2024.03.27. 09:00
Mindig magasabbra tör
Földvári Fanni már száz tétmérkőzést vívott meg a Fehérvár FC labdarúgójaként. A 22 esztendős támadó-középpályás beszélt a focihoz fűződő kapcsolatáról, valamint a kiesés ellen küzdő Vidi nehéz helyzetéről, és a saját jövőjéről is.
Földvári Fanni (balra) akcióba lendül a Haladás Viktória elleni összecsapáson
Fotó: Fehér Gábor
A Simple Női Liga legutóbbi összecsapása előtt egy 200-as számmal ellátott Vidi-mezt kapott a fehérváriak csupaszív játékos, Földvári Fanni. Az utánpótlás-bajnokságokat, valamint a felnőtt pontvadászatokat is összevetve ennyi téttel bíró találkozót vívott meg pályafutása során, míg a Vidiben összesen éppen 100 tétmérkőzésen, NB II-es, NB I-es bajnokin és Magyar Kupa-meccsen harcolt a piros-kék színekért.
Földvári Fanni Szigetszentmiklóson kezdett focizni 15 évesen, majd két évig az MTK labdarúgója volt. A 2018-2019-es idény téli szünetében került Fehérvárra.
- A csarnok melletti műfüves pályán léptem pályára először a Vidiben 17-18 éves koromban. Az ellenfélre már nem emlékszem, de az megmaradt, hogy nagyarányú győzelmet arattunk, s az egyik gólt én fejeltem. Érkezett egy beadás, én pedig a hosszú saroknál álltam, semmi extra nem volt, csak be kellett fejelni - mosolygott Földvári Fanni. A rend kedvéért: 2019. március 2-án a PMFC-t verte 4-0-ra a Vidi az NB II Nyugati csoportjának 10. fordulójában. Földvári a szünetben debütált a felnőttek között, s a 76. percben talált a kapuba.
- Mindig fontos szerepet játszott az életemben a sport, azonban nem focival kezdtem. Egy Pest megyei faluban, Dömsödön éltem, vidéken nem volt lehetőség arra, hogy a lányok focizzanak. Így versenyszerűen kézilabdáztam. Nem szerettem különösebben, de ez adott lehetőséget arra, hogy sportolhassak. Az iskolai szünetekben a fiúkkal viszont szívesen fociztam. Akadtak ismerősök, akik láttak futballozni, így ajánlották, hogy menjek el a szigetszentmiklósi női csapathoz. 15 éves voltam ekkor. Fél év után az MTK-hoz kerültem, de ott nem kaptam annyi lehetőséget, mint amennyit szerettem volna. Jánosi Nina az MTK-ban is csapattársam volt, mikor a Vidibe tartott, invitált, hogy próbáljak meg átigazolni, beszéljek az edzővel, nézzem meg, hogy milyen munka folyik itt. Gajdóczi Tiborral beszélgettünk, aki látta, hogy megvan a kellő motiváltságom és tehetségem ahhoz, hogy ne az utánpótlásban futballozzam, és máris a felnőtt csapathoz irányított. Azóta itt vagyok.
15 és fél évesen költözött el a családi házból, Budapesten kollégiumban lakott, iskolába járt. Az MTK-ban akkoriban Schumi Dóra volt az edző, s egy próbajátékon közölte az ifjú hölggyel, ha komolyabban akar foglalkozni a labdarúgással, váltania kell. Így került a fővárosi kék-fehérekhez. Az U19-es együttesben szerepelt zömében. A 11. osztályba járt, mikor Székesfehérvárra költözött, így ingázott Budapest és a Koronázóváros között.
- Muszáj volt hamar önállósodnom. Volt egy célom, amit el akartam érni, és ez ezzel járt. Világ életemben talpraesett lány voltam, nem volt ezzel problémám, hogy magamra voltam utalva. Fel kellett nőni korán - mesélt fiatalkoráról a Vidi kiválósága.
A női mezőnyben az agilisebb játékosok közé tartozik, mentalitása talán abból is fakad, hogy fiatalon hozzászokott: meg kell állnia a helyét.
- Mindig is bennem volt a temperamentum és a határozottság. Amikor a fiúkat rendre kellett inteni kiskoromban, nem riadtam vissza a feladattól. Már ritkábban fordul elő, hogy pályán kívül keménynek kell lennem. Finomultam, érzem a határokat, hogy mikor kell határozottnak lenni és mikor nem.
A foci terén a támadás áll hozzá közelebb.
- Játszottam más posztokon is, szélső védő is voltam mindkét oldalon, igaz, kényszerből. Néhány mérkőzés erejéig szerepeltem védekező középpályásként, de a meccseim kilencven százalékában támadó pozícióban léptem pályára. Meccs és kedvfüggő nálam, hogy hol érzem magam legjobban a pályán. De talán a szélső támadó pozíciója illik leginkább a játékomhoz.
Mindig is focizni akart. Ezt igazolják felelősségteljes döntései, melyeket a női labdarúgás honi szárnybontogató időszakában kellett meghoznia.
- Mindig is céltudatos voltam. Mindenképp a sport területén akartam elhelyezkedni. Tudtam, és kaptam is visszajelzéseket arra utalva, hogy tehetséges vagyok. Kiskorom óta tudtam, hogy csakis rajtam múlik, hogy meddig jutok el. Motivált, mikor komolyabb csapathoz kerültem, beleálltam a feladatokba. Minden egyes lépést új kihívásként éltem meg, hogy be tudom magam verekedni a kezdőbe, és hogy aztán helyt tudok ott állni. Mozgolódott bennem a vágy, hogy megmutassam, mire vagyok képes, annak ellenére, hogy későn kezdtem focizni. A Vidiben az első meccsen még csereként léptem pályára, onnantól azonban alapember voltam. Beleálltam a kemény munkába, nem tántorított el semmi. Folyamatosan fókuszáltam a céljaimra: hogy NB I-es labdarúgó legyek, s eljussak a válogatottságig. A nyáron szeretnék szintet lépni. Júniusban lejár a szerződésem Fehérváron, meglátjuk, hova vezet az utam. Télen kaptam néhány megkeresést, de nem olyan típus vagyok, aki félévkor cserben hagyja a csapatát. Nyáron újabb komoly döntést kell meghoznom.
Céltudatos lány, Földvári Fanni nem titkolja, hogy a válogatott közelébe akar kerülni.
- Tavaly nyáron válogatott kiválasztót szerveztek, ahova több játékost is behívtak, köztük engem is. Szeretnék magasabb szinten futballozni, s kiharcolni a válogatottságot.
Nincs könnyű helyzetben a Vidi női együttese, s így Földvári Fanni sem. A Fehérvár FC a sereghajtó a 12 csapatos bajnokságban, a matematikai esély még él a bennmaradást illetően. De nehéz meccseket kellene idegenben nyerniük a lányoknak.
- Lelkileg nagyon megvisel mindenkit a jelenlegi helyzet. Nehéz ezen túllendülni. Minden edzésen és mérkőzésen is igyekszem úgy teljesíteni, hogy igenis bent szeretnék maradni a Vidivel az NB I-ben. Ahhoz, hogy elérjük célunkat, nem adhatjuk fel. Nem igazán tudjuk kezelni csapatszinten ezt a szituációt. Fiatal a keretünk, sokan tapasztalatlanok, nem tudják a helyén kezelni a tényt, hogy kieső helyen állunk. Nem tudunk talpra állni a mélypontokból. Konfliktusok nincsenek a csapaton belül, próbáljuk egymást segíteni, motiválni. Volt, hogy összeültünk az öltözőben, s az egyik csapattársam javaslatára mindenki összeírta, hogy mik az egyéni céljai, s szerinte mik a csapat céljai. Ezeket megosztottuk egymás között. Nyáron úgy szeretnék elköszönni a klubtól, hogy elértük a célunkat és bennmaradtunk az NB I-ben. Úgy érzem, még mindig nem késő ebből felállni. Jönnek azok a mérkőzések, melyeket hozni kellene, a Soroksár és a Szekszárd ellen. Meg kell találnia mindenkinek a belső motivációját.
Nagyon sok időt tölt a Stadion környékén. A csapatedzéseken kívül, egyéni tréningeken dolgozik, vagy kondiedzéseket végez. Közben az edzősködésbe is belekóstolt, a Szemán Bálint és Szabó Bernadett vezette U14-es együttesnél segédkezik.
- Régóta megvan az edzői papírom, de még nem hozta úgy az élet, hogy el tudtam volna kezdeni ebben dolgozni. Nagyon megtetszett ez a közeg. Aranyosak a lányok, hamar befogadtak, ha úgy alakul, szeretnék az edzősködéssel is foglalkozni a jövőben - mesélte a csapattal a Ferencváros elleni, szombati bajnokira készülő lány.