2024.05.27. 10:00
Árboctörés, borulás, feladás: drámák a Balatonon
A Fa Nándor által alapított és az elmúlt hétvégén megrendezett Kétszemélyes Balatonkerülő Vitorlásverseny mezőnye előtt álló feladat a lehetséges leghosszabb „kör” megtétele volt a magyar tengeren. A Balaton nem adta könnyen a dicsőséget.
A felvétel a verseny első részében készült, amikor még kevesen gondolták a résztvevők közül, mennyire kemény menet vár rájuk
Fotó: szolovitorlazas.hu
A két kategóriába sorolt, nyolc és tizenegy méteres nyitott hajók május 25-én, szombaton 10 órakor rajtoltak el a balatonfüredi Balatoni Hajózási Zrt. mólója előtt kijelölt képzeletbeli rajtvonalnál, ugyanott volt a befutó célvonala is. A verseny ideje alatt a kormányosok a Vendée Globe szabályaihoz hasonlóan nem fogadhattak el semmilyen külső segítséget, minden felmerülő problémát a két hajósnak kellett megoldania. Volt, akinek ez sikerült, de akadt, akinek nem. A rajtot megelőzően a FEOL írt az előkészületekről, arról, hogy Fa Nándor is indult volna Lili lányával, de közös szereplésükre június végéig várniuk kell. Így az óceáni hajós nem versenyzett, de talán jobb, hogy így történt: akadt ugyanis bőven feladata a mezőnyt kísérő motorosban.
A keszthelyi bójakerülés után, „hazafelé” nagyot változott az időjárás, és szinte felismerhetetlenül összekuszálódott a mezőny. Aztán a szombati éjszaka folyamán jött hír feladásról, műszaki hibáról, hajósérülésről, mentésről, jeladó vesztésről. Végül a Tihanynál, a tó keleti medencéjébe elsőként bevitorlázó tizenegy méteres Prestige elnevezésű nyitott hajó lett a verseny abszolút győztese, fedélzetén Czapp Zoltánnal és Mónus Gyulával. A nyolcméteresek abszolút győztes párosa Nedbál Noel és Balogh Imre lett a Nelson Flotta Lízing fedélzetén.
Szombaton és vasárnap Fa Nándor a magyar tengeren felügyelte a versenyt, és ha kellett, mentett is. Így értékelt a szolovitorlazas.hu-nak:
– Az időjárás nagyon megviselte a résztvevőket, komolyan kipróbálta őket, elkérte a jogosítványt. Forgolódós, foltos széllel kezdődött a verseny, aztán elkezdett beerősödni, és amikor ez megtörtént, hosszában fújt. Ennek egyrészt az lett az eredménye, hogy a hajók Keszthelytől Tihanyig végig krajcoltak. Másrészt kőkemény, másfél méteres, meredek hullámzást kellett legyőzniük. Ez nem csak a vitorlásokon lévőket, még minket, motorosokat is megviselt. Nagy helycserék történtek. Sokáig két nyolcméteres hajó vezette a mezőnyt, aztán a nagy hullámzásban a nagyobb tömegű vitorlások gyorsabbak lettek. Gyorsabban tudták áttörni a hullámokat és ezzel előnyre tettek szert. A befutónál azt láttam, hogy mindenki nagyon elfáradt, akadt olyan, aki már azt sem tudta, mi a dolga a fedélzeten, hiába próbáltunk a kikötésnél segíteni. Ráadásul a verseny vége felé, amikor ez a hosszú, nagy hullámzás bejött, több baleset történt. Volt, akinek letört az árboca, egy másik hajó felborult és ott maradt leszúrt árboccal az iszapban, és mentést kért. Mentés nem érkezett, így nekünk kellett kivinni őket Fonyódnál a partra. Egy harmadik hajót úgy kellett bevontatnunk a kikötőbe, hogy a fedélzeten lévők annyira fáradtak voltak, hogy már azt sem értették, mit mondok nekik. Nagyon sajnálom a problémákat, ugyanakkor azt láttam, hogy az emberek hatalmasat küzdöttek, és akinek sikerült végigmennie, az joggal lehet erre büszke, akinek nem, az is egy óriási tanulsággal lett gazdagabb.