A csúcson kell váltani

Bravúr vagy papírforma ez a bajnoki cím?

Szerintem mindkettő. Pont azért bravúr, mert ez volt a papírforma. Mikor van egy bizonyos elvárás, egy teher a válladon, hogy te vagy az esélyesebb, az mindig extrát kíván. Attól pedig még nagyobb bravúr, hogy négy mérkőzésből meg tudtuk nyerni.

Elsőre simának tűnhet a finálé eredménye, de darabokra szedve mind a négy meccs kemény és szoros volt.

És mind különböző. Még a negyedik mérkőzésen is történt újdonság, hiszen az első három mérkőzés folyamán egyszer sem fordult elő, hogy vezessen a DVTK. A szünetben elmondtam a fiúknak, hogy amiről beszéltünk, az egyelőre nem történik meg a jégen, és változtatnunk kell. Ezután összeálltak a srácok az öltözőben, hogy ezt most csináljuk meg! 

Akkor az utolsó volt a legnehezebb mérkőzés a négy közül?

Mindegyik másért volt nehéz. A negyedik éppen azért, mert tudtuk, hogy a DVTK-nak már nem volt veszítenivalója. Benne volt, hogy kockáztatnak, Mi ezt tudtuk, csak éppen nem sejtettük. Lehet, hogy volt, aki túl feszült lett, mert nagyon meg akarta csinálni. Volt, aki szerintem úgy érezte, hogy ez már megvan. Lényeg a lényeg, hogy nem voltunk jók az első harmadban.

Meddig tartott az ünneplés? Ünnepeltek egyáltalán?

Nyilván ez egy különleges helyzet, hogy idegenben nyered meg a bajnoki döntőt. Ennek van szépsége és van árnyoldala. Az árnyoldala az, hogy akik egész évben támogattak – amit nagyon szépen köszönünk - ők nem tudták úgy megélni, vagy átélni. Mint ahogyan a játékosok sem. A jó oldala az volt, hogy a hazaúton a csapat egy kicsit még jobban összerázódott a közös élmények hatására és nem széledtek szét. Hagytam is őket, hogy kiengedjék a gőzt. Nagy menetelés volt, főleg azoknak a srácoknak, akik az Erste Ligában is pallérozódtak. Nekik közel 60 meccs van a lábukban.

Nagy szívességet tettek a fiúk, hogy ilyen rövidre zárták a döntőt, hiszen utazik is tovább az U18-as vb-re, ami április 14-én kezdődik. Mi történt volna, ha elnyúlik ez a döntő hét meccsre?

Nem tudom, hogy mi lett volna a megoldás, tényleg. Nem is akartam ebbe belegondolni, hanem a lehető legtöbb  energiát és időt az ő felkészítésükbe ölni, mint mentálisan, mint taktikailag, hogy minél rövidebbre fogjuk ezt a dolgot.

Mennyire kell átállítania magát? Mennyire más egy válogatott másodedző és egy klubvezetőedző feladatköre.

Nagyon kemény hetem volt. Ingáztam a válogatott és a csapat között, edzésről edzésre, esténként pedig videóelemzéseket csináltam, így négy órás alvásokkal tudtam le ezt a hetet. Azért a vb-felkészülés mindig egy kicsit más, egy kicsit különlegesebb, bár a felkészülésünk korántsem mondható ideálisnak. A játékosok is beestek a különböző bajnokságokból, a stáb sem volt még teljes.

Ősztől az Erste Liga kispad várja, ami megint egy nagyon más feladat lesz.

Voltam már ilyen cipőben, amikor Majoross Gergővel elkezdtük ezt a fajta fejlesztési programot a MAC-nál. Akkor szintén valami hasonló volt a cél, hogy helyt álljunk és a fiatal magyarokat fejlesszük. Ebből az alomból fejlődött ki Vokla Roland, Terbócs István, Fejes Nándor, Szigeti Ákos, és Bálizs Bence is ekkor kapott nagyobb szerepet. De Miskolcon is ugyanezt kellett megoldanom, szóval nem áll tőlem távol a feladat. Ez az U21-es bajnoki cím talán összerázta ezt a brigádot, persze javarészt az Erste Ligások húzták a csapatot, és nyilván ők lesznek a csapat alapja. Aztán, hogy milyen arányban, az majd eldől.

Vannak olyan nevek ebben a csapatban, akiket érdemes megjegyezni?

Nem akarok senkit kiemelni, de ha muszáj, akkor Csibi Dávidot mondanám a kapuból, aki olyan hátsó támaszt adott, amire nagyon nagy szükségünk volt.