Az aranyhajú illusztrátor

Szegedi Katalin nem csak a lelke mélyén, a szíve csücskében szereti a meséket, teljes valóját meghatározza, áthatja e tágas, gazdag birodalom csodálata, tisztelete. Erről szól az élete, ő ugyanis meséket illusztrál. A könyvhétre a Naphegy Kiadó jóvoltából jelent meg Boldizsár Ildikóval közös kötetük, amelynek képeiből a Kortárs művészeti fesztiválon, az Aranybulla Könyvtárban rendezett kiállításon kaphattunk kedvkerekítő ízelítőt. Ildikó és Katalin egy húron pendülnek, tisztelettel és szeretettel fordulnak a mesék felé, nem tartják csacskaságnak, amelyben bármi megtörténhet. A gyermeket is tisztelik, nem gondolják, hogy őket bármivel meg lehet etetni. Megértik azt is, hogy a gyerkőcök egy idő után megelégelik a boldogan éltek, míg meg nem haltak -féle mese-mese-mesketéket, többre vágynak.

- A rajzolás korai mánia vagy kései szerelem?

- Amióta először megfogtam a ceruzát, azóta imádok rajzolni. A szüleim mérnök-emberek - apukám régebben szeretett rajzolni -, a húgom építész lett, mindegyiknek van köze az ábrázoláshoz, de a művészet az én utam, az én sorsom lett. Már gimnazistaként elhatároztam: művé- szeti főiskolára megyek, ezért szakkörökbe jártam, mert tudtam, nagyon komoly feladat bejutni az iparművészetire. Nem is sikerült elsőre, csak harmadszorra, de nem vesztegettem az időt, elvégeztem egy kirakatrendezői iskolát. Nem volt szándékomban ezt a szakmát művelni, de tudtam: alapozásnak jó lesz, sok mindent megtanulhatok. Ha hiszed, ha nem, a rajzoláson kívül kifejezetten ügyetlen vagyok. Előfordult, hogy berendeztem egy kirakatot, és amikor kijöttem, minden összedőlt, mintha egy elefánt járt volna a porcelánboltban. A rajzolással szerencsére nem tudok károkat okozni. Az iparművészeti grafika szakán, majd a mesterképzőben diplomáztam. A tanulásra húsz évet szántam.

- Látszik is a munkáidon, nagyon aprólékos, a részleteket alaposan kimunkáló, míves mester vagy.

- Nagyon maximalista vagyok magammal és másokkal is. A dilettantizmus, a türelmetlenség fel tud bőszíteni. Sok kezdőcskétől kapok levelet, kérik, hogy segítsek nekik. Válaszolok, megnézem a munkáikat, s amikor azt javasolom, hogy tanuljanak még, nem tetszik nekik. A gyors sikert akarják, de a tudást, a minőséget nem adják se gyorsan, se ingyen. Ami a dilettánsokat illeti, sajnos sok van belőlük a piacon, gyakran irtózattal veszem a kezembe a silány gyermek- és iskolai könyveket. Egyik díjazott mesekönyvemmel is megjártam. Mindig nagyon várom, hogy kikerüljön a nyomdából az éppen aktuális munkám, de előfordult, hogy sírva fakadtam az eredmény láttán.

- Az ünnepi könyhétre igényes, gyönyörűséges könyvvel jelentkeztetek, egyik szerzője a realista mesék boszorkányos írója, Boldizsár Ildikó, az illusztrátor meg egy szőke boszorkány , aki te vagy, s akit mesterien kidolgozott képei okán sokan tartanak hazánk talán legnépszerűbb illusztrátorának.

- Köszönöm a tréfás-komoly megjegyzést a szövegíró nevében is. Ildikó egy lírai mesével röpteti meg a gyerekek és a felnőttek fantáziáját a Királylány születik című könyvben, én pedig a rajzaimmal. Közös meggyőződésünk, hogy minden kislány megszületésekor jelen vannak az égi királylányok , akik áldásaikkal elindítanak bennünket a helyes úton. Ők csak útmutatást adnak, a lényeg rajtunk múlik. Úgy kell élnünk, hogy másokat is boldoggá tudjunk tenni. A mese a felnőtteknek is segít megtalálni a szívük mélyére helyezett, rég elfelejtett titkokat, áldásokat.

Kati festői környezetben él családjával Gödön, kreatív férjével és 3 gyerekkel. A nagyobbak már világgá mentek , a kisebb fiú még tizenéves, aki nem bánná, ha a kisfiúk születése körül is szorgoskodnának égi királyfiak .