Vidis védés a kedvencek között

A válogatott Európa-bajnoki selejtezős elfoglaltságai miatt szünetel az NB I-es bajnokság. A Fehérvár FC kilenc fordulót követően a nyolcadik helyen áll, 11 pontot gyűjtött. Vagyis úgy tűnik, a borzasztó idénykezdetet követően meglódult a gárda. 

- Boldogan, felszabadultan telnek a hétköznapok, hiszen elindultunk a tabellán felfelé. A hangulat is jó az öltözőben. Nagyon jól érzem magam Fehérváron, jót tett nekem a váltás, nagyon jó minden - mesélte mosolyogva a Vidi idény közben érkezett hálóőre, Tóth Balázs. - A bajnoki szünetben kicsit több fizikai munkát teszünk bele az edzésekbe. A bajnoki héten inkább taktika van több, most azonban a fizikai gyakorlatokból is van elég. A hétvége szabad, a hétköznapokat viszont nagyon megtoljuk. 

Tóth gólvágó csatárként kezdte a borsodi Zubogyban, egy kispályás meccsen 11 gólt szerzett, így figyelt fel rá a Kazincbarcika. Nem sokkal később a kapuba állították, s a kapusok réméből a kapusok gyöngye lett.

- Egyáltalán nem voltam csalódott. Édesapám is kapus volt, az NB II-ben is játszott, így sokmindent tanultam tőle fiatal gyerekként. Láttam is védeni alacsonyabb osztályokban, mindig csodáltam őt. Nem éreztem magam rosszul, hogy be kell állni a kapuba. Jól is ment a védés, nem féltem a labdától, jól sült el a dolog.

Korán elkerült otthonról, 11-12 évesen költözött be a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiára. Nem volt könnyű számára megszokni, hogy elszakadt a szüleitől, barátaitól.

- Azelőtt nem fordult elő, hogy a szüleim nélkül mentem volna bárhova. Az egyik pillanatról a másikra elkerültem otthonról úgy, hogy csak hétvégente, vagy kéthetente mehettem haza. Akkor találkoztam csak a szüleimmel és a barátaimmal is, az első két-három év nagyon nehéz volt. De mindig ott lebegett a cél a szemem előtt, egy pillanatra sem inogtam meg, nem gondoltam arra, hogy inkább feladom és hazamegyek. Mindent megtettem a céljaimért. Céltudatosan élem az életem gyerekkorom óta. Így neveltek a szüleim, hálás vagyok érte, hogy jó nevelést kaptam tőlük. Ugyanakkor magamra is büszke vagyok, mert sok mélypontja volt a karrieremnek, amikből ki tudtam kászálódni.

A legsúlyosabb válságba akkor került a fiatal kapus pályája, mikor makacs deréksérüléssel bajlódott.

- Az orvosok azt mondták, hogy abba kell hagynom a focit. Másfél évet ki is hagytam a sérülés miatt. 17 éves voltam, folyamatosan fájt a derekam, de végső elkeseredésemben mégis nekiálltam edzeni fájós derékkal is. Csodával határos módon elkezdett csillapodni a fájdalom, a mai napig nem tudom, minek volt köszönhető. Nagyon sokmindenre megtanított az az időszak. Nagyon tudom értékelni a dolgokat és az egészséget. 

Tóth Balázs értékrendjét harcos szelleme is formálta.

- Mindig mindenért nagyon meg kellett küzdenem. A hátterem sem volt biztos, nem volt menedzserem sem fiatal koromban. De ilyen típus vagyok. Tudom, hogy a küzdelem és a munka nélkül nem érem el a céljaimat. Ha nem fektetnék bele elég munkát, vagy nem érezném jogosnak azt, hogy ott állhatok a kapuban, akkor nem is vagyok képes jó teljesítményre, mert tudom, hogy nem érdemlem meg azt.

Nagy kérdés, hogy a tehetség mellett mi az, amivel több tud lenni egy labdarúgó a másiknál. A Vidi kapusa ismeri az utat, ami a jobb teljesítményhez segíti. Mesélt arról, mi számára a kemény munka.

- Az edzésen elvégzett munka minősége egyrészt. Minden edzésen úgy kell dolgoznom, ahogy senki más nem csinálja, a többieknél jobban kell melóznom. Ugyanakkor rengeteg pluszmunka kell az eredményhez. Konditermi edzések mindig kellenek. Fiatalkoromban rengeteget gyakoroltam a passzokat, hiszen a modern fociban elengedhetetlen, hogy a kapusok is jól bánjanak a labdával lábbal. Sokat rugdostam a betonfalra a labdát. Amit hiányosságomnak éreztem, szívügyem volt, hogy javítsak rajta, fejlődjek. 

Kazincbarcika után a Puskás Akadémián nevelkedett, majd Csákváron, az NB II-ben is védett. A 2020-2021-es idényben debütált az NB I-ben, a Puskás AFC hálóőreként. Végigjárta a korosztályokat, számos edző útmutatása szerint dolgozott. 

- Nagyrészt partnerek voltak az edzők, ezért is tudtam fokozatosan feljebb lépni. De ha valaki nem volt éppen partner, azt is hasznosítani tudtam. Hiszen így lelkileg erősödtem. Mindenkinek hálás vagyok, mert vagy erre, vagy arra tanított meg. 

U17-es korosztályban két-három mérkőzésen Videoton-mezben is védett. Felcsútról rendelték Fehérvárra - akkor közös utánpótlásbázist is működtettek a megyében -, a meccsek előtti edzésen vett részt a Sóstón, majd a gólvonal elé állt a mérkőzéseken. De mindig is az Akadémia játékosa maradt. 
Majd aztán 2023 nyarán felnőttként tért vissza Székesfehérvárra. Az első két fordulóban bekapott hat gól után sokan gondolták, hogy váltás lesz a kapuban.

-Előzetesen természetesen nem tudhattam, hogy elsőszámú kapus leszek-e. Kovács Dani jó teljesítményt nyújtott. Azért jöttem, mert a Puskásban nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna, igazából kicsit igazságtalannak is éreztem a helyzetet. Váltanom kellett, hogy újra lehetőségem legyen játszani. A Kecskeméti TE elleni mérkőzés előtt érkeztem egy-két nappal, nem is játszottam akkor még, majd aztán a Puskással mérkőztünk. Mindig a maximumot próbálom nyújtani, de szerintem úgy még sohasem készültem, mint a PAFC elleni meccs hetében. Én szerettem volna védeni a Puskás ellen, megfelelési kényszer volt bennem, s be is jött. Az edzésmunkámnak köszönhetően bekerültem a kapuba és én védhettem a felcsútiakkal szemben - emlékezett vissza Tóth Balázs. - Folyamatosan versenyhelyzet van a kapusok között. Most velem kezdődik minden hétvégén a csapatösszeállítás, de nagyon jól dolgozunk mind a hárman. Az edzőnek kell döntenie, hogy az adott hétvégén kit érez a legbiztosabbnak, engem, Kovács Danit, vagy Emil Rockovot. 

Mikor megérkezett, nem volt éppen felhőtlen és rózsás a hangulat Fehérváron. 

- Kihívásként tekintettem arra, hogy a Vidi kapusa legyek. Rosszul szerepelt a csapat, de én óriási energiákkal érkeztem, hogy próbáljak ezen változtatni. Az öltözői hangulaton is javítani szerettem volna, és a pályán is segíteni szerettem volna, hogy pontot, pontokat szerezzen a csapat és elinduljon felfelé a tabellán. Amióta itt vagyok, az első meccsemen sikerült megszerezni az első pontot a Puskás ellen, utána jött a Mezőkövesd elleni győzelem. Azóta csak egy vereségünk van, két döntetlent és három győzelmet értünk el. Nem mondom, hogy ez nekem köszönhető, nyilván a csapat érte el ezeket az eredményeket, de azt is meg kell jegyezni, hogy Kalmár Zsolt is nagy segítségére van a Vidinek. Rengeteg munkát teszünk bele, és bízunk benne, hogy nem azon kell izgulni a bajnokság végén, hogy elkerüljük a kiesést. 

Azért volt egy nagyon fájó pont, a Magyar Kupa-kiesés az ESMTK ellen. A kaput akkor is Tóth Balázs védte. 

- Az alacsonyabb osztályú ellenfelekkel szemben a csapat hajlamos csak ötven százalékon teljesíteni. Amikor kapcsolunk, hogy ég a ház, már késő. Ez lehetett igazán a probléma. A kupameccs után közvetlen rossz volt a hangulat, de az azt követő héten keményen dolgoztunk. A vezetőedző megpróbálta rendbe rakni a fejeket. Eddig úgy néz ki, hogy sikeres volt. Úgy látom hátulról, hogy van javulás a játékunkban, de még mindig nem száz százalékos. Most minden meccsen duplán jól kell teljesítenünk. Mert minden mérkőzés nagyon nehéz, bárki az ellenfél, és persze, nyomás is volt rajtunk, mert nem jöttek az eredmények. Ott voltunk a kiesőzóna környékén, de úgy érzem, most egy kicsit fellélegezhetünk és újra elkezdhetjük élvezni a focit.

A kapusok általában babonás játékosok, ez alól a Vidi hálóőre sem kivétel.

- Nagyon sok babonám van. Meccs előtt is alkalmazok bevett rituálét. Mindig a bal stoplist és sportszárat veszem fel legelőször, mikor beöltözöm, és csak azután jön a jobb. Ha vesztes meccsünk van, akkor valamit változtatok. Ha győzünk, megtartom. Most a balos sorozat megy. De ezen kívül is van jópár, de azt megtartom magamnak. De nem csupán a babonának van jelentősége. A meccsek előtt mindig kapunk egy videó-összeállítást az ellenfélről, hogy kitől, mire lehet számítani. Beleássuk magunkat, kielemezzük az ellenfél játékosait. 

A csatárok gólokra, a labdát fékező háló surrogására emlékeznek. Tóth Balázs kedvenc védéseit veszi sorra, s őrzi az emlékképeket.

- A Puskással játszottunk a Honvéd ellen, mikor Gazdag Dani hosszúra küldött fejesét tudtam kipiszkálni ujjheggyel. A Paks és a Fradi ellen is volt egy hasonló védésem. A Paks ellen Felcsúton Hahn Jani elrúgta a hosszú sarkot, ujjheggyel beleértem, a kapufára toltam. A Fradi ellen zártkapus meccsen Uzuni is a hosszúra rúgott egyet, azt is ujjheggyel tudtam kipiszkálni a felső sarokból. De már Vidi-mezben is van kedvencem! Az MTK ellen Zsóri Dániel lövését is kitoltam, de úgy éreztem, hogy be fog menni. Annyira minimálisan tudtam csak beleérni, hogy nem tudtam, mennyire változtat irányt a labda. Azt éreztem, hogy nem értem le elég gyorsan. De sikerült, elsuhant a kapufa mellett, így ez ott van a kedvenc védéseim között. Remélem, hogy lesz még egy pár kedvenc védésem a Vidi színeiben. 

Volt már többször válogatott kerettag, de bemutatkozni még nem sikerült Marco Rossi nemzeti együttesében.

- Arra fókuszálok, hogy stabilizálni tudjam a teljesítményem, minél több játékpercem legyen, no és ugye a csapat jó teljesítménye is kell ahhoz, hogy válogatott meghívót kapjak újra. Célom, hogy visszakerüljek a keretbe.