Góbi Marcell az apja nyomdokain lépdel előre a magyar kosárlabdában

Az MLSZ bázisában ma is fellelhető a 2002 májusában született Góbi Marcell, a Videoton FC fiatal futballistája. Az említett sportoló megegyezik az Alba Fehérvár kosarasainak utánpótlás-válogatott bedobójával, aki a nemrég zárult szezonban többször szóhoz jutott a bajnoki bronzérmes felnőtt együttesben.

– Hétévesen kezdtem a sportot, először kapus voltam a Videotonban, majd hétévnyi foci után sportágat váltottam, az opciók közül a kosárlabda tűnt a leglogikusabbnak. Édesapám válogatott kosárlabdázó volt, valamint akkoriban a nővérem is ezt űzte, én is itt tettem le a voksomat, 14 évesen kezdődött a karrierem a palánkok alatt. Sajnos nincs sok emlékem arról, hogy apukám kosarazik, inkább az édesanyámmal és a nőveremmel való meccsre járás maradt meg az emlékezetemben. Akkoriban nagyon furcsának találtam, hogy számomra idegenek – akik szurkolók voltak – miért ismerik fel az utcán apát, illetve bárhova beültünk, odajöttek hozzánk beszélgetni. Ma már örülök ennek, azt jelenti, apu valamit jól csinált régen. Maja, a nővérem, három évvel idősebb nálam, sokkal korábban, 8 évesen kezdett kosarazni, volt utánpótlás-válogatott kerettag is, játszott külföldön, Angliában, 17 éves volt, amikor a sportorvos eltiltotta mindennemű sporttevékenységtől, a gerincferdülése miatt. Édesanyám gimnazistaként kézilabdázott, aztán pénzügyi területen kezdett dolgozni.

Marcell édesapjával többször tréningezett, főleg az első időszakban.

– Az ő segítségével sajátítottam el az alapokat. Ugyanakkor mindig preferálta, ha a korosztályos edzőim tanítanak, soha nem szólt, vagy kiabált be meccsen a nézőtérről, mit kéne másként csinálni nekem vagy a csapatnak. Azt vallja, a lelátón a nézők ülnek, nem a szakmai stáb tagjai. Ugyanakkor meccsek után, otthon általában adott pár tippet. Az első edzőm Hegedűs Péter volt, nagy figyelmet fordított arra, hogy otthon érezzem magam a társaimmal, minden edzésre nagy várakozással, izgalommal készültem. Apukám csak a most befejeződött szezonban volt hivatalosan az edzőm, az U20-as korosztályban ugrott be egy váratlanul távozó spanyol trénere helyére. Nem futottunk rossz szezont, alig csúsztunk le az országos döntőről, sérülések miatt majdnem a meccsek felét kihagytam. Így is utánpótlás-válogatott lettem, jelenleg az U20-as együttes bő keretében, Pécsett készülök, aztán Fehérváron gyakorolunk július végéig, majd jön a grúziai Európa-bajnokság.

A fiatal kosaras két éve, a 2020–21-es szezont megelőzően edzett először az Alba felnőtt csapatával, szeptemberben koronavírusos lett, majd szívizomgyulladással bajlódott, kénytelen volt kihagyni a bajnokság hátralévő részét.

– Az első profi szezonom a nemrég zárult idény volt, most játszottam először. A bemutatkozásra április 9-én került sor a Falco ellen, ezen kívül még hatszor kaptam lehetőséget. A legjobb pillanatokat az utánpótlásban a Paks elleni szezonnyitó hozta, 47 pontot dobtam, a felnőtteknél a legkedvesebb számomra, hogy 3-0-s söpréssel vertük a Sopront a rájátszásban. Ekkor éreztem, nagyon együtt van a csapat. Szomorú pillanat volt az U20-as bajnokságban, hogy lecsúsztunk az országos döntőről, a felnőtteknél pedig a Falcótól a hosszabbításos, kétpontos vereség az elődöntőben. Összességében bőven hagyott kívánnivalót maga után a szezonom a sérülések miatt, annak persze nagyon örülök, hogy bemutatkozhattam az NB I-ben. A játék minden területén kell fejlődnöm, legyen az fizikális, mentális vagy technikai elem. Az Albában szeretnék egyre nagyobb szerephez jutni, hosszú távon meghatározó játékossá válni, valamint jó lenne bemutatkozni a nemzeti csapatban.