Komoly terveket szőnek Dunaújvárosban

Kerestem és kutattam, de nem találtam sok mindent arról, hogy ki is az a Dallos Tamás. Honnan érkezett, hogy került Fejér vármegyébe?

– Szentesi gyerek vagyok, ott is nőttem fel, egészen 22 éves koromig éltem ott. Az érettségit is ott tettem le, majd következett a Testnevelési Főiskola, ahol sportmenedzserként végeztem még 2004-ben.

Milyen kapcsolatban áll a sporttal?

– Mindig is sportoltam, fontos szerepet játszott az életemben a mozgás. Gyermekkorom óta vízilabdáztam, voltam junior válogatott is, több nemzetközi tornán is játszottam, Szentesen pedig igazolt profiként játszottam. 2002 és 2004 között azonban úgy döntöttem, hogy háttérbe szorítom az edzéseket, külföld felé kacsintgattam, és ki is költöztem Írországba.

Teljesen felhagyott a sporttal?

– Nem! Ezért mentem Írországba, hiszen onnan érkezett egy felkérés, hogy játszanék-e egy évig az egyik csapatban. Végül hét évet töltöttem el ott, eközben dolgoztam és családot is alapítottam. Ebben az időszakban volt lehetőségem arra, hogy hallássérült vízilabdázókkal dolgozzak együtt, akikkel bronzérmet szereztünk a nekik rendezett Európa-bajnokságon. Aztán megjártam Angliát, ott úszást és vízilabdát oktattam gyermekeknek, majd Máltára költöztünk. Itt egy U12-es csapatnak voltam az edzője, ahol a fiam is játszott, én pedig befejeztem a saját pályafutásom, mert úgy éreztem elfáradt a testem és pihenni szeretnék. Aztán történt egy váratlan fordulat, hazaköltöztem Magyarországra és kerültem Fejér vármegyébe.

Azt már tudjuk, hogy vízilabdázott. Hogy jött a kézilabda?

– Két évvel ezelőtt ismerkedtem meg akkori párommal, aki a Dunaújvárosi Atlétikai Club felnőtt női csapatának játékosa volt. Nem volt semmilyen közöm a kézilabdához, azonban nagyon megszerettem és már ezen az amatőr szinten is el tud varázsolni. Így jött a felkérés is az elnöki pozícióra, amelyet május közepe óta tölthetek be a csapatnál, akkor választottak meg a közgyűlésen jelen lévő elnökségi tagok és játékosok. Egy darabig gondolkoztam rajta, de végül elvállaltam.

Milyen szemlélettel vág neki a munkának a DAC-nál?

– A vízilabda által megtanultam azt, hogy a fegyelem és a rend, valamint a szorgalom az, ami előrébb tudja vinni az embert. Ez az, ami szerintem a mai fiatalokban annyira nincs Nekem meggyőződésem az, hogy az utánpótlás-nevelés a legfontosabb, ebben lehet a legnagyobb sikereket elérni és szerencsére a DAC-nál is így gondolják ezt a társaim, így erre fordítjuk a legnagyobb figyelmet. Szeretnénk egy kicsit a dunaújvárosi és a környékbeli fiatalok szemét felnyitni, hogy milyen jó sportág is a kézilabda, milyen sokat tud adni nekik mind önbizalomban, kitartásban, tiszteletben vagy éppen fizikálisan. Elnökként nem csak ezt a klubot szeretném vezetni, hanem átadni a bennem rejlő tapasztalatokat, életérzéseket magával ezzel az egész sporttal kapcsolatban. Emellett fontos, hogy a gyermekeink szeressenek hozzánk edzésekre járni.

Mit tart a legfontosabbnak az utánpótlás-nevelésben?

– A kiváló szakmai munka mellett természetesen az legfontosabb, hogy élményt adjunk a gyerekeknek. Teljesen mindegy, hogy az eredmény amit a pályán elértünk pozitív vagy épp negatív, hiszen utóbbi is építő jellegű lehet. Fontos továbbá, hogy élvezzék amit csinálnak, hiszen ha valamit nem szeretnek csinálni akkor azt inkább hagyják és keressék meg a saját útjukat azt, ami nekik szimpatikus. Sportembert szeretnénk nevelni, ez a legmegfelelőbb szó rá. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy nem csak magukért járnak edzésre, hanem a társaikért is. Szerintem így tudnak belőlük jó csapatjátékosok, majd később empatikus felnőttek is válni.

Van esetleg olyan terület, amin változtatni szeretne?

– Mindenképpen szeretném, ha a klub egy összetartó közösség lenne. Tudomásomra jutott, hogy eddig nagyon kevés volt az olyan esemény amely a csapat összetartását szolgálta volna, gondolok itt akár egy jó sütögetésre, vagy közös pizzázásra a Duna-parton. Persze ez lehet, hogy nem mindenkinek fontos, de én úgy érzem így tudunk előre haladni, ha egymással kapcsolatban vagyunk a pályán kívül is, és kommunikálunk a másikkal. Emellett szeretnék új élményeket is adni a gyerekeknek, a nyáron minden korosztályban edzőtáborokat rendezünk, hogy megérezzék milyen amikor együtt kelnek, együtt fekszenek, közösen ebédeznek. Ha ezeket megtapasztalják akkor az már jönni fog, hogy a pályán gólt dobjanak.

Hány fővel működik jelenleg az egyesület?

– Négy korosztályunk van jelenleg, hozzávetőlegesen 50-70 fő közé tehető a tagjaink száma. Van egy kislány csapatunk Mezőszilason, egy utánpótlás fiú együttesünk Adonyban, míg egy ifi lány és egy felnőtt női amatőr gárdánk Dunaújvárosban. Ezzel a néggyel indulunk neki az ősznek, mivel elég rövid volt az időm elkezdeni az építkezést. Mindegyik csapat a megyei bajnokságokban fog versenyezni. A felnőtteknél több játékosunk is játszott korábban magasabb szinten és szeptembertől is lesznek olyan csatlakozók, akik NB I/B-s, NB II-es rutinnal rendelkeznek. Ők a fiatalbb generációnak, az utánpótlásnak is nagyszerű példaképek lehetnek és a játékunkhoz is sokat hozzátesznek majd.

Ha előre tekintünk, mivel lenne elégedett öt év múlva?

– Mindig is ötéves tervekben gondolkoztam. Amikor az egyesületnél ezt megkérdezték tőlem azt válaszoltam, szeretném ha lenne egy NB-s csapatunk akkorra. Hogy melyik osztályban, melyik korosztályban azt még nem tudom megmondani, de nagyon büszke lennék rá. Fejér vármegye mindig is kiemelkedő volt kézilabdában, ha az edzők megfelelők és a példaképek is ott vannak a gyerekek előtt akkor nem lehet akadálya ennek a célnak az elérése, főleg ha mi vezetők is mindent megteszünk. Most még az építkezés elején vagyunk, az alapot ássuk, de remélem, hogy öt év múlva nem csak megyei, hanem országos sikereink is lesznek már. A DAC régen is nagyszerű utánpótlásműhely volt, ezt szeretnénk visszahozni.

Azzal is elégedett lenne, ha nem lenne NB-s csapat, de olyan játékos aki az élvonalban, vagy akár a válogatottban játszik igen?

– Abszolút. Ahogy mondtam a legfőbb célunk az utánpótlás-nevelés lesz. A lényeg, hogy mi megadjuk az alapot a játékosoknak, és ha ez megvan akkor mi arra nagyon büszkék leszünk. Az pedig utána majd jön magától, hogy milyen szinten mutatkozhatnak be egy másik csapatnál, akár itt a vármegyén belül.