Fehérvári aranyérmes a cseh-szlovák női bajnokságban

Nem csalás, nem ámítás, a fehérvári kézilabdakapus, Gajdóczi Barbara cseh-szlovák bajnok lett. Kezdjünk egy kis történelmi áttekintéssel: a többnemzetiségű közép-európai ország, Csehszlovákia előbb 1918 és 1939, majd 1945-től 1992-ig létezett. Egy évszázada, 1918-ban az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után született, végül 1993. január elsején megszűnt a közös állam, a csehek és a szlovákok külön folytatták. Ám több tekintetben élnek a közös hagyományok, például a női kézilabdázók bajnokság kapcsán.

A DAC együttesével itt ért a csúcsra Gajdóczi Barbaba. Édesapja tehetséges futballkapus volt, kerettag a Vidi élvonalbeli együttesében is, de nem jutott szóhoz az élvonalban, alacsonyabb osztályú együttesekben szerepelt. Edzőként többre vitte, a jelenben a fehérváriak női együttesét vezeti az NB I-ben, valamint a hölgy szekciót irányítja. Barbara öccse, Krisztián szintén a MOL Fehérvár FC-ben, a piros-kékeknél kergeti a labdát, védekező középpályásként, az U19-es korosztályban.

– A sport a családban nyilván állandó téma. Hat évesen kezdtem el kézilabdázni. Igazából már óvodásként jártam ovikézi foglalkozásokra, akkoriban Deli Rita és Nagy Beatrix tartotta az gyakorlásokat. Nagyon megtetszett, ráadásul Ritáék bíztattak, hogy érdemes lenne ezzel komolyabban foglalkoznom, így nem volt kérdés, hogy az FKC-ban folytatom. Akkor még úszóedzésekre is jártam, egy ideig egyszerre csináltam mindkettőt, de hamar rájöttem, ez hosszabb távon nem megy, az úszást abbahagytam, egyértelmű volt számomra, hogy a kézilabda lesz a megoldás. A családtagok közül akadt, aki kézilabdázott, de úgy, mint én, senki nem űzte. Az egész családom élete a sport körül forog. Apu és az öcsém a focipályán, én a kézisek csarnokában töltöm az életem, anyu pedig mindhármunknak lelkesen szurkol a lelátóról.

Amíg itthon szerepelt, a legtöbbször édesanyja látogatta a meccseit, a família többi tagja a futballpályán volt érdekelt a hétvégén.

– Dunaszerdahelyre többször eljöttek a mérkőzésemre, a távolságból adódóan nem minden alkalommal. Amikor tehetik, megnéznek élőben, ha nem tudnak eljönni, biztos lehetek abban, hogy az online közvetítéseket figyelik. Nem csak ők, hanem az egész família.

Tizenöt évet visszarepülünk az időben, a kezdetekig. „Minden edzőm hatással volt rám valamilyen szinten, szívesen emlékszem Nagy Beatrixra, nála kezdtem, ő tanította a sport alapjait, Csernus Kriszta állított a kapuba először és győzte meg a szüleimet, hogy ez a poszt jó nekem. Nagyon sokat tanultam Virincsik Anasztáziától, illetve mindent, amit a kapusposztról tudok, azt Sugár Tímea tanította meg, több éven át foglalkozott velem, nem csak a pályán, a pályán kívül is támogatott. A felnőtt csapatban a legtöbbet Deli Ritával dolgoztam együtt, bízott bennem, ő adott lehetőséget az NB I-ben. Az FKC jelenlegi vezetőedzője, Józsa Krisztián az ifiben és a felnőtteknél is bevetett. Tavaly még a fehérvári ifiben játszottam Madár Gabriella és Gáspár Gabriella irányítása alatt, akik bíztattak, segítettek, tanítottak és jó tanácsokkal láttak el, ezzel nagyon megszépítették az utolsó utánpótlás évemet.

Korosztályos válogatottban soha nem szerepelt, ám azt mondja, hiányérzete nincs, a klubsikerek kárpótolták.

