Magdi anyus megnyerte a lottó ötöst! Mindent a sorozatnak köszönhet - vallja a színésznő

Fontos elintéznivalója akadt Budapesten, így nem Tordason találkozunk, hanem a szilveszter előtti elcsöndesült belvárosban. Csakugyan kézzel fogható az a szeretet, amely Fodor Zsóka színművész felé irányul lépten-nyomon. Idős és fiatal, férfi és nő, elegáns öltözékű és szerény viseletű ember szólítja meg, rámosolyog, integet neki.
- Nem is lottózom, mert én megnyertem az ötös találatot! - mondja Magdi anyus, ahogyan a legtöbben tisztelik őt, filmsorozatbéli nevével és személyiségével azonosítván.  Mindent a sorozatnak köszönhetek, ezzel ütöttem meg a főnyereményt - ismétli meg, s újabb mosolyt fogad.

- Sztankay Pista a múltkor a fejét csóválta arra, hogy én csakugyan kiírattam magam a sorozatból, mondván, te nagyon gazdag lehetsz, ha fel merted adni a biztosat. De én nem gazdag vagyok, hanem gyáva! Tizenegy csodálatos évet töltöttem a Barátok köztben, s most élvezni szeretném mindazt, amit kaptam a szerep által, amíg egészségesen tudom. Annyi tervem van, s félek, nem tudom valóra váltani őket! Egyedül élek, de csöppet sem vagyok magányos. Rengeteg barátom van, s fogadott családjaim, akikre még így sem jut elég időm. Akkor és addig vagyok egyedül, amíg én akarom  - erősíti meg, s látható, hogy igazat mond. Oldott, vidám, fiatalos, siet, utazik, kortalan. Nem sértődik meg ezért, de miért is tenné! A haját sem festi, ősz és kész! Sokáig volt gyermek, az édesanyja száz évig élt, igazi színházi mamaként tartott a lányával mindenfelé.
- Az egyik kereskedelmi csatornán tizenegy esztendeje hirdették meg a sorozat indulását, beadtam a jelentkezésemet. A szegedi Nemzeti Színházban játszottam tizenhat esztendeig, s ötvennégy évesen jöttem el végleg onnan. Boldog évek kötöttek Szegedhez, ott úgy szerettek, mint most az országban a sorozat révén. Szakmai mélypontomra érkeztem mégis,  hazaköltöztem a fővárosba, s két évig szinkronizálásból éltem. S akkor következett a Barátok közt. Sejtelmünk sem volt róla, hogy ennyi ideig kitart, s hogy ekkora ismertséget és nézettséget hoz. Azt ugyan éreztem, hogy nekem még dolgom van a világban, de ekkora fordulatra nem számítottam! - meséli.

A művésznő 1965-ben végzett a Színművészeti Főiskolán, legtöbbet vidéken játszott. Filmekben nemigen láttuk, emlékezetes tévéjátékbeli alakítása volt Básti Lajossal, az Iván Iljics halálában. Még főiskolásként játszott a Nemzetiben Madách Az ember tragédiájában, a virágárus lányt alakította, kicsi szerep. A máskor a főiskolásokkal barátságtalan Básti maga mellé ültette a főiskolás lányt, s beszélgettek. Mensáros Lászlóval is jó barátságban álltak, Szegeden játszottak is együtt. De Fodor Zsóka hangján szól több klasszikus regény hangoskönyvi alakja, amelyeket a vakok intézetében mondott magnóra. S "tájolt" - így nevezték a vidéki turnékat, amelyek a hajdani vándortársulatok módjára vitte el kicsi falvakba és tanyákra a színdarabokat, operetteket. Egy évig a "királyi televízióban" bemondóskodott, de onnan kifúrták. Nem esett kétségbe, mindig feltalálta magát. S Békéscsabán, a Jókai Színházban is játszott, akkor, amikor még alig jegyezték a teátrumot. Ott annyi szeretetet kapott, hogy szándékában áll visszatérni. Ez is a tervei közé tartozik. Mert nem csukott be minden ajtót, amely a színészettel, a hivatásával függ össze.
Fodor Zsóka négyszer kezdte újra az életét. Kétszer volt férjnél, gyermeke nincs, de a keresztfiát fiaként szereti, s mostanra Tordason úgy érzi, otthonra talált. Csodálatos panorámájú lakásban lakott a Duna-parton, szomszédságban az édesanyjával, de annak távoztával el tudott szakadni a nagyvárostól. Egy lakóparkbéli lakást vásárolt a szép, Fejér megyei faluban, kedve szerint berendezte és belakta. Úgy hallotta, hogy itt egy elegáns öregek otthona épül majd, ahová, ha  úgy gondolja, átköltözhet, mert  hajlott korára teljes ellátást és egészségügyi felügyeletet kap majd. Messze az az öregkor - ezt is kacagva mondja, s pont olyan hihető, mint hogy önként került ki a sorozatból, amelynek kulcsszereplője volt.
- Egy évig kértem, hogy engedjenek el a sorozatból, s végre megtörtént. Hetente négy napot forgattunk, s egyre inkább vágytam a változásra. A hangszálaim is megsínylették, s úgy gondoltam, elég volt. Nem bántam meg azóta sem a távozást, mint ahogyan hálát adok a sorsomnak újra és újra a lehetőségért, amit tizenegy éve kaptam a szerep elnyerésével. Bevallom, elsírtam magam, amikor a szereplőválogatást követően az értesítést kézhez vettem. Én a templomba nem kérni járok, hanem megköszönni. Bár időnként mulatságos helyzetekbe kerülök a sorozatbéli halálom kapcsán - nevet fel ismét, hiszen ezeregy története fűződik Magdi anyushoz a halálos távozása után is.
- "De jó, hogy életben látom!" -  kiáltott rám a múltkor valaki az utcán. "Miért, talán hallott valamit?", kérdeztem, mire zavarba jött az illető. "Úgy értem, elevenen", folytatta,  de ezt már nem is lehet fokozni. Azonosítanak Magdi anyussal, aki ugyan számtalanszor negatív figuraként jelent meg, de sok szép jelenetet is írtak neki, így szerethetővé vált. A "Vilivel" legalább olyan népszerű házaspárnak számítottunk, mint korábban Taki bácsi és Lenke néni.
A házsártos, pletykás Magdi anyust ellensúlyozta a családszerető, segítőkész anya és nagyanya, aki e tulajdonságaitól vált hitelessé, hús-vér emberré a nézők szemében. Fodor Zsóka mostantól azonban fodorzsókásabban éli az életét.  Magdi anyus a szép emlékek közé vonul be.
(A vasárnapi Fejér Megyei Hírlapban a tordasi sérültekkel való találkozásáról, az otthonban szervezett kedves programról olvashatnak.)

Az olasz kávézó dekorációja színművészhez illő, az operaházi háttér illik az anekdotázó Fodor Zsóka hangulatához