Vitéz László extrém körülmények között maradt le Tokióról

- Először a kéttusázókkal és háromtusázókkal dolgoztam a Volánnál, majd jöttek az öttusázók - mondja Vitéz László. - Mielőtt a pentatlonistákhoz kerültem a Börgöndi útra, triatlonistákkal foglalkoztam Fehérváron, sportolóként, komoly szinten nem űztem utóbbi sportágat. Edzegettem, de csak hobbistaként triatlonoztam, nem voltak nagy céljaim az úszás, kerékpározás és futás által körülölelt sportágban. Előzőleg a Volánban öttusáztam egy évtizeden át, a nyolcvanas évek elejétől a kilencvenes évek elejéig. Tíz évesen kerültem a Börgöndi útra, Vígh Márta volt a nevelőedzőm, a tréner ma is dolgozik egy másik klubnál, úszókkal. Ahogy sokan, én is úszni kezdtem, majd jött a többi sportág. Junior csapatban nyertünk országos bajnokságot a Volán színeiben, aztán bevonultam katonának, miután leszereltem, nem tértem vissza. Az uszodában helyezkedtem el, úszást oktattam, hosszú éveken át. Megkerestek a volánosok, a szakosztály igazgatója, Vörös Zsuzsa invitált, hogy dolgozzak a kéttusázókkal. Az olimpiai bajnok – a versenyzőkkel egyetemben - vélhetően elégedett volt velem, ugyanis közölte, fűzzük szorosabbra az együttműködést, legyen ez a főállásom. Azóta is harmonikus a munkakapcsolatunk. Az utóbbi években a futás és a kombi tartozott hozzám, ám azzal, hogy Kovács Saci befejezte sportolói pályafutását, a lövészetet immár ő dirigálja. Gyakorlatilag átvette a hatalmat a lőtéren, ami kimondottan jó, a legjobb kezekbe kerültek a fiatalok. Én a futásra koncentrálok, a középiskolások, tehát az ifik és a juniorok, valamint a felnőttek, a profi csoport tagjai tartoznak hozzám.

A válogatott téli, alapozó, szicíliai edzőtáborában ő felügyelte Demeter Bence és Tamás József futását. Az utóbbi években a világversenyekre is elkíséri a fehérváriakat.

- A tokiói olimpia Kovács Sarolta bronzérme miatt marad emlékezetes. A pandémia – valamint a japánok félelmei - miatt semmi sem zajlott úgy, ahogy normális esetben bonyolítanak egy világversenyt. -A nyári játékok előtt két héttel kiutaztunk Tochigi városába, ahol rendben lezajlott az edzőtábor. Saciék mentek tovább Tokióba, a versenyre, én pedig hazajöttem, tévén néztem a versenyt. Ugyanis a COVID miatt rendkívüli módon limitálták a kísérők, edzők létszámát, hogy nem fértem be a keretbe. Fehérvárról hárman utaztunk Japánba, Korponai István vívóedző maradt a szigetországban, ott volt az ötkarikás játékokon, Sós Attila a válogatott lovasedzőjeként szintén, de ők is nagyon szigorú körülmények között nézhették a versenyt, valamint érintkezhettek a sportolókkal. Nagyon kevés trénert engedtek be a játékokra.

Amikor közbevetem, tulajdonképpen Vitéz is ott volt az olimpián, de mégsem, elmosolyodik.

- Természetesen rosszul éltem meg az egészet, hiszen nem lehettem ott a versenyzőmmel, aki bízott bennem, itthon szurkoltam érte. Annak viszont nagyon örültem, hogy dobogóra léphetett, pontosan tudom, milyen nehéz heteken, hónapokon ment keresztül, amíg eljutott Tokióba. Nagyon remélem, Párizsban minden másként alakul, indul versenyzőnk, ebből következően talán én is ott lehetek. Bár erről még érthetően nem beszéltünk a Volán és a hazai szövetség illetékeseivel, először szerezzen kvótát fehérvári versenyző, legyen az utazó keretben, majd utána következik, az edzők közül ki, vagy kik kísérik el. Demeter Bence a tavalyi eredményeivel vívta ki magának a jogot, hogy tagja a keretnek, azon hat öttusázónak, akik a tavaszi világkupa-eseményeken indulhatnak, ezzel lehetőséget teremtenek maguknak a párizsi indulásra. Nagy öröm, hogy Tamás Joci hatodikként került a szűkített keretbe, komoly riválisokat kellett megelőznie. Kairóban, a challenger-versenyen legjobb magyarként lett ötödik, majd jobb pontszámot ért el közvetlen riválisainál a hazai szezonnyitó, budapesti, fedett pályás erőpróbán is. Demeter Bence 34 éves, rutinos, érett versenyző, másfél évtized alatt akkora tudást és rutint halmozott fel, hogy nem kell fogni a kezét, tisztában van azzal, számára mi kell a sikeres felkészüléshez a futásban és a kombi lövészetében. Nagyon jó vívó, mégis néha hibázik a páston, egy vívó szakember nem árt, ha van mellette, ugyanis ha rossz szériába kerül, sorra veszíti el az asszókat, egy felkészült tréner jelezheti, mit kellene másként csinálnia. Tamás Joci az ősszel nagyon sokat bajlódott sérüléssel, az utóbbi időszakban jól teljesít. Ő is szerephez jut a tavaszi VK-versenyeken, remélem, sikerrel veszi az akadályokat.

Vitéz a válogatottnál nem dolgozik, csak abban az esetben, ha volános sportoló is tagja a keretnek. Az utóbbi évtizedben jobbára Korponai István kísérte el a fehérváriakat a világversenyekre, ám a Hümér becenévvel illetett vívóedző tavaly nyugdíjba vonult, a jelenben Vitéz utazik a koronázóvárosi sportolókkal Európa-bajnokságra, világbajnokságra, világkupákra.

- A vívóedző, Demeter József – az olimpikon, Bence édesapja - is gyakran elkíséri a versenyzőket az eseményekre, a már említett, rendkívül fontos vívás miatt ennek van is jelentősége. Ahogy a srácok, természetesen én is várom, hogy Bence és Joci megkezdje szereplését az idei világkupákon. A nyitó, kairói rendezvényt kihagyták, ők választhattak, mikor mutatkoznak be. Ankarában, Budapesten, Szófiában ott lesznek a mezőnyben, valamint nagyon remélem, Csengtuban, a júniusi, rendkívül fontos világbajnokságon. A júliusi, budapesti Európa-bajnokság már nem ad kvótát, nekünk, magyaroknak mégis fontos lesz, ugyanis itthon ezzel búcsúzik a lovaglás az öttusától. Sikeres évet remélek, nem csak Demeter Bence és Tamás József, hanem természetesen rendkívül tehetséges, utánpótlás versenyzőink miatt is, reményeim szerint ők is leteszik névjegyüket ezúttal is a korosztályos, nemzetközi viadalokon.