Vereségek után a kupadöntőben Pethőék

Utánpótlás bajnoki arany nyomán érkezett Nyíregyházáról, négy év elteltével, bajnoki ezüsttel tért vissza szülővárosába. Persze, előzőleg két aranyérmet összehozott az Alba utánpótlásával is, az U18-as gárda kétszer lett aranyérmes, 2018-ban és a 2019-ben, tavaly tavasszal, a Ludovika Arénában pedig az Alba U20-as gárdája szerzett ezüstöt, a Körmend elleni fináléban. Egy évvel korábban hiába tűntek favoritnak a fehérváriak, a pandémia miatt a 2020–21-es szezont lefújták, az utánpótlás bajnoki döntőit nem rendezték meg. Pethő Ákos az Alba felnőtt együttesének felkészítésében is vállalt szerepet, dolgozott Jesus Ramirez, Arie Shivek és Forray Gábor stábjában másodedzőként, két meccsen – Ramirez távozása és Shivek érkezése közötti időszakban – vezette is az Albát, mindkét bajnokiját nagy csatában megnyerte.

Tavaly nyáron fogadta el a keletiek ajánlatát. Hat vereséggel nyitották a bajnokságot, aztán ötször nyertek, felléptek a középmezőnybe, a győzelmek hatására a határszéliek ott lesznek a tavaszi kupadöntőben. Másfél hete az Albával találkoztak, magabiztosan verték a mélyen tudásuk alatt teljesítő fehérváriakat, akik a hétvégén javítottak a Pécs ellen, a nyíregyháziak viszont nem léptek pályára, a pandémia – az alföldiek pozitív tesztjei – miatt elmaradt, Szolnoki Olaj elleni meccsüket később pótolják.

– Nagyon jól játszottunk a Fehérvár ellen, a meccsen mindig megtaláltuk a tiszta dobóhelyzeteket, tizenkét hármast dobtunk, ötven százalék felett szórtunk kintről, minden negyedet nyertünk, megérdemeltük a sikert. A különbség sokak számára meglepő volt, én is szorosabb meccsre számítottam. Jól sikerült a légiósok kiválasztása, négy külföldivel kezdtük a szezont, aztán jött a palánk alá utolsóként Manuel Suarez, vele lett teljes a keretünk. A hatodik forduló után érkezett, elkezdtünk nyerni, ami persze nem csak neki köszönhető. Megtaláltuk mindenkinek a szerepét, beváltak a légiósaink, akik megfelelően ellátják a rájuk bízott szerepet. A Fehérvár ellen is mindannyian hozták magukat.

Pethő jobb kezdésre számított kora ősszel, azonban a zsinórban elszenvedett hat vereség után sem pánikolt.

– Szoros összecsapásokon szenvedtünk vereséget, aztán ötször győztünk. Rá­éreztünk az első osztály légkörére, felvettük a ritmust, valamint szükség volt az ötödik légiósra is, a megfelelő rotáció miatt. Az első győzelem megszerzése kulcsfontosságú, Sopronban győztünk, előzőleg sem vertek agyon bennünket, Debrecenben végig jól tartottuk magunkat, két ponttal kaptunk ki a Kecskeméttől, néggyel a Pécstől, Fehérváron félidőben még döntetlenre álltunk, a végére elfáradtunk, aztán héttel itthon az Olajtól. A Falco otthonában mondjuk nem vívtunk kiélezett derbit, egy harmincas csomagot kaptunk, az volt az egyetlen derbi az elején, amihez közünk nem volt. Túl azon, hogy később elkezdtünk nyerni, a kupadöntőhöz az is kellett, hogy a Szolnok legyőzze az Oroszlányt. Az OSE 23 ponttal is vezetett a Tiszaligetben, azonban a hazaiak fordítottak, előztünk és bejöttünk a nyolc közé. Persze, nekünk is hozzá kellett tennünk a magunkét a Paks legyőzésével. Ha nem győzünk, a nekünk kedvezőtlen körbeverések miatt lecsúsztunk volt az első nyolcról. Ha valaki 0-6-os mérlegnél azt mondja, ott leszünk a kupadöntőben, azt mondtam volna, ne szórakozzon, végül sikerült, ami csodának számít. A győzelmi széria után következtek vereségek is, itthon a Debrecen ellen, Kecskeméten és Pécsett, aztán Jött az Alba elleni siker. Ebben szerepet játszott, hogy Fakuade ellenünk sem lépett pályára, ő a Fehérvár egyik legstabilabb játékosa, nagyon hasznos kosaras.

A szakvezető egyetlen pillanatra sem bánta meg, hogy a nyáron elfogadta a Nyíregyház ajánlatát. „A csapat hosszú évek után tért vissza az élvonalba, itt mások az elvárások, mint Fehérváron. Az Alba célja mindig a dobogó, itt ezúttal a biztos bennmaradás. Ez is szép feladat, amikor edzősködni kezdtem, én is azt a célt tűztem, ki, hogy majdan az élvonalban dolgozom. Kétszer leülhettem az Alba kispadjára vezetőedzőként, de garantált szerződést itt kaptam, amit elfogadtam. Valahol el kell kezdeni, ismerős közegbe kerültem, itt nőttem fel, a szülővárosom együtteséhez tértem vissza, az ajánlatra igent kellett mondanom. A munka teljes embert kíván, én voltam az U18-as válogatott vezetőedzője, lemondtam, amikor kiderült, a Hübnernél folytatom. Ezt a feladatot vette át Váradi Kornél, aki később távozott a KTE kispadjáról, mert az itthoni Eb miatt nem fér bele, hogy valaki az NB I.-ben vezetőedző, valamint utánpótlás-kapitány. Váradi helyére korábbi, fehérvári kollégám, Forray Gábor ült le a Kecskemét kispadjára.”

Pethő természetesen figyeli a riválisokat, ha nem az Albával mérkőznek, a fehérváriaknak szurkol.

– Biztosra vettem, hogy légióst cserélnek, ami be is következett, valamint nyilván­való volt, hogy ötödik külföldit is szerződtetnek. A Falco a legerősebb csapat, a Szolnok és a Debrecen is kiegyensúlyozott, ugyanakkor a Fehérvár kapcsán jogos elvárás, hogy a szezon végén legyenek a legjobb négy között.