– Már az elején akadtak jó eredményeink a társakkal, bejutottunk az országos gyermekbajnokság döntőjébe, majd később az ifi csapattal indultunk a megyei bajnokságban, amit első évünkben meg is nyertünk. A következő szezonban már NB II-ben szerepeltünk, rögtön második helyen végeztünk. Tavaly pedig az ifjúsági I. osztályban 4. helyen zártunk, ha jól tudom, ez a klub legjobb eredménye ebben a korosztályban. Az NB I-ben három éve, 2020 februárjában mutatkoztam be a győri arénában, Deli Rita volt a vezetőedző. Igazán akkor esett le, hogy milyen lehetőséget kaptam, amikor elkezdtük a melegítést és átnéztem a túloldalra, megláttam a Győr játékosait melegíteni. Nehéz leírni, mit is éreztem, elképesztően boldog és izgatott voltam. A második félidőben mentem csak fel egy hetesre, amit ugyan nem fogtam meg, de így is egy remek pillanatnak éltem meg. Hatalmas élményt jelentett a világ legjobb csapata, a BL-győztes ellen pályára lépni.

Tavaly tavasszal keresték meg a DAC vezetői, hogy szívesen leigazolnák a 2022-23-as idényre. „Telefonon beszéltem az elnökkel, valamint Debre Viktor vezetőedzővel, meghívtak a tavalyi rájátszás utolsó fordulójára, ahol a csapatot is megnéztem A meccs után találkoztam és beszélgettem az egész stábbal, nagyon pozitív élmény volt, meggyőzött arról, hogy érdemes náluk folytatnom. A DAC profi klub, amit szerintem az eredményünk is tükröz. Izgalmas és tempós meccseket játszunk, a liga csapatai közül többen indultunk európai kupasorozatokban. Igaz, itt a BL-ben is kiválóam szereplő csapatok nincsenek, mint otthon a Győr vagy a Fradi.”

A szezon kezdetén egyértelmű cél volt, hogy aranyérmet szerezzenek, amit meg is tudtak valósítani.

– Az együttes több játékosa, hozzám hasonlóan Magyarországon született, természetesen vannak helyiek, csallóköziek, illetve Szlovákia más régiójából érkezők, továbbá akad cseh és brazil csapattársam is. Elég népszerű Dunaszerdahelyen a kézilabda, sokan járnak a meccseinkre. Többször megtelt a csarnok a szezon során, a szurkolóink idegenbeli találkozókra is elkísértek minket, döntően a kisebb távolságokra, Vágsellyére, ami negyven perces út. De eljöttek Prágába is, ami több mint négy óra. A DAC futballistának egyik hazai bajnokiját megtekintettem, remek volt az atmoszféra, a meccs előtt természetesen felcsendült a Nélküled. Az egész stadion együtt énekelte a dalt, élőben megtapasztalni különösen szívmelengető volt, utána pedig egy kimondottan jó meccset láthattam.

A kapus a szezon kapcsán legszívesebben Poruba elleni bajnoki meccsére emlékszik, végig a pályán volt.

– Nagyon örültem a lehetőségnek, igyekeztem megbecsülni mind a hatvan percet, amit a pályán töltöttem, aznap a csapatnak és nekem is jól ment a játék, magabiztosan, 30-13-ra nyertünk. A folytatásban kapcsán még nem tudok nyilatkozni, tárgyalunk a jövőről a vezetőkkel. A cseh-szlovák közös bajnokságot, az extraligát megnyertük, de a szezonnak még nincs vége, a most zajló szlovák rájátszásban is szeretnénk az élen végezni. Távoli céljaim közé a gyerekkori álmaim megvalósításai tartoznak. Mindig is BL-ben szerettem volna játszani és a legjobb csapatokkal versenyezni. Illetve legalább egyszer világversenyen szeretnék szerepelni. Ezek persze mind hosszú távú elképzelések, amelyek elérésében igyekszem lépésről-lépésre haladni.