Az írástudók felelősségéről

- Arany János ezt a versét azért írta, mert annak idején felszólították a költőket, hogy a forradalmat és szabadságharcot leverő Ferenc József Magyarországra jövetele alkalmából zengjék műveikben a zsarnok dicséretét. A walesi bárdok arról szól, hogy a zsarnokot mi, írástudók sohasem dicsérjük.

- Ha most kapcsolatot, logikát keresek, akkor a berlini fal az írástudó Kertész Ákos számára a zsarnokság, a diktatúra egyértelmű jelképe.

- A ledöntése, annak az évfordulója viszont igazi örömünnep. Remélem, sikerül elkerülni, hogy a huszadik századhoz hasonló diktatúrák bekövetkezhessenek a huszonegyedikben is. Ezért mondom el a verset. Hangsúlyozva: soha nem dicsérjük a zsarnokot, soha nem hódolunk neki.

- A huszadik század első felében Kosztolányi Dezső és Julian Benda vitatkozott az írástudók árulásáról.

- Ez is megtörtént, miként sok minden más. A diktatúrákat dicsérő udvari költőkről kell most inkább szólni.

- A második világháború után Magyarországon is bőséggel publikáltak - az ön egyértelmű kifejezését használva - az udvari költők.

- Megtehették, meg is tették. Aztán később nagyon szégyellték magukat. Jó írókról, jó költőkről beszélünk. Zelk Zoltán, Nagy László. Tehát egészen kitűnő, nagy, magyar költőkről. Megzavarodtak a háború után, s amikor észhez tértek, akkor megbánták. Elismerték. Szerencsére nem mindenki zavarodott meg. Sokan látták már negyvennyolcban, hogy mi készül itt. Észrevették: Hitler náci diktatúrájához hasonló készül. A bolsevizmus nem sokban különbözött a nácizmustól, szerintem mind a kettő egy tőről fakad.

- Alkotóként nyilván belülről láthatja a folyamatot. Mi visz rá egy írót egy költőt az udvari trubadúrságra, magyarul az írástudók árulására?

- Ezt én nem tudom. Semmi gyakorlatom nincs benne, ezen a területen teljesen immunis vagyok. Meg sem érintett, meg sem legyintett a lehetősége. Tényleg nem tudom és nem is értem. Miként nem értem a tömeggyilkosokat sem.

- Térjünk vissza akkor a huszadik évfordulóhoz, a mai ünnephez. Számos ideérkezőtől megkérdeztem, így nyilván kíváncsi vagyok az ön véleményére is: mit jelent 2009-ből visszatekintve a berlini fal?

- A lebontásával véget ért a huszadik század. Az első világháborúval kezdődött ez a szörnyűség. A tizenkilencedik század szinte minden humánus értékét megkérdőjelezték. Egy imperialista rablóháború, aminek semmiféle morális indítéka nem található. Ez a szörnyű húsdaráló megzavarta az európai értékeket, és egészen természetes módon keletkeztek utána a véres diktatúrák. Bolsevizmus, fasizmus, nácizmus, majd Kelet-Európában újra a bolsevizmus. Totális állam, totális hatalom, egy tőről fakad. Ennek a folyamatnak vetett véget nyolcvankilencben a berlini fal ledőlése.

- Létezik ma a világban annyi garancia, hogy ne épülhessenek fel bárhol újabb falak?

- Nincs ilyen garancia, semennyi nincsen. Világméretekben talán már nem, de helyi szinten bárhol megtörténhet. A nagyhatalmak nem törődnek azzal, hogy kis országokban milyen véres diktatúrák alakulnak ki. Gondolhatunk Latin-Amerikára, de Európa kisebb-nagyobb szemétdombjain is életre kaphatnak ilyen képződmények. Félő, hogy a nagyhatalmak tényleg nem fognak ebbe beleavatkozni.

- Szintén véleményként hallottam, ha politikaiak talán nem is, de a mai világban gazdasági diktatúrák bizony kialakulhatnak.

- Az egészen biztos, hogy a korlátlan, a zabolázhatatlan nyerészkedés annyira amorális, hogy abból sajnos nagyon gyorsan létrejöhet másfajta amorális jelenség is.

- Szereti Berlint?

- Igen! Nagyon szeretem. Mindig jól éreztem magam, még Kelet-Berlinben is. Sokat jártam arra. Nem tartoztam az igazán favorizált írók közé, szóval engem nem annyira küldözgettek, engedtek Nyugatra. Ám Kelet-Németországba küldtek, már Aczél György idejében is, én pedig vállaltam ezeket az utakat, mert rájöttem, hogy ott is becsületes emberek élnek. Nem mindenki volt bolsevista vagy Stasi-ügynök. Nagyon sok rendes emberrel találkoztam a németek között. A múltjukat tudomásul vették, nem tagadták le, aztán képesek voltak leszámolni is vele.

- Arany János ezt a versét azért írta, mert annak idején felszólították a költőket, hogy a forradalmat és szabadságharcot leverő Ferenc József Magyarországra jövetele alkalmából zengjék műveikben a zsarnok dicséretét. A walesi bárdok arról szól, hogy a zsarnokot mi, írástudók sohasem dicsérjük.

- Ha most kapcsolatot, logikát keresek, akkor a berlini fal az írástudó Kertész Ákos számára a zsarnokság, a diktatúra egyértelmű jelképe.

- A ledöntése, annak az évfordulója viszont igazi örömünnep. Remélem, sikerül elkerülni, hogy a huszadik századhoz hasonló diktatúrák bekövetkezhessenek a huszonegyedikben is. Ezért mondom el a verset. Hangsúlyozva: soha nem dicsérjük a zsarnokot, soha nem hódolunk neki.

- A huszadik század első felében Kosztolányi Dezső és Julian Benda vitatkozott az írástudók árulásáról.

- Ez is megtörtént, miként sok minden más. A diktatúrákat dicsérő udvari költőkről kell most inkább szólni.

- A második világháború után Magyarországon is bőséggel publikáltak - az ön egyértelmű kifejezését használva - az udvari költők.

- Megtehették, meg is tették. Aztán később nagyon szégyellték magukat. Jó írókról, jó költőkről beszélünk. Zelk Zoltán, Nagy László. Tehát egészen kitűnő, nagy, magyar költőkről. Megzavarodtak a háború után, s amikor észhez tértek, akkor megbánták. Elismerték. Szerencsére nem mindenki zavarodott meg. Sokan látták már negyvennyolcban, hogy mi készül itt. Észrevették: Hitler náci diktatúrájához hasonló készül. A bolsevizmus nem sokban különbözött a nácizmustól, szerintem mind a kettő egy tőről fakad.

- Alkotóként nyilván belülről láthatja a folyamatot. Mi visz rá egy írót egy költőt az udvari trubadúrságra, magyarul az írástudók árulására?

- Ezt én nem tudom. Semmi gyakorlatom nincs benne, ezen a területen teljesen immunis vagyok. Meg sem érintett, meg sem legyintett a lehetősége. Tényleg nem tudom és nem is értem. Miként nem értem a tömeggyilkosokat sem.

- Térjünk vissza akkor a huszadik évfordulóhoz, a mai ünnephez. Számos ideérkezőtől megkérdeztem, így nyilván kíváncsi vagyok az ön véleményére is: mit jelent 2009-ből visszatekintve a berlini fal?

- A lebontásával véget ért a huszadik század. Az első világháborúval kezdődött ez a szörnyűség. A tizenkilencedik század szinte minden humánus értékét megkérdőjelezték. Egy imperialista rablóháború, aminek semmiféle morális indítéka nem található. Ez a szörnyű húsdaráló megzavarta az európai értékeket, és egészen természetes módon keletkeztek utána a véres diktatúrák. Bolsevizmus, fasizmus, nácizmus, majd Kelet-Európában újra a bolsevizmus. Totális állam, totális hatalom, egy tőről fakad. Ennek a folyamatnak vetett véget nyolcvankilencben a berlini fal ledőlése.

- Létezik ma a világban annyi garancia, hogy ne épülhessenek fel bárhol újabb falak?

- Nincs ilyen garancia, semennyi nincsen. Világméretekben talán már nem, de helyi szinten bárhol megtörténhet. A nagyhatalmak nem törődnek azzal, hogy kis országokban milyen véres diktatúrák alakulnak ki. Gondolhatunk Latin-Amerikára, de Európa kisebb-nagyobb szemétdombjain is életre kaphatnak ilyen képződmények. Félő, hogy a nagyhatalmak tényleg nem fognak ebbe beleavatkozni.

- Szintén véleményként hallottam, ha politikaiak talán nem is, de a mai világban gazdasági diktatúrák bizony kialakulhatnak.

- Az egészen biztos, hogy a korlátlan, a zabolázhatatlan nyerészkedés annyira amorális, hogy abból sajnos nagyon gyorsan létrejöhet másfajta amorális jelenség is.

- Szereti Berlint?

- Igen! Nagyon szeretem. Mindig jól éreztem magam, még Kelet-Berlinben is. Sokat jártam arra. Nem tartoztam az igazán favorizált írók közé, szóval engem nem annyira küldözgettek, engedtek Nyugatra. Ám Kelet-Németországba küldtek, már Aczél György idejében is, én pedig vállaltam ezeket az utakat, mert rájöttem, hogy ott is becsületes emberek élnek. Nem mindenki volt bolsevista vagy Stasi-ügynök. Nagyon sok rendes emberrel találkoztam a németek között. A múltjukat tudomásul vették, nem tagadták le, aztán képesek voltak leszámolni is vele.

- Arany János ezt a versét azért írta, mert annak idején felszólították a költőket, hogy a forradalmat és szabadságharcot leverő Ferenc József Magyarországra jövetele alkalmából zengjék műveikben a zsarnok dicséretét. A walesi bárdok arról szól, hogy a zsarnokot mi, írástudók sohasem dicsérjük.

- Ha most kapcsolatot, logikát keresek, akkor a berlini fal az írástudó Kertész Ákos számára a zsarnokság, a diktatúra egyértelmű jelképe.

- A ledöntése, annak az évfordulója viszont igazi örömünnep. Remélem, sikerül elkerülni, hogy a huszadik századhoz hasonló diktatúrák bekövetkezhessenek a huszonegyedikben is. Ezért mondom el a verset. Hangsúlyozva: soha nem dicsérjük a zsarnokot, soha nem hódolunk neki.

- A huszadik század első felében Kosztolányi Dezső és Julian Benda vitatkozott az írástudók árulásáról.

- Ez is megtörtént, miként sok minden más. A diktatúrákat dicsérő udvari költőkről kell most inkább szólni.

- A második világháború után Magyarországon is bőséggel publikáltak - az ön egyértelmű kifejezését használva - az udvari költők.

- Megtehették, meg is tették. Aztán később nagyon szégyellték magukat. Jó írókról, jó költőkről beszélünk. Zelk Zoltán, Nagy László. Tehát egészen kitűnő, nagy, magyar költőkről. Megzavarodtak a háború után, s amikor észhez tértek, akkor megbánták. Elismerték. Szerencsére nem mindenki zavarodott meg. Sokan látták már negyvennyolcban, hogy mi készül itt. Észrevették: Hitler náci diktatúrájához hasonló készül. A bolsevizmus nem sokban különbözött a nácizmustól, szerintem mind a kettő egy tőről fakad.

- Alkotóként nyilván belülről láthatja a folyamatot. Mi visz rá egy írót egy költőt az udvari trubadúrságra, magyarul az írástudók árulására?

- Ezt én nem tudom. Semmi gyakorlatom nincs benne, ezen a területen teljesen immunis vagyok. Meg sem érintett, meg sem legyintett a lehetősége. Tényleg nem tudom és nem is értem. Miként nem értem a tömeggyilkosokat sem.

- Térjünk vissza akkor a huszadik évfordulóhoz, a mai ünnephez. Számos ideérkezőtől megkérdeztem, így nyilván kíváncsi vagyok az ön véleményére is: mit jelent 2009-ből visszatekintve a berlini fal?

- A lebontásával véget ért a huszadik század. Az első világháborúval kezdődött ez a szörnyűség. A tizenkilencedik század szinte minden humánus értékét megkérdőjelezték. Egy imperialista rablóháború, aminek semmiféle morális indítéka nem található. Ez a szörnyű húsdaráló megzavarta az európai értékeket, és egészen természetes módon keletkeztek utána a véres diktatúrák. Bolsevizmus, fasizmus, nácizmus, majd Kelet-Európában újra a bolsevizmus. Totális állam, totális hatalom, egy tőről fakad. Ennek a folyamatnak vetett véget nyolcvankilencben a berlini fal ledőlése.

- Létezik ma a világban annyi garancia, hogy ne épülhessenek fel bárhol újabb falak?

- Nincs ilyen garancia, semennyi nincsen. Világméretekben talán már nem, de helyi szinten bárhol megtörténhet. A nagyhatalmak nem törődnek azzal, hogy kis országokban milyen véres diktatúrák alakulnak ki. Gondolhatunk Latin-Amerikára, de Európa kisebb-nagyobb szemétdombjain is életre kaphatnak ilyen képződmények. Félő, hogy a nagyhatalmak tényleg nem fognak ebbe beleavatkozni.

- Szintén véleményként hallottam, ha politikaiak talán nem is, de a mai világban gazdasági diktatúrák bizony kialakulhatnak.

- Az egészen biztos, hogy a korlátlan, a zabolázhatatlan nyerészkedés annyira amorális, hogy abból sajnos nagyon gyorsan létrejöhet másfajta amorális jelenség is.

- Szereti Berlint?

- Igen! Nagyon szeretem. Mindig jól éreztem magam, még Kelet-Berlinben is. Sokat jártam arra. Nem tartoztam az igazán favorizált írók közé, szóval engem nem annyira küldözgettek, engedtek Nyugatra. Ám Kelet-Németországba küldtek, már Aczél György idejében is, én pedig vállaltam ezeket az utakat, mert rájöttem, hogy ott is becsületes emberek élnek. Nem mindenki volt bolsevista vagy Stasi-ügynök. Nagyon sok rendes emberrel találkoztam a németek között. A múltjukat tudomásul vették, nem tagadták le, aztán képesek voltak leszámolni is vele.

- Arany János ezt a versét azért írta, mert annak idején felszólították a költőket, hogy a forradalmat és szabadságharcot leverő Ferenc József Magyarországra jövetele alkalmából zengjék műveikben a zsarnok dicséretét. A walesi bárdok arról szól, hogy a zsarnokot mi, írástudók sohasem dicsérjük.

- Ha most kapcsolatot, logikát keresek, akkor a berlini fal az írástudó Kertész Ákos számára a zsarnokság, a diktatúra egyértelmű jelképe.

- A ledöntése, annak az évfordulója viszont igazi örömünnep. Remélem, sikerül elkerülni, hogy a huszadik századhoz hasonló diktatúrák bekövetkezhessenek a huszonegyedikben is. Ezért mondom el a verset. Hangsúlyozva: soha nem dicsérjük a zsarnokot, soha nem hódolunk neki.

- A huszadik század első felében Kosztolányi Dezső és Julian Benda vitatkozott az írástudók árulásáról.

- Ez is megtörtént, miként sok minden más. A diktatúrákat dicsérő udvari költőkről kell most inkább szólni.

- A második világháború után Magyarországon is bőséggel publikáltak - az ön egyértelmű kifejezését használva - az udvari költők.

- Megtehették, meg is tették. Aztán később nagyon szégyellték magukat. Jó írókról, jó költőkről beszélünk. Zelk Zoltán, Nagy László. Tehát egészen kitűnő, nagy, magyar költőkről. Megzavarodtak a háború után, s amikor észhez tértek, akkor megbánták. Elismerték. Szerencsére nem mindenki zavarodott meg. Sokan látták már negyvennyolcban, hogy mi készül itt. Észrevették: Hitler náci diktatúrájához hasonló készül. A bolsevizmus nem sokban különbözött a nácizmustól, szerintem mind a kettő egy tőről fakad.

- Alkotóként nyilván belülről láthatja a folyamatot. Mi visz rá egy írót egy költőt az udvari trubadúrságra, magyarul az írástudók árulására?

- Ezt én nem tudom. Semmi gyakorlatom nincs benne, ezen a területen teljesen immunis vagyok. Meg sem érintett, meg sem legyintett a lehetősége. Tényleg nem tudom és nem is értem. Miként nem értem a tömeggyilkosokat sem.

- Térjünk vissza akkor a huszadik évfordulóhoz, a mai ünnephez. Számos ideérkezőtől megkérdeztem, így nyilván kíváncsi vagyok az ön véleményére is: mit jelent 2009-ből visszatekintve a berlini fal?

- A lebontásával véget ért a huszadik száza