A kemény munka meghozza a gyümölcsét – könyvet mutattak be Ocskay Gáborról (videó, galéria)

Ocskay Gábor, vagy ahogy sokan ismerik „Csicsó” a fehérvári és a magyar jégkorong atyja, hiszen nélküle aligha tarthatna ott a Hydro Fehérvár AV19 jégkorongcsapata és a magyar válogatott sem ünnepelhette volna harmadik feljutását májusban, Ljubljanában. 
A könyv ötlete, a régi harcostárs és barát, Tóth István fejéből pattant ki, az Alba Volán SC elnöke pedig felkérte Vakler Lajost, aki írta és szerkesztette a kiadványt. A bemutatón a klub és az akadémia vezetőségén kívül rengeteg régi barát jelent meg, de felszólaltak Székesfehérvár polgármesterei is, akik mind örömmel meséltek a közös munkáról.

– Nem könnyű ilyenkor megszólalni. Az ember mindig egy kicsit megpróbálja visszapörgetni a filmet, lelassítani a dolgokat és kicsit visszaemlékezni. Nehéz, mert nagyon sok minden történt és az embernek ilyenkor szembesülnie kell azzal, hogy az évek száma egyre csak nő. A 60. születésnapom kapcsán elmondtam, hogy elérkeztünk a rendes játékidő végéhez, a 60. perchez, mostantól a hosszabbítás jön. Nagyon remélem, hogy még sokáig tart ez a ráadás. Ez a könyv nekem óriási megtiszteltetés, köszönöm Tóth Pistának, hogy ezt az egészet kitalálta. Különböző évfordulók jöttek össze erre az évre, hiszen 45 éve van ez a jégpálya Fehérváron, 15 éve van EBEL. Sok kerekebb születésnapi ünnepség esik erre az esztendőre. Bízom benne, hogy az elkövetkezendő években is még nagyon sok mindent tud majd a hoki ünnepelni – mondta Ocskay Gábor, majd kitért az elmúlt évtizedek kemény munkájára is. –Ez az út olyan volt, mint az Alpok. Nagyon sok kiemelkedő hegycsúcs volt, és akadt sok völgy is, a sport ilyen, valamikor lent van az ember, valamikor fent. Az egész életemben is voltak nagyon szép sikerek és tragédiák. Nehéz kiemelni dolgokat, pár esemény természetesen rögtön beugrik. Nekem különös szép visszagondolni az első fehérvári bajnoki címre 1981 után, ez 1999-ben sikerült, nagyon sokat vártunk rá. Sok olyan lökés volt ebben az időszakban, ami arra ösztökélt, hogy próbáljunk meg még magasabbra jutni. Szinten tartás kifejezést sosem szerettem, szerintem az visszafejlődést jelent, előre kell menni akár centiket is.  Sokszor volt gödör, jó néhány edzőtől is meg kellett válnunk, ez a sosem kellemes feladat általában rám hárult. A 2008-as szapporói csoda is jó visszaigazolás volt, hogy érdemes volt elindulnunk az osztrák bajnokságban, sokat adott annak a jó néhány srácnak, pedig az első 17 meccsen nem volt pontunk és sokan megkérdőjelezték a dolgot. De a befektetett munka soha nem vész el.

– Abban a kivételes szerencsében lehetett részem, hogy 1977-től ott lehettem a szabadtéri jégpályán. Csodáltuk, ahogy itt is megjelent a hoki, addig csak a világbajnokságokat láthattuk kivonatosan a fekete-fehér televíziókon. Ha valaki korcsolyázott beleszerelmesedett a hokiba. Azóta nagyon sok minden megváltozott Fehérváron, de egy nem: ugyanolyan elszántan, és magas szinten állnak hozzá vezetők, és játékosok ehhez a sporthoz, mint ahogy Csicsó ezt elkezdte - köszönhetően az akkori Volán-vezetésnek, amely sokat tett ehhez hozzá. Csicsó szakmai pályafutása példa arra, miként lehet a semmiből egy új, másik világot. Eljutottunk az EBEL-ig, és az első időszak kínlódása után egy olyan csarnok épült fel - amit bármennyire is istállónak hívnak egyes vetélytársak - amely a magyar jégkorong fellegvárává vált. Nagy örömmel vettem Tóth István, az Alba Volán SC elnökének felkérését. Ez egy interjúkötet, amelyben a Tóth Pista által megszólított barátok, játékosok, vezetők visszaemlékeznek miként élték meg ezeket az évtizedeket. Boldog születésnapot Csicsónak! – nyilatkozta Vakler Lajos, a könyv szerzője.