Szöveges textilek a régmúltból (galéria)

A falvédők az 1870-es években német nyelvterületen iparművészek, művészettörténészek kezdeményezésére születtek a tömegízlés formálásának céljával és hogy a polgári varró divat formálásához biztosítottak mintaanyagot. Idővel a falvédők a polgári otthonokból eljutottak a városi alsóbb középosztály és munkásság rétegeihez, továbbá a falvakba is. A tűzhely melletti falat védő, használati tárgyból így lett végül a konyha vagy a szoba egyik dísztárgya.

A 60-as, 70-es évekig voltak használatban

Jugvirthné Bús Erzsébet negyedszázada kezdett falvédőket gyűjteni, de csak nyolc évvel ezelőtt, nyugdíjba vonulását követően „kapcsolt magasabb fokozatba”. Nem csak falvédőket, hanem – ahogy ő fogalmazott – szöveges textileket gyűjt. Ma már több mint háromezer darab van a birtokában, amiből mintegy két és fél ezer a falvédő. Ezen felül van egy nagyjából 150 darabból álló sváb házioltárterítő gyűjteménye, de tálca alátétekkel, szöveges polccsíkokkal, mintakendőkkel és dísztörölközőkkel is büszkélkedhet. Utóbbiak szintén a sváb háztartásokban fordultak gyakran elő. A gyűjtemény részét képezik még az 1910-20-30-as évekből származó halotti leplek és végül, de nem utolsósorban az inkább szőtt, mint hímzett, vallásos szövegeket tartalmazó textilek. 

Az idősebbek biztosan emlékeznek még nagyanyjuk, dédanyjuk konyhájában egy-egy falvédőre, amiken különböző rövid szövegek is olvashatók voltak az ábra mellett. Mikor mentek ezek ki a divatból? – kérdeztem a gyűjtőt. – A 60-70-es években, főként a falusi portákon voltak jellemzőek. Emlékszem gyerekkoromból olyan parasztházra a szülőfalumban, ahol több mint tíz darab volt kitéve.  Amikor azonban megjelentek az olcsó, nagy darabszámban nyomott, számos helyen megvásárolható festett falvédők, a kézzel varrottak eltűntek – válaszolta Erzsébet, aki hozzátette, a falvédők tematikájukat tekintve több csoportba sorolhatók, ő maga is ezek szerint tárolja őket otthon. 

A legtöbb a házasság-szerelem témában létezik

A falvédők alapanyagát a lányok, asszonyok piacokon vagy a közeli városokban tudták megvásárolni előnyomott formában. Persze, olyan is előfordult, hogy ha tetszett valakinek egy ismerősnél látott, kivarrott falvédő, átmásolta magának. A falvédő témája a hímző lelkéről is árulkodik, hiszen sok előre nyomott mintából választhatta ki azt a néhányat, ami hozzá a legközelebb állt és otthona díszének szánta. Talán nem meglepő, hogy a legtöbb falvédő a házasság-szerelem témában létezik. - A második helyen a konyha és a főzés áll. Megjelennek a falvédőkön a mesefigurák is, pl. Hamupipőke és gyakoriak az olyanok is, amelyeken gyermekek szerepelnek (éppen egy ilyet kapott Csákvárról ajándékba a gyűjtő a kiállításmegnyitó alkalmával – a szerző). Külön csoportként említeném a jótanácsokat tartalmazó falvédőket. Minden paraszti portán volt háziáldás, ami talán a falvédők között a legfontosabb szerepet töltötte be. Léteztek hazafias feliratúak is, főként az I. világháború és az azt követő Trianoni békediktátum idején. Ezek azonban ma már nagyon ritkák. És olyanok is vannak, amelyeken – miután német területről kerültek be a falvédők – megjelennek a németalföldi motívumok, így pl. a holland főkötő, a fapapucs, a szélmalom vagy a vitorlás. 

A régi darabok leginkább egyszínűek – piros, kék, fekete, lila -, a színesek ritkának számítottak. Ilyenek falvédők jellemzően a második világháború után jelentek meg. Előtte csak Észak-kelet Magyarországon voltak jellemzőek a színes darabok, ahol nem szálöltéssel, hanem nagyon apró, keresztszemes hímzéssel készültek a falvédők. A színek mellett a szegély, a motívum és a falvédőn szereplő figurák ruházata alapján viszonylag jól behatárolható ezeknek a textileknek a kora. Így tehát kortörténeti dokumentumok is lehetnek. 

A gyűjtemény különleges darabjai

Jungvirthné Bús Erzsébet ma már igyekszik visszafogni magát az újabb darabok beszerzésében, hiszen fizikailag is sok helyet foglalnak el a már meglévő textilek, amelyek között számos különleges darab is van. – Van olyan, ami 1876-ból származik és nagyon sokat utaztam érte, hogy megszerezzem. Van olyan sváb gyereklepedőm Kolozsvárról, ami nem csak azért nagyon kedves, mert igen ritka, de irtó rossz állapotban és piszkosan került hozzám, de szerencsére sikerült helyrehoznom. Nagy kedvenceim a hazafias darabok, illetve a sváb házioltárterítők, amelyek több mint száz évesek, de a svábok precizitásának köszönhetően – no és annak, hogy ritkán használták - általában igen jó állapotban maradtak fent. Ide sorolom a szöveges polccsíkokat is, amiket a stelázsira, illetve a ruhásszekrénybe tettek, több sorban. Ezek esetében mind a négy – általában ennyi sorosak voltak a versek - csíknak meg kell lennie ahhoz, hogy összeálljon a teljes szöveg. Például:

Ez az utolsó sor egyben a mottóm is – sorolta Erzsébet, akinek azért vannak még beszerzendő darabok a falvédős „bakancslistáján”.

- Számomra a falvédők gyűjtése olyan kedves tevékenység, amit most már nem csak saját örömömre csinálok, de a kiállításoknak köszönhetően másokéra is. Mindig boldogsággal tölt el, amikor egy-egy tárlaton látom, hogy mosolyogva nézik végig őket az emberek – árulta el zárásként Jungvirthné Bús Erzsébet, akinek gyűjteménye egy másik részével hamarosan szülőfalujában, Vigátpetenden, a Művészetek Völgye keretében is találkozhatnak az érdeklődők a Plébánia Galériában. 

A június 17-én nyílt kiállításról itt írtunk.