Lucáért, a becsületért...

Abban reménykedem, hogy mire ez az írás az olvasók elé kerül, már okafogyottá válik minden szava. Egy magát nőnek valló férfi primitív technikával, pusztán nyers erejével püfölte Angela Carinit ezen az olimpiának csúfolt borzadályon. Angela Carini egy valóban hölgy, aki rátette az életét az ökölvívásra, hogy hölgytársaival megmérettesse magát. El is jutott addig, hogy olimpikonnak nevezheti magát, ám a sorsolás úgy adta, hogy ki kellett állnia az algériai Imane Heliffel, akit már kizártak női ökölvívó-világbajnokságról, mivel biológiailag férfi. A „szent” olimpián ez senkit nem érdekel. Itt végre az lehet mindenki, amit csak akar. Ez az algériai Imane Helif akár nő is lehet, hiába férfi, de éntőlem még mosatlan fazék is lehet, csak ne induljon a vasedény kiállításon!

Azt mondják, augusztus 3-án, szombaton este egy magyar olimpikonhölgynek muszáj odaadni az arcát ennek a férfinak. Hámori Lucát még nem érdekli, férfi vagy nő az ellenfele, győzni akar, de a negyeddöntős ellenfele, a kigyúrt férfi hatalmas ütéseket fog bevinni, s akkor lehet, hogy Lucának is sírva kell térdre hullania, mint Angelának. De mégsem ez foglalkoztat engem a legjobban, hanem az, ki az az állat, kik azok, akik kimondták, hogy ilyet lehet csinálni egy olimpián? Miféle szedett-vedett olimpia ez a Szajna-parti? Még az utolsó római, Flavius Aetius hadvezér is tiszteletben tartotta legyőzöttje jogait, még ha az a hatalmas és egykor barát Atilla hun király volt is! Hiába hánytatták pávatollal magukat a római seggfejek, hogy okádás után újra tölthessenek magukba zsírtól csorgó húsokat, vastag borokat, miközben férfi a férfi combja között lelte meg élvezetét, de a tisztesség még élt Aetiusban, aki előtt a nő nő volt, a férfi pedig férfi, s az ellenség is megérdemelte a főhajtást. Az erkölcs – mondják – Aetius halálával elköszönt Rómától, és porba hullt a fényes birodalom. Félek, a történelem ismétli önmagát, torz elmék szabják meg a jövőt, ahol nincs Isten, ahol még a természet is csak előre köszönhet az új szabályokat megmondóknak.

Izgulok a magyar sportolók sikereiért, mert csupa normális, becsületben nevelt férfi és hölgy küzd meg csapatban, egyéni versenyben más nemzetek normális, becsületben nevelt sportolójával. Ugyanakkor kérem a magyar sportdiplomácia embereit, ne engedjék, hogy Hámori Luca áldozata legyen ennek a párizsi pávatollal önmagát hánytató, erkölcstelen banda színjátékának! Mert féltem Lucát is, féltem a becsületet is.