Erdély Csanád: Nehogy már ne legyek ott a költözés utáni első évben!

Mit keres egy játékos az MJSZ elnökségében? Miért önt választották és mi lesz a küldetése? 

Most volt küldöttgyűlés és tisztújítás a Magyar Jégkorong Szövetségben, és pár nappal a tisztújítás előtt idősebb Kovács Csaba keresett meg engem, hogy ha Kolbenheyer Zsuzsanna lesz az elnök, akkor ő szakmai alelnökként fogja folytatni a pályafutását a szövetségben. Ebben az esetben pedig szeretné, hogy legyen egy játékos az elnökségben, és rám gondolt, esetleg vállalnám -e? Elsősorban sportszakmai kérdésekben kérné ki a véleményemet, de a feladatom lenne a játékosok – legyen az férfi, női, vagy amatőr – érdekeinek képviselete, és mint játékos megszólaljak, hogy mit gondolok az egyes előterjesztésekről, vagy az új szövetségben zajló folyamatokról. Nyilvánvalóan rábólintottam, mert ez egy óriási megtiszteltetés. Emellett persze nagy felelősséggel is jár, de nagyon örülök, hogy így tettem. Rettentően fontos gesztus a szövetség részéről, hogy a játékosokkal szorosan karöltve szeretnék építeni a magyar jégkorongot. Az, hogy a játékosoknak is lesz ilyenformán képviselete a szövetségben, azt komoly előrelépésnek tartom. Így tényleg sokkal gördülékenyebben tud folyni a munka a következő időszakokban.

Ön igazán autentikus ebben a témában, hiszen a saját bőrén tapasztal meg mindent.

Az, hogy milyen kialakítása van a válogatott felkészüléseknek, az egyes tornáknak, mind fontos és meghatározó dolgai egy válogatott életének, amik kihatással lehetnek egy világbajnoki, vagy akár egy olimpiai selejtezős szereplésre. Másrészt az elnökség, és az elnök asszony is első kézből értesülhet mindenről, hogy mi történik, mi az amiben fejlődni kell, mi az ami működik. Ez egy nagyon fontos alapköve lehet majd az elnökségnek. Szerencsére a magyar sportszövetségek is abba az irányba haladnak, hogy vagy volt sportolók, vagy még aktív sportolók is részesei a szövetség munkájának. Nem csak termékként vannak jelen, mint válogatott sportoló, hanem igenis szeretnék alakítani és segíteni a sportágukat, illetve az is cél, hogy minél nívósabb szövetség álljon az adott sportág mögött. 

Önnek ez még új dolog, majd csak két-három év múlva lesz érdekes kérdés, hogy mit tudott hozzátenni, mennyire adnak a véleményére. Mire számít?

Az elsődleges célom, hogy játékos szempontból nagyon jó viszony legyen a szövetséggel és minden adott legyen a fejlődéshez. És itt nem csak a felnőtt válogatottakra gondolok, hanem akár az alatta lévő utánpótlásképzésre és az akadémiai rendszerre is.

Térjünk át most Fehérvárra. Beköltözött már az öltözőbe?

Szépen lassan igen. Azért ez is egy hosszabb folyamat, nem olyan, mint egy sima családi költözés, mert itt kicsivel több felszerelésről van szó. Most uborkaszezon van a jégkorongban, van idő mindenre, kialakítani a különböző helyiségeket, amikkel egyébként remek munkát végeztek. A csapat körül dolgozó stáb mindent megtesz, nagyon komfortosan leszünk az új pályán, és szerintem az egyik, ha nem a legjobb öltözőrendszerünk van most a ligában.

Sokszor elmondta, hogy fontos szerepet játszott az Alba Aréna a hazatérésben. 

Nagyon piszkálta a fantáziámat. Úgy voltam vele, nehogy már én ne legyek ott az első évben, amikor átköltözünk a Raktár utcából! Annak ellenére, hogy rengeteg emlék fűz oda. 2011 óta, amióta az Akadémiához csatlakoztam, rengeteg időt töltöttem ott, és picit tényleg fáj az ember szíve, hogy el kell onnan jönni. Emellett pedig abban a pillanatban örömmámorban tör ki, mikor meglátja az új arénát, hogy milyen színvonalú csarnokban tudunk majd játszani hétről-hétre, és a nézők is megfelelő kiszolgálást tudnak kapni. Ez nagyon nagy lépés, óriási fejlődés a klub életében, és ehhez kell majd igazítanunk a teljesítményünket is.

Akkor ez ilyen tudathasadásos állapot? Ragaszkodás a régihez, de örülünk az újnak? 

A feleségemmel beszéltünk is erről, hogy csak egy évet voltunk távol, de mégis teljesen máshová jöttünk vissza. Máshol fogunk lakni Fehérváron, máshol lesz a jégpálya, minden megváltozott egy év alatt. Ami viszont marad, az a szurkolói mag, a csapatnak a magja, így csak a körülötte lévő dolgok fognak kicserélődni, de talán ez mindenkinek jót fog tenni. 

Volt ideje kicsit pihenni, nyaralni?

Szigorúan véve eddig pihenés volt. Nincsen nyaralásunk lefoglalva, ha megyünk is, akkor maximum egy hosszú hétvégét. Elég fárasztó klubszezonom volt, plusz a válogatott, 82 meccset játszottam, ami kicsit kikezdte a testemet, szóval ezeket a sebeket nyalogattam eddig. Az az igazság, hogy ha hosszabb nyaralásra mennék, akkor nem biztos, hogy fel tudnám készíteni a testemet a következő szezonra.

Akkor a szervezetének nem pihenésre van szüksége, hanem állandó munkára?

Igen. Én legalábbis úgy funkcionálok, hogy ha teljesen eldobok magamtól mindent, és másfél-két hétig nem csinálok semmit, akkor kezdenek előjönni a problémák. Szóval folyamatosan mozgásban kell lennem, és tényleg csak olajcserére van idő.

Beszéljünk kicsit a CHL sorsolásról. Mivel negyedik kalapos volt a Volán, tudhatták, hogy ha törik, ha szakad, csak jobb csapatok jöhetnek.

Én nem csak teljes lelki nyugalommal néztem, hanem még kicsit értetlenül is, mert annyira bonyolult volt a sorsolás. Szerencse, hogy a sporttévé közvetítette élőben, mert így legalább Haraszti Ádám el tudta mondani, hogy akkor most kivel is játszunk, vagy kivel nem játszunk. Még a golyóhúzók, akik kisorsolták a csapatokat, ők is belezavarodtak. Akkor az Erdély család Magyarországról hogyan értette volna? A viccet félretéve, ez egy jó lebonyolítási rendszer. Egyrészt a szurkolók szempontjából, mert nem találkozol egy csapattal se kétszer, új csapatokat ismersz meg, új helyszínekre mehetsz. Másrészt a játékosoknak is izgalmas, hogy sok klub ellen próbálhatjuk ki magunkat, változatosabb az egész. Az előző szezonban volt először ez a lebonyolítás, és a kisebb-, vagy középcsapatoknak nagyobb esélye volt a továbbjutásra, lásd Innsbruck.

Álmodozik ilyen meglepetésekről?

Egyelőre még nem. Megmondom őszintén én az atmoszférát várom az itthoni meccseken. Az, hogy ilyen csapatokkal nézhetünk szembe, az önmagában egy óriási dolog. Ha meg tudjuk nehezíteni a dolgukat, vagy esetleg elkapjuk őket annak még jobban örülünk. Mert a világbajnokságon is kiderült, hogy rövid időn belül bármi megtörténhet. De az elsődleges feladatunk az, hogy öregbítsük a fehérvári csapat hírnevét. De én a hangulatot várom a különböző csarnokokban, de leginkább az Alba Arénában, mert itt az lesz gyakorlatilag a szezonnyitó. Ugyan volt ott válogatott mérkőzés, de amikor a klubcsapat játszik, az mindig más. 

És újra itt a lehetőség kipróbálni magukat sokkal jobb játékosok ellen.

Ahogy tavaly a tamperei világbajnokságon is a nagy nemzetek ellen. Mi mindent megtettünk, de vannak képességbeli korlátaink nekünk is, és látszik egy-két harmadban a szintkülönbség. De a lehetőség, hogy ilyen csapatokkal tudunk majd játszani a CHL-ben a szezon kezdete előtt, az óriási nagy dolog, mert óhatatlanul is feljebb kapaszkodsz egy szinttel, megszokod azt a tempót. Három vagy négy CHL-meccs ott lesz a lábunkban, mire elkezdődik a szezonunk, ennél jobb kezdést és meccseket el sem tudnék képzelni.

Akkor most furán hangzik, de a válogatott olimpiai selejtezője egyfajta felkészülés lehet a Bajnokok Ligájára? 

Azért ezt nem mondanám, a válogatott nagyon más tészta. De baromi kemény lesz a selejtező is a nagy esélyes házigazda szlovákokkal, akikkel utoljára Szentpéterváron találkoztunk éles mérkőzésen. A kazahokat eddig tétmeccsen csak egyszer vertünk meg, a budapesti vb-n. A harmadik pedig Ausztria, akik az idei világbajnokság meglepetéscsapata voltak. Ráadásul mivel augusztus végén vannak ezek a mérkőzések, nagy valószínűséggel mindegyik csapat a legerősebb keretét tudja vinni. Tehát azok a játékosok is pályára tudnak lépni akár a szlováknál, akár az osztrákoknál, akik NHL-ben játszanak vagy kazahoknál a KHL-ben. 

Viszont még ők sem lesznek játékban. Ők is a nyári szünetről esnek majd be. 

Egy hétvége alatt bármi megtörténhet. A realitás talaján maradva, a szlovák válogatott magasabb erőt képvisel ebben a négyesben. Hazai pályán biztos vagyok benne, hogy elsődleges céljuk az olimpiai kijutás. Azt pedig majd meglátjuk, hogy mennyit fejlődtünk mióta a kazahokkal, meg az osztrákokkal játszottunk. Az biztos, hogy bennünk, játékosokban van egy kis tüske a tamperei világbajnokság miatt az osztrákokkal szemben. Ellenük mindenképpen szeretnénk törleszteni.

Melyik lesz nehezebb feladat? A válogatott vagy a CHL? 

A CHL. Nem megoldhatatlan, de abból a szempontból nehezebb, hogy több mérkőzésről van szó, és nagyobb a hokikultúrák közti különbség. 

Az osztrák bajnokságban, az ICEHL-ben a playoff-részvétel a minimum? 

Az elmúlt pár év eredményei ezt kellene sugallják. De én is azt gondolom, hogy amilyen mag összejött itt Fehérváron az elmúlt években, és amilyen eredményeket tudtunk elérni, az alapján rájátszásba kell kerüljünk. Az megkönnyítheti egy picit a csapat dolgát, ha minél előrébb végez, és utána alacsonyabban rangsorolttal kezdhet. De látva az előző szezont, ez sem garancia semmire. A feladat az, hogy 48 alapszakasz meccs alatt meg kell próbálni megint egy olyan eredményt elérni, ami esetleges Bajnokok Ligája indulást eredményezhet, és megadja a nagyobb esélyt arra, hogy utána tovább meneteljünk az elődöntőbe vagy akár a döntőbe.

Mennyire lepődött meg, vagy örült, amikor Kiss Dávidot nevezték ki vezetőedzőnek?

Nagyon örültem neki. Dávid egy nagyon-nagyon jól képzett szakember. Gyakorlatilag végigjárta edzőként az akadémia ranglétráját, emellett pedig több éven keresztül nálunk volt másodedző, és olyan emberek és olyan nemzetiségű edzők mellett tudott dolgozni, akiktől nagyon sok mindent tudott tanulni. És ő ezt meg is tette, elvégezte a feladatot. Emiatt biztos vagyok benne, hogy elképesztő mennyiségű jegyzete volt otthon már a tavalyi szezonban is, ami azokat a dolgokat tartalmazta, amik sikerre vezették a korábbi csapatokat. Az alapszakasz eredmény önmagáért beszél, szerintem jó összhangot talált maga és a csapat között. A válogatottban is óriási része volt a sikerekben. Már nagyon várom a közös munkát. Ráadásul Tyler Dietrichel is van azért történelmünk, voltak ők már az én profi edzőpárosom. Csak akkor még EBEL U20-nak hívták a bajnokságot.