Brutális fiatalok: tárgynak tekintik áldozataikat!

A fiatalkorú szabálysértők vagy bűnelkövetők gyakran azért lépnek fel olyan brutálisan, mert az áldozatot inkább az elkövetés tárgyának tekintik, mint hús-vér embernek. És nem kell itt nagy dolgokra gondolni, az egyszerű iskolai csicskáztatás pillanatok alatt átcsaphat valami komolyabba. Az esetek többségében - ha fény derül rájuk - az elkövetőt ugyan megbüntetik, az áldozat azonban ott marad a traumával, a sérelemmel, de a tettes se jár jobban - nagy részük maga is áldozatnak tartja magát, s legtöbben vissza is esnek. Az ellentmondás feloldására létezik egy nyugaton már széles körben alkalmazott, nálunk azonban még csak csírájában létező módszertan, a resztoratív, azaz helyreállító igazságszolgáltatás.

- E módszer alkalmazásakor nem azt kell nézni, hogy egy cselekményért milyen büntetés jár, hanem azt, mitől lehetne a sértettnek megnyugodnia, továbblépnie - szögezi le Fellegi Borbála kriminológus, akinek Út a megbékéléshez - A helyreállító igazságszolgáltatás intézménye- sülése Magyarországon című könyve a szakma egyik alapműve. A cambridge-i, majd a leuveni egyetemen tanuló és kutató szakértő, aki a héten a Zöld Alma Egészségfejlesztő Alapítvány által szervezett konferencián járt Székesfehérváron, kiemelte: az érintettek köre sokkal nagyobb, mint az áldozat maga, a szabályszegő vagy a sérelmet elszenvedő családja, szomszédai, a barátok és barátnők, akik látták az esetet vagy látják, és együtt élnek a szenvedéssel, maguk is mind áldozatok.

Az eljárást úgy kell elképzelni, hogy az érintettek szűkebb vagy tágabb körben leülnek, és egy moderátor segítségével, szigorú forgatókönyv szerint megpróbálják nyíltan és őszintén kibeszélni a dolgokat. Ilyenkor nagy gátak dőlnek le. Az elkövető rádöbbenhet arra, hogy a másik is ember, mit érzett, hogyan látta a történteket, s akár meg is értheti a traumát. Arcot kap a másik, és ez rengeteget jelent - amíg a jog jogesetről, jogalanyokról beszél, itt hús-vér emberekkel talákozunk, bármelyik székben is ülnek.

- Mi mindig azt kérdezzük, hogy mi történt, soha nem azt, hogy miért, hiszen az arra adott reakció mindig a hárítás, a másik felelősségének a keresése. Rögtön kiderül, a különböző szereplők mennyire másként élték meg ugyanazt a történetet. A mi történt tisztázása tudatosítja az elkövetőben is, hogy amit tett, az mi is valójában, a sértetti oldalon pedig egyfajta összefoglalásra ad lehetőséget, ami már önmagában sokat segít.

A facilitátornak az a dolga, hogy mindenkit egyes szám első személyben elhangzó kijelentésekre serkentsen, mindenki arról beszéljen, neki ez mit jelentett. Innentől nincs vita. Arról ugyanis vitatkozhatunk, hogy szabad-e meglökni a másikat vagy sem, de arról nem, hogy amikor te engem meglöktél, az nekem félelmetes érzés volt, megijedtem és elveszítettem a biztonságérzetemet, azóta félek . E beszélgetések végén legtöbbször olyan megállapodás születik, amit a felek alá is írnak, és utánkövetéssel ellenőrizhető is - mondta a szakember.

E módszertan jól használható az iskolai erőszak, a kábítószeres krízisek, a diákok, a szülők és a tanárok közti konfliktusok kezelésére is, mégis alig ismerik. Ennek egyik fő oka az, hogy a magyar oktatási rendszer hierarchikus, és sok tanárt visszatart, hogy e folyamatban nem lehet úgy részt venni, hogy az ember ne tegye oda a személyiségét - vélte a kriminológus, aki szerint a magyarok többsége egyébként is visszariad attól, hogy érzelmeiről beszéljen. Otthon sem arra lettünk tanítva, szocializálva, hogy ha vállaljuk a felelősséget, jutalmat kapunk.

A fiatalkorú szabálysértők vagy bűnelkövetők gyakran azért lépnek fel olyan brutálisan, mert az áldozatot inkább az elkövetés tárgyának tekintik, mint hús-vér embernek. És nem kell itt nagy dolgokra gondolni, az egyszerű iskolai csicskáztatás pillanatok alatt átcsaphat valami komolyabba. Az esetek többségében - ha fény derül rájuk - az elkövetőt ugyan megbüntetik, az áldozat azonban ott marad a traumával, a sérelemmel, de a tettes se jár jobban - nagy részük maga is áldozatnak tartja magát, s legtöbben vissza is esnek. Az ellentmondás feloldására létezik egy nyugaton már széles körben alkalmazott, nálunk azonban még csak csírájában létező módszertan, a resztoratív, azaz helyreállító igazságszolgáltatás.

- E módszer alkalmazásakor nem azt kell nézni, hogy egy cselekményért milyen büntetés jár, hanem azt, mitől lehetne a sértettnek megnyugodnia, továbblépnie - szögezi le Fellegi Borbála kriminológus, akinek Út a megbékéléshez - A helyreállító igazságszolgáltatás intézménye- sülése Magyarországon című könyve a szakma egyik alapműve. A cambridge-i, majd a leuveni egyetemen tanuló és kutató szakértő, aki a héten a Zöld Alma Egészségfejlesztő Alapítvány által szervezett konferencián járt Székesfehérváron, kiemelte: az érintettek köre sokkal nagyobb, mint az áldozat maga, a szabályszegő vagy a sérelmet elszenvedő családja, szomszédai, a barátok és barátnők, akik látták az esetet vagy látják, és együtt élnek a szenvedéssel, maguk is mind áldozatok.

Az eljárást úgy kell elképzelni, hogy az érintettek szűkebb vagy tágabb körben leülnek, és egy moderátor segítségével, szigorú forgatókönyv szerint megpróbálják nyíltan és őszintén kibeszélni a dolgokat. Ilyenkor nagy gátak dőlnek le. Az elkövető rádöbbenhet arra, hogy a másik is ember, mit érzett, hogyan látta a történteket, s akár meg is értheti a traumát. Arcot kap a másik, és ez rengeteget jelent - amíg a jog jogesetről, jogalanyokról beszél, itt hús-vér emberekkel talákozunk, bármelyik székben is ülnek.

- Mi mindig azt kérdezzük, hogy mi történt, soha nem azt, hogy miért, hiszen az arra adott reakció mindig a hárítás, a másik felelősségének a keresése. Rögtön kiderül, a különböző szereplők mennyire másként élték meg ugyanazt a történetet. A mi történt tisztázása tudatosítja az elkövetőben is, hogy amit tett, az mi is valójában, a sértetti oldalon pedig egyfajta összefoglalásra ad lehetőséget, ami már önmagában sokat segít.

A facilitátornak az a dolga, hogy mindenkit egyes szám első személyben elhangzó kijelentésekre serkentsen, mindenki arról beszéljen, neki ez mit jelentett. Innentől nincs vita. Arról ugyanis vitatkozhatunk, hogy szabad-e meglökni a másikat vagy sem, de arról nem, hogy amikor te engem meglöktél, az nekem félelmetes érzés volt, megijedtem és elveszítettem a biztonságérzetemet, azóta félek . E beszélgetések végén legtöbbször olyan megállapodás születik, amit a felek alá is írnak, és utánkövetéssel ellenőrizhető is - mondta a szakember.

E módszertan jól használható az iskolai erőszak, a kábítószeres krízisek, a diákok, a szülők és a tanárok közti konfliktusok kezelésére is, mégis alig ismerik. Ennek egyik fő oka az, hogy a magyar oktatási rendszer hierarchikus, és sok tanárt visszatart, hogy e folyamatban nem lehet úgy részt venni, hogy az ember ne tegye oda a személyiségét - vélte a kriminológus, aki szerint a magyarok többsége egyébként is visszariad attól, hogy érzelmeiről beszéljen. Otthon sem arra lettünk tanítva, szocializálva, hogy ha vállaljuk a felelősséget, jutalmat kapunk.

A fiatalkorú szabálysértők vagy bűnelkövetők gyakran azért lépnek fel olyan brutálisan, mert az áldozatot inkább az elkövetés tárgyának tekintik, mint hús-vér embernek. És nem kell itt nagy dolgokra gondolni, az egyszerű iskolai csicskáztatás pillanatok alatt átcsaphat valami komolyabba. Az esetek többségében - ha fény derül rájuk - az elkövetőt ugyan megbüntetik, az áldozat azonban ott marad a traumával, a sérelemmel, de a tettes se jár jobban - nagy részük maga is áldozatnak tartja magát, s legtöbben vissza is esnek. Az ellentmondás feloldására létezik egy nyugaton már széles körben alkalmazott, nálunk azonban még csak csírájában létező módszertan, a resztoratív, azaz helyreállító igazságszolgáltatás.

- E módszer alkalmazásakor nem azt kell nézni, hogy egy cselekményért milyen büntetés jár, hanem azt, mitől lehetne a sértettnek megnyugodnia, továbblépnie - szögezi le Fellegi Borbála kriminológus, akinek Út a megbékéléshez - A helyreállító igazságszolgáltatás intézménye- sülése Magyarországon című könyve a szakma egyik alapműve. A cambridge-i, majd a leuveni egyetemen tanuló és kutató szakértő, aki a héten a Zöld Alma Egészségfejlesztő Alapítvány által szervezett konferencián járt Székesfehérváron, kiemelte: az érintettek köre sokkal nagyobb, mint az áldozat maga, a szabályszegő vagy a sérelmet elszenvedő családja, szomszédai, a barátok és barátnők, akik látták az esetet vagy látják, és együtt élnek a szenvedéssel, maguk is mind áldozatok.

Az eljárást úgy kell elképzelni, hogy az érintettek szűkebb vagy tágabb körben leülnek, és egy moderátor segítségével, szigorú forgatókönyv szerint megpróbálják nyíltan és őszintén kibeszélni a dolgokat. Ilyenkor nagy gátak dőlnek le. Az elkövető rádöbbenhet arra, hogy a másik is ember, mit érzett, hogyan látta a történteket, s akár meg is értheti a traumát. Arcot kap a másik, és ez rengeteget jelent - amíg a jog jogesetről, jogalanyokról beszél, itt hús-vér emberekkel talákozunk, bármelyik székben is ülnek.

- Mi mindig azt kérdezzük, hogy mi történt, soha nem azt, hogy miért, hiszen az arra adott reakció mindig a hárítás, a másik felelősségének a keresése. Rögtön kiderül, a különböző szereplők mennyire másként élték meg ugyanazt a történetet. A mi történt tisztázása tudatosítja az elkövetőben is, hogy amit tett, az mi is valójában, a sértetti oldalon pedig egyfajta összefoglalásra ad lehetőséget, ami már önmagában sokat segít.

A facilitátornak az a dolga, hogy mindenkit egyes szám első személyben elhangzó kijelentésekre serkentsen, mindenki arról beszéljen, neki ez mit jelentett. Innentől nincs vita. Arról ugyanis vitatkozhatunk, hogy szabad-e meglökni a másikat vagy sem, de arról nem, hogy amikor te engem meglöktél, az nekem félelmetes érzés volt, megijedtem és elveszítettem a biztonságérzetemet, azóta félek . E beszélgetések végén legtöbbször olyan megállapodás születik, amit a felek alá is írnak, és utánkövetéssel ellenőrizhető is - mondta a szakember.

E módszertan jól használható az iskolai erőszak, a kábítószeres krízisek, a diákok, a szülők és a tanárok közti konfliktusok kezelésére is, mégis alig ismerik. Ennek egyik fő oka az, hogy a magyar oktatási rendszer hierarchikus, és sok tanárt visszatart, hogy e folyamatban nem lehet úgy részt venni, hogy az ember ne tegye oda a személyiségét - vélte a kriminológus, aki szerint a magyarok többsége egyébként is visszariad attól, hogy érzelmeiről beszéljen. Otthon sem arra lettünk tanítva, szocializálva, hogy ha vállaljuk a felelősséget, jutalmat kapunk.

A fiatalkorú szabálysértők vagy bűnelkövetők gyakran azért lépnek fel olyan brutálisan, mert az áldozatot inkább az elkövetés tárgyának tekintik, mint hús-vér embernek. És nem kell itt nagy dolgokra gondolni, az egyszerű iskolai csicskáztatás pillanatok alatt átcsaphat valami komolyabba. Az esetek többségében - ha fény derül rájuk - az elkövetőt ugyan megbüntetik, az áldozat azonban ott marad a traumával, a sérelemmel, de a tettes se jár jobban - nagy részük maga is áldozatnak tartja magát, s legtöbben vissza is esnek. Az ellentmondás feloldására létezik egy nyugaton már széles körben alkalmazott, nálunk azonban még csak csírájában létező módszertan, a resztoratív, azaz helyreállító igazságszolgáltatás.

- E módszer alkalmazásakor nem azt kell nézni, hogy egy cselekményért milyen büntetés jár, hanem azt, mitől lehetne a sértettnek megnyugodnia, továbblépnie - szögezi le Fellegi Borbála kriminológus, akinek Út a megbékéléshez - A helyreállító igazságszolgáltatás intézménye- sülése Magyarországon című könyve a szakma egyik alapműve. A cambridge-i, majd a leuveni egyetemen tanuló és kutató szakértő, aki a héten a Zöld Alma Egészségfejlesztő Alapítvány által szervezett konferencián járt Székesfehérváron, kiemelte: az érintettek köre sokkal nagyobb, mint az áldozat maga, a szabályszegő vagy a sérelmet elszenvedő családja, szomszédai, a barátok és barátnők, akik látták az esetet vagy látják, és együtt élnek a szenvedéssel, maguk is mind áldozatok.

Az eljárást úgy kell elképzelni, hogy az érintettek szűkebb vagy tágabb körben leülnek, és egy moderátor segítségével, szigorú forgatókönyv szerint megpróbálják nyíltan és őszintén kibeszélni a dolgokat. Ilyenkor nagy gátak dőlnek le. Az elkövető rádöbbenhet arra, hogy a másik is ember, mit érzett, hogyan látta a történteket, s akár meg is értheti a traumát. Arcot kap a másik, és ez rengeteget jelent - amíg a jog jogesetről, jogalanyokról beszél, itt hús-vér emberekkel talákozunk, bármelyik székben is ülnek.

- Mi mindig azt kérdezzük, hogy mi történt, soha nem azt, hogy miért, hiszen az arra adott reakció mindig a hárítás, a másik felelősségének a keresése. Rögtön kiderül, a különböző szereplők mennyire másként élték meg ugyanazt a történetet. A mi történt tisztázása tudatosítja az elkövetőben is, hogy amit tett, az mi is valójában, a sértetti oldalon pedig egyfajta összefoglalásra ad lehetőséget, ami már önmagában sokat segít.

A facilitátornak az a dolga, hogy mindenkit egyes szám első személyben elhangzó kijelentésekre serkentsen, mindenki arról beszéljen, neki ez mit jelentett. Innentől nincs vita. Arról ugyanis vitatkozhatunk, hogy szabad-e meglökni a másikat vagy sem, de arról nem, hogy amikor te engem meglöktél, az nekem félelmetes érzés volt, megijedtem és elveszítettem a biztonságérzetemet, azóta félek . E beszélgetések végén legtöbbször olyan megállapodás születik, amit a felek alá is írnak, és utánkövetéssel ellenőrizhető is - mondta a szakember.

E módszertan jól használható az iskolai erőszak, a kábítószeres krízisek, a diákok, a szülők és a tanárok közti konfliktusok kezelésére is, mégis alig ismerik. Ennek egyik fő oka az, hogy a magyar oktatási rendszer hierarchikus, és sok tanárt visszatart, hogy e folyamatban nem lehet úgy részt venni, hogy az ember ne tegye oda a személyiségét - vélte a kriminológus, aki szerint a magyarok többsége egyébként is visszariad attól, hogy érzelmeiről beszéljen. Otthon sem arra lettünk tanítva, szocializálva, hogy ha vállaljuk a felelősséget, jutalmat kapunk.

- E módszer alkalmazásakor nem azt kell nézni, hogy egy cselekményért milyen büntetés jár, hanem azt, mitől lehetne a sértettnek megnyugodnia, továbblépnie - szögezi le Fellegi Borbála kriminológus, akinek Út a megbékéléshez - A helyreállító igazságszolgáltatás intézménye- sülése Magyarországon című könyve a szakma egyik alapműve. A cambridge-i, majd a leuveni egyetemen tanuló és kutató szakértő, aki a héten a Zöld Alma Egészségfejlesztő Alapítvány által szervezett konferencián járt Székesfehérváron