A fizika törvényei tiltják Isten létezésének tagadását

- A Széchenyi-díjas laudációjában az áll, földművelő szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Honnan jött a tudás, a technika iránti szeretet?

-  Édesapám Erdélyből, a Szentgyörgyi-családból származott. Öregapám Szentgyörgyi Albertnek unokatestvére volt. Györgyi Géza, az ELTE egyik legnagyobb fizikaprofesszora szintén a nagyapám unokatestvére volt.
 
-  Akkor a családban értéknek számított a tanulás.

- Engem a nagyapám nevelt, aki falusi bíró volt. Ha kérdezték, ki a példaképem, azt mondtam, hogy ő  s mondom ezt ma is. Egyszerű, bölcs parasztember volt, tele jósággal. Most is emlékszem, ahogy szántottunk tavasszal, mentem mellette a barázdában  ittam minden szavát. Minden nap elmondta: a tudás hatalom! Fiatal koromban keményen tanultam, mert a szüleimen láttam, ők is mindent megtesznek azért, hogy én iskolába járhassak. Tudtam, a tanulmányaimért, a könyveimért mennyit kell dolgozniuk és dolgoznom nekem is. Minden nyáron, még egyetemista koromban is traktoroztam, kombájnoztam, kaszáltam a termelőszövetkezetben. Akkor tanultam meg, hogy a magyar emberben micsoda tartás rejlik. Csak ezt nem tudjuk kibontakoztatni. Ahogy a magnak, úgy a magyar szellemiségnek is napfény és eső kell. Tanáremberként én is mindig az olyan magokat keresem a tanítványaim között, akik szárba szökkenthetők. S ahogy a magyar ipar kibontakozott, s példát mutatott száz éve Kandó Kálmán, Bláthy Ottó, Csonka János, Bánki Donát segítségével, úgy ma is ilyen személyiségek révén lehetne naggyá tenni a nemzetet.
 
- Visszatérve kicsit a múltba, de még mindig a világnézetnél maradva: a Kilián főiskoláról eltanácsolták annak idején...

- Nyolcadikos koromban én maradtam egyedül hittanos és ministráns a templomban, s az akkori úttörővezető tanár kiállított a katedrára, s azt mondta: na te, klerikális, reakciót támogató, maradi, majd én gondoskodom róla, hogy a téeszbe juss trágyát szórni! Érdekes ma erre a történetre ötdiplomás címzetes tanárként visszagondolni, s jó érzés tudni, hogy mégsem ő határozta meg az életemet. Bár az tény, hogy hiába tudtam már nyolcadikosként a gimnázium harmadik osztályáig a fizikakönyvet, a tanár, aki kiállított a katedrára, betartotta az ígéretét.  Azt mondta: ha belepusztulsz, akkor sem kapsz fizikából jelest! Az esperes, akinek ezt elmeséltem, azt mondta: nem baj fiam, az osztályzatot neked majd a Jóisten adja! Később egy haditechnikával foglalkozó céghez kerültem, s mint mérnök, besoroztak rakétatechnika területére. A főiskola egyik vizsgája előtt elmentem egy templomba, amit az elhárítás megtudott, s honvédként le is szereltek azonnal a Kilián főiskoláról.

-  Évtizedekig dolgozott aztán a hadiiparban, sok fejlesztés, találmány fűződik a nevéhez, amely, noha haditechnikai eszköz, mégis inkább a védelmi rendszerhez kapcsolódik.

- Egyházi tanulmányaim mindig befolyásolták a fejlesztéseimet. Ha haditechnikai eszközről volt szó, védelmit fejlesztettem. Például az alacsonyan repülő vadászrepülők elleni védelem kifejlesztésében is részt vettem, vagy a vadászgépről hátrafelé induló rakétáéban, amely megnégyszerezi a gép képességeit. Az aknaszedő robotokat szintén hazánk védelmében hoztuk létre.

- A tudomány és a hit ötvözése mindig ellentmondásos volt számomra, bár tény, hogy a legnagyobb tudósok, mint Einstein, bizonyos határon túl már az istenhitre támaszkodtak. Önnél hol kezdődik a hit?

- Amikor a plébános azt mondta, majd Isten adja neked a jegyet, eldőlt a sorsom. Sokat foglalkoztam Darwin és Marx elméletével. A fejlődéselmélet szerint azok az egyedek tudtak megmaradni, amelyek képesek illeszkedni a környezetükhöz. A környezeti behatás következtében kialakítottak olyan védelmi forrásokat, amelyekre szükségük volt. De ezzel van egy probléma: hogy lehetséges az, hogy egy biológiai egyed, amely rendelkezik valamilyen védekezőképességgel, egyszer csak képes lesz védekezni egy addig sosem látott, nem ismert veszély ellen? Az ember, a saját tudását felhasználva ma képes védőoltás formájában megoldani sok ilyen problémát, fel tud készülni a biológiai támadások, fertőzések egy részére. A fekete himlő ellen is megkapja az oltást, így biztosan túlélné, ha találkozna a fertőzéssel.

- Ezt a tudást sok emberáldozat előzte meg, kellett bizonyos idő, mire a védőoltást kifejlesztették. A természetben nem lehet így? A biológiai konfliktus eredményeként az egyik egyed egyszer csak olyan géneket örökít tovább, amely alkalmas a védekezésre.

- Amíg nem volt emberi tudás, milyen tudás volt az, amely mindig felruházta az egyedet egy éppen aktuális védekezőképességgel? Ezt nem lehet másként megmagyarázni, mint az Isten közbeavatkozásával. A másik az agykutatás problémája: miért van az, hogy az ember a szürkeállományának csupán négy százalékát használja?

- Mintha azt olvastam volna nem rég, hogy ennél többet használunk, csak nem feltétlenül lehet mérni. Mert igaza van: ennek így nincs értelme...

- Pedig higgye el, ennyit használunk. Ezt sem lehet megmagyarázni másként, csak a Biblia első oldalával: Isten az ő képére és hasonlatosságára teremtette az embert. S az ember, mint Ádám, társalgott az Istennel. Kellett tehát az a nagy szürkeállomány és térfogat, hogy a kapcsolatfelvételkor kommunikálni tudjunk. A bűnbeeséskor pedig azt mondja az Isten: a legnagyobb büntetés, hogy szellemi képességeidben és döntéseidben büntetlek. Ha valaki nekem ezt a kérdést az agykutatás segítségével meg tudja magyarázni, annak javasolni fogom a Nobel-díjat. De sajnos nincs más magyarázat, csak ez az egy.

- A vallásos ember számára fontos a karácsony, önnek vannak fontos élményei?

- Egy szegény falusi gyereknek nincs sok... Húsvéti több van. De mire gondol? A köztudatban lévő kispolgári, elkent mellébeszélésre gondol vagy a karácsony filozófiai-teológiai titkát kérdezi?

- Ez utóbbit...

- A keresztény ember azt mondja, a karácsony az Isten és ember közti kapcsolatnak egy végtelen, gyönyörű lépése a világtörténelembe. Ez végül beteljesedik Jézus élettörténetében, tanításában, kezdve ott, hogy kenyeret szaporít, vakot gyógyít, szeretettel fordul mindenki felé, egészen a karácsonyi bölcsőtől a kereszthalálig. Egyébként azt kell eldönteni a tudományban is, hogy Isten létezik-e vagy sem. Én pedig, mint elméleti fizikus, nem tudom elképzelni, hogy a világ magától van. A fizika törvényei tiltják, hogy Isten létét tagadjuk. Volt egy hindu hallgatóm az egyetemen, aki kért tőlem egy bibliát. Évek múlva kaptam egy karácsonyi üdvözlőlapot. Azt írta benne: "Kedves professzor úr! Köszönöm a Szentírást, amit adott, a maga Istene megbabonázott, keresztény lettem, a családom kitagadott, s a Fülöp-szigetekre kerültem misszionáriusnak. Ezek az első áldozóim, akik itt láthatóak a képen. Ezen a karácsonyon következik viszont a legnagyobb dolog az életemben: most fogom megkeresztelni az édesapámat!"