárta a tavalyi idényt, majd a jó teljesítményének meglett a gyümölcse. Tokióban a női válogatottunk első számú kapusaként segítette bronzéremhez a gárdát.

– Ez a dunaújvárosi év volt a legmeghatározóbb az életemben. Ha nem kerülök el Egerből, akkor valószínűleg az olimpián nemhogy első számú kapus nem lettem volna, de ki sem utaztam volna a lányokkal. Kellett ez az év, főleg, hogy ilyen magas színvonalú mérkőzéseket játszottunk. Nagyon sokat tudtam fejlődni, Mihók Attila nagyon jó edző, bármit megtesz a csapatért. Hozzám is ugyanúgy állt, annak ellenére, hogy tudta, el fogok igazolni, szívvel lélekkel segített, nemcsak egy jó edző, hanem egy nagyon jó ember is. Mind a magyar bajnoki és Euroliga-ezüst, illetve az Magyar Kupa-arany is számomra új élmény volt. Az Euroligában elért sikereink talán a legemlékezetesebbek. Az Olympiakosz elleni 7-6-os döntő bármikor remek eredménynek számít és nagyon jó visszaemlékezni rá, szoros és kiélezett mérkőzést játszottunk a görögökkel. Az a találkozó olyan pillanat a szememben, ami nagyon meghatározó volt Tokió előtt, szinte olimpiai színvonalon mérkőztünk meg.

Az év eleje óta tudta, hogy ha minden jól alakul, az UVSE-hez távozik a nyáron. Így is lett, az átigazolásában nagy szerepe volt egy régi álomnak és Áts Bertalan személyének is, aki a válogatott, valamint a fővárosi gárda kapusedzője.

– A Margit-szigeten kezdtem el kilenc éves koromban vízilabdázni a Honvéd színeiben. Már akkor is nagyon jó volt az UVSE női csapata, és nálam mindig ők jelentették a példát, hiszen mindent megnyertek, ők voltak a legjobbak. Úgy gondoltam, ha én válogatott és jó vízilabdázó szeretnék lenni, akkor mindenféleképpen ide kell igazolnom majd. Ez egész pályafutásom egyik célja volt, hogy Magyarország legjobb csapatához kerüljek. – nyilatkozta lapunknak Magyari, majd kitért Áts Bertalanra is. – Berci már serdülő játékos koromban felfigyelt rám, akkor mondta, hogy belőlem biztos, hogy válogatott játékos lesz. Amikor még a Honvédban játszottam és reggelente nem volt edzésünk, akkor részt vehettem az UVSE gyakorlásain. Faragó Tamás, Áts Bertalan és Mihók Attila nélkül nem lehettem volna az olimpián a csapat első számú kapusa.

Az új idénytől Magyari érmeket remél, mind válogatott-, mind klubszinten. Szerinte az olimpián elért történelmi bronzérem még nagyobb motivációt jelent, de bebizonyították, hogy a magyar női vízilabda-válogatott már bármelyik világeseményen komoly éremeséllyel ugrik a medencébe.