Elégedett a bronzéremmel az ügyvezető, Simon Balázs

Novemberben váltottak edzőt, a szlovén Dejan Mihevc után a német Matthias Zollner ült a kispadra, a gárda 4 győzelemmel és 6 vereséggel állt a tabellán, a folytatásban 11-szer nyertek és 5 alkalommal kaptak ki az alapszakaszban. Bejutottak a nyolc közé a kupában, végül a 4. helyen zártak Debrecenben, a bajnokságban pedig a bronzérmet szerezte meg az Alba Fehérvár kosárlabda csapata.

–Hosszú volt a szezon, küzdelmes és buktatókkal teli, a vége happy end lett. Bár hozzáteszem, lehetett volna még jobb is, a Falco elleni elődöntő során nem állt mellénk a szerencse, valamint alighanem a rutin hiányzott. Előzőleg voltak momentumok, amikor Fortuna velünk volt, azonban a szombathelyiek ellen olyan egylabdás meccseket vívtunk, amikor egyszer mi jöttünk ki győztesen az ütközetekből, háromszor pedig ők. Az utolsó, fehérvári derbin, a végén úgy kaptunk hármast, hogy előzőleg nem szabálytalankodtunk, pedig taktikai faultot kellett volna elkövetnünk. Később pedig nem futottunk vissza, engedtük ziccert dobni Perl Zoltánt a dudaszó előtt. Elvitt minket a hév, azt hittük, megint hosszabbítás következik, de még nem volt vége a meccsnek. Az ősszel mélyről indultunk, ha valaki novemberben, vagy decemberben azt mondja, a szezon végén bronzérmet akasztanak a nyakunkba, ezt a klubnál bárki aláírta volna. Tehát ne legyünk telhetetlenek. Kitűztük a célokat, azt, hogy a bajnokságban az első nyolc között kell zárnunk az alapszakaszt, hogy a kupában ott legyünk a tavaszi, nyolcas fináléban. Ehhez háromszor kellett nyernünk zsinórban, a Szeged, az Oroszlány és a Zalaegerszeg ellen, megoldottuk. Az alapszakasz végén is ugyanezt kellett megvalósítanunk, hogy a felsőházban folytassuk, majd jó pozícióban kezdjük a rájátszást, a csapat ezeket az akadályokat is megugrotta. Mondjuk a sorsolásunk is jó volt, a végére verhető ellenfelek maradtak, ami persze nem von le semmit az eredményünk értékéből. A Falco ellen pechesek voltunk, azonban korábban nem, ugyanis ha a Kaposvár, vagy a Debrecen egy meccsel többet nyer, nem mi jutunk az öt közé, talán teljesen más a folytatás – mondja Simon Balázs.

A Falco elleni elődöntős küzdelem kapcsán azt a tanulságot vonta le: az utóbbi három év hazai egyeduralkodója nem erősebb az Albánál.

– Hatalmas küzdelemre kényszerítettük a sárga-feketéket, ebből erőt kell merítenünk a folytatásban. Ez legyen az alap, jövőre meg kell próbálnunk legyőzni őket. A Falco éveken át kiemelkedett a magyar mezőnyből, nagyon erős, ám úgy gondolom, felnőttünk melléjük. Ami biztos, ott vagyunk a legjobb három magyar csapat között, a Körmend megérdemelten jutott a döntőbe, ugyanis az alapszakaszban és a középszakaszban kiegyensúlyozottan teljesített.

Amit sajnál, hogy a Magyar Kupában nem sikerült érmet szerezniük a tavasszal. Ez egyértelműen csalódás, ugyanis ott voltak az aranycsata kapujában.

– Magabiztosan vertük a házigazda DEAC-ot, az elődöntőben pedig 37 percen át fölényben játszottunk a Szeged ellen, aztán összeomlottunk. Ebből tanultak a játékosok, a szakmai stáb tagjai, ilyen hibát a folytatásban nem követtünk el. Fontos volt, hogy kialakult a magyar mag, Lukács Nobert felnőtt a feladathoz, Omenakának is voltak jó meccsei, fiataljaink bizonyították, hogy lehet rájuk számítani, kiélezett szituációkban is. Az edző kihozta a legjobbat a fiúkból. Úgy gondolom, a fejlődés érzékelhető. Tavaly az 5. helyen zártunk, ha nincsenek a sérülések, egy éve is bejutottunk volna az elődöntőbe. Ami ezúttal döntő volt, Vojvoda Dávid megérkezett Fehérvárra, tavaly is voltak nagyon jó meccsei, idén pedig azt a szerepet töltötte be, amit mindig is vártunk tőle, a csapat vezére volt. Nagyszerűen teljesített, a folytatásban is egyértelműen köré kell építeni az együttest. A légiósok is megtették a magukét, Stark, Davis, Smith és Fakuade is hozzátett a teljesítményünkhöz.