A fehérvári edzőpáros remekül érzi magát a déli parton

Tavaly nyáron vette át a BFC Siófok irányítását az előzőleg Iváncsán, az NB III-ban csodát művelő Domján Attila-Bozai Attila, székesfehérvári edzőpáros. Hatpontos előnnyel nyerték az NB III-as küzdelmeket a Kecskeméti TE előtt, ám az Iváncsa FC a feltételek hiánya miatt nem vállalta a másodosztályú indulást, a harmadik vonalban folytatta a küzdelmeket. Domján és társa azonban osztályt lépett, a Balaton fővárosában ültek le a kispadra.

„A játékunk kimondottan jó, de nem ártana egyszer már nyerni…” – mondta szeptember közepén, zsinórban hetedik döntetlen után a klub tulajdonosa, a fehérvári üzletember, korábbi MLSZ-alelnök, Nemes Ferenc. Vereség következett a nagyszerűen startoló, végül az NB I-be jutó Kecskemét otthonában, majd győzelmek sora, a csapat fordulóról fordulóra lépett előre, ott találta magát a dobogóra ácsingózó gárdák mögött, pozícióját végig megőrizte, végül 5. helyen zárta az NB II-es bajnokságot.

- Remek szezon volt – mondja Domján Attila. – Komoly szakmai lehetőséget kaptam tavaly nyáron, megtisztelő volt a Siófok ajánlata. Előzőleg tárgyaltam az élvonaltól frissen búcsúzó Budafok vezetőivel, de mivel nem kaptam volna szabad kezet a keret kialakításánál és szakmai kérdésekben sem, arra nemet mondtam. A BFC ajánlata más volt, a két tulajdonos előzőleg egyeztetett, Nemes Ferenc és a Fejér megyeieket irányító Baki Imre baráti kapcsolatot ápol. Remekül éreztem magam Iváncsán, négy évet dolgoztam ott, mindig élcsapatnak számítottunk, a 2020-21-es bajnokságot pedig magabiztosan nyertük. Érdekes dolgokat produkál az élet, az utolsó bajnokin 3-0-ra, nagyon simán megvertük a KTE-t, akik egy évvel később feljutottak az NB I-be, igaz, a keret nagy részét közben lecserélték. Ha nem hív a Siófok, biztosan maradtam volna Iváncsán, Baki Imre nagyon jó sportvezető, családias klubot épített, engedi dolgozni az edzőt, a feltételeket megteremteni, a szakmai munkába nem szól bele. Nyilván a Siófok más kihívás, profi bajnoki osztály, nagy múltú klub, a futball is más, mint egy osztállyal lejjebb. Nemes Ferenccel régről ismerjük egymást, a játékosa voltam hosszú időn át, amikor a Bodajkot vezette, együtt jutottunk az NB II-be.

Domján játékoskarrierje kerül szóba, 37 évesen búcsúzott a második vonalban, Csákváron. Nem sok klubban fordult meg, a Vidiben játszott a legmagasabb osztályban, szerepelt Veszprémben, Bodajkon, Felcsúton, Csákváron.

- Tizenévesen mutatkoztam be Fehérváron, összesen hat meccsem van az NB I-ben, akkoriban érdekes világ volt az egyesületnél, a hat meccsem négy edzőnél jött össze, néhány havonta, de néha hetente változott a helyzet, Disztl László vetett be először, később Vágó Attila, Csongrádi Ferenc, Szabó József is irányította az edzéseimet, amikor Verebes József érkezett, én távoztam Veszprémbe, kölcsönbe. Egy szezont töltöttem ott, két évig fociztam Bodajkon, tízet Felcsúton, kilencet Csákváron, nem voltam vándormadár. Közel a negyvenhez búcsúztam, Nagy Sándor tulajdonos még marasztalt, nem ment rosszul a játék, de úgy gondoltam, elkezdem az edzősködést, az utánpótlásban, valamint Toldi Gábor vezetőedző segítőjeként dolgoztam.

Utolsó szezonjában, az FTC elleni, idegenbeli Magyar Kupa-mérkőzésen, a nyolcaddöntőben varázsolt, a hazaiak 5-0-ra vezettek, amikor Domján látványos esernyőcselt mutatott be az Üllői úton, a brazil Somalia kárára, a videomegosztó portálokon anno roppant népszerű, ma is fellelhető megmozdulást így kommentálták akkoriban: a cselt Cristiano Ronaldo is megirigyelte volna.

- A megmozdulás valóban jól sikerült, mivel a hazaiak öt góllal vezettek, nyugodtan mertem rizikózni. A szakvezetőnk, Bognár György meg is jegyezte a kispadon: „Ez szép volt, Bozsókám.” Edzőként is szeretem azokat a futballistákat, akik mernek váratlant húzni.  

A rövidesen kezdődő idényre terelődik a szó, a Siófok hétfőn indult egyhetes edzőtáborba, Bükre, egy edzőmeccset vívnak, csütörtökön találkoznak a Tiszakécske csapatával. Jövő vasárnap pedig indul az NB II-es szezon, azonnal rangadóval, a Diósgyőrt fogadják a Révész Géza utcában.

- Bozai Attila kollégám – vele már hat éve dolgozom együtt - mellett a korábbi, élvonalbeli hálóőr, Bíró Imre kapuedzőként dolgozik, az erőnléti munkára pedig Kovács Roland figyel. A tavaly klubigazgatóként dolgozó, rutinos sportvezető, Illés János immár ügyvezetőként tevékenykedik, gördülékeny a kapcsolatunk. A Siófok profi klub, ahol rend van, amit ígérnek, mindig betartják, de lehetőségek tekintetében nem versenghetünk az élvonalba pályázókkal. Nem könnyű a szezon eleje, az első hat meccsen találkozunk a Diósgyőrrel, a Szombathellyel, a Győrrel, a Nyíregyházával. Azt mondom, ha megint hét döntetlennel kezdünk, azonban utána elkezdünk nyerni és csatlakozunk az élmezőnyhöz, azt aláírnám. A keretünk átalakult, kulcsemberek távoztak, persze, igazoltunk is, Kiss Balázs Győrbe távozott, Eördögh András és Horváth Milán a siófoki kölcsön után visszatért a Honvédhoz, Lorentz pedig Paksra, Deutsch Bence Nyíregyházára, Jagodics Ajkára távozott, Kecskés Tamás abbahagyta. Jöttek futballisták az NB III-ból, az NB II-ből, valamint kölcsönbe érkezett Paksról Debreceni Ákos és az NB I-ben korábban, Fehérváron szereplő Nyári Patrik, a MOL Fehérvár FC utánpótlásából pedig Vágó Gábor és Dénes Vilmos. Az elsődleges cél az, hogy az első tíz között szerepeljünk.