Beérni látszik a Vidi 2004-es korosztálya, többen is magas szinten játszanak

A 18 esztendős, korosztályos válogatott Menyhárt Zsombor egy hónappal élvonalbeli debütálása előtt még az U19-ben játszott, és az NB III-as csapatban is harcolt. A Budapest Honvéd elleni győztes meccsen csereként állt be, majd a Kisvárda elleni, ugyancsak sikerrel zárult bajnokin kezdőként számított rá a Vidiben Huszti Szabolcs.
2018-ban megnyerte a honi utánpótlás-bajnokságot a Vidi U14-es együttese. Többek között olyan játékosok erősítették az aranyérmes csapatot mint a kapus, Dala Martin, az azóta Salzburgban futballozó Berki Marcell, az FC Parma profija, Fiáth Bence, vagy épp a MOL Fehérvár FC játékosai, Babos Bence és Menyhárt Zsombor. A bajnokcsapat vezetőedzője Horváth Zoltán volt. 

– Amikor Menyhárt Zsombi bekerült az NB I-es keretbe, és pályára is lépett Kispesten, már az magában jó érzéssel töltött el. De igazán akkor érintett meg, amikor Zsombi fel is hívott és megköszönte, hogy tíz éves kora óta foglalkozom vele. Őszintén megmondom, elérzékenyültem. Nagyon szeretem mint játékost, és mint embert – mesélte a jelenleg is a MOL Fehérvár FC-nél dolgozó tréner, Horváth Zoltán. 

– Számára ez az első lépés, hogy bekerült az NB I-es keretbe és bemutatkozhatott. De nagyon sokat kell dolgoznia azért, hogy ott meg is maradjon. Úgy érzem, magyar játékosként meg fogja tudni oldani azt a posztot, amin játszatták. Nagyon jó dolognak tartom, hogy a klub vezetése és a Vidi edzői bátran nyúlnak a saját nevelésű, fiatal játékosokhoz. Ettől az egész fehérvári utánpótlásban remek hangulat uralkodik. 

A Kisvárda elleni utolsó hazai mérkőzésen Menyhárt Zsombor kezdőként futballozott a jobb szélen. Bátran játszott, nem lehetett érezni rajta a megilletődöttséget, jók voltak az elfutásai, s akadt néhány ígéretes beadása is. 
– Intelligens gyerek. Korábban nekem azért voltak vele problémáim, mert nem igazán szeretett visszafutni védekezni. Most azonban remekül megoldotta azt a taktikát, amit Huszti Szabolcs kért tőle. Jó volt nézni, hogy nem volt megállás a mozgásában, visszatámadott. 18 éves korára rájött arra, hogy a sebessége kamatoztatása nélkül nem fog előre jutni. Írtam is egy üzenetet az apukájának, hogy lám-lám, most mégis tud futni.
Horváth Zoltán szerint a magyar fiatalok képesek a fejlődésre, de csakis úgy, ha megkapják a lehetőséget. 
– Csehországban rengeteg fiatal játszik az élvonalban. Horvátországban négy-öt csapatban szerepelnek külföldiek, a többi együttest azonban nagyrészt horvátok alkotják. Természetesen a fiatal és a felnőtt labdarúgók között nagy a különbség. U17-ig, U19-ig nevelhetjük jól a gyereket, de a felnőtt közegbe bekerülve mentálisan komoly kihívások elé néz, s ha ezeken nem tud túllépni, nem lesz belőle élvonalbeli futballista. Sok ilyen gyerek veszik el. De vallom, meg kell adni a lehetőséget a fiataloknak, még úgy is, hogy benne van a pakliban, hogy hibáznak. Csakis úgy fejlődhetnek, ha lehetőséghez jutnak. Fontos a bizalom. A Vidinél jó az irány, hogy az NB III-as csapatban sok fiatal kap lehetőséget a bizonyításra. Így fel lehet építeni, fel lehet készíteni a játékosokat a  magasabb szintre.

Egy másik, a futballhangulatot nagyban meghatározó tényezője is van a saját nevelésű ifjak szerepeltetésnek. A Kisvárda elleni bajnoki alkalmával érzékelhető volt, hogy a lelátón helyet foglaló nézők folyamatosan buzdították, dicsérték az előttük elhaladó Menyhárt Zsombort, majd később a csereként beálló, s debütáló Kovács Bencét is. Akár nézőcsalogató is lehet a vidis srácok szerepvállalása. Márpedig a piros-kékeknél a nézőszámok terén lehetne csinosítani a statisztikát.
– Nagyon kis példa: Sárosdon voltam edző, betettem a csapatba egy roma fiút. A pálya egyik sarkán egyen-ketten biztatták. Egy hét múlva már tízen, a következő bajnokin már húszan szurkoltak a csapatnak abban a korábban üres sarokban. Ráadásul az ificsapat öltözőjében is megjelent jónéhány roma legény, hogy focizni szeretnének. Sokkal több néző lenne a stadionokban, ha lehetőséget kapnának a kinevelt labdarúgóink. 
 

Szülői támogatás, mentalitás, akarat szükségeltetik ahhoz, hogy az utánpótlásbázis merítéséből eljussanak NB III-as, vagy akár NB II-es, NB I-es szintre a gyerekek. Horváth Zoltán büszke arra, hogy  a mostani, U13-as együttesében például már nem kell különleges erőfeszítéseket tennie, hogy játékosai motiváltak legyenek. Már belülről fakad a harcosságuk.
– Az edzők szerepe nevelni, motiválni a gyereket, majd az idő eldönti, hogy mentálisan ki alkalmas arra, hogy magasabb szinten futballozzon. A szerencsefaktor sem elhanyagolható, de a beletett munka mellett rettentő fontos az akarat. A Vidi gyerekeinek 50-60 százaléka szerintem el tud jutni NB III-as, NB II-es szintre.  Nagyon nehéz megmondani, hogy kiből válhat futballista, de az akarati tényezőkből, a hozzáállásból lehet következtetni rá már a gyerekkorban is. A hozzáállás és az alázat mindent felülír. Az NB I-ben már szintén bemutatkozott Babos Bencét is hagytam ki anno a csapatból. De aztán többet melózott, fejlődött és megállta a helyét. Soha sem szabad feladni!
A tréner szerint a fiatalok kitartásával azonban komoly baj van. 
– Főként a figyelem hiányzik, annyi inger éri a gyerekeket, hogy nehezen koncentrálnak egy adott dologra. Ha valaki nem figyel a pályán, nem lehet neki megtanítani, hogyan játsszon le például egy „kettő a kettő”, vagy „három a kettő” szituációt.
Az edző úgy véli, a szakembereknek pedig a fiatalokra  is figyelniük kell, mert akár már a mostani NB III-as csapatból is lehetnek követőik Menyhártéknak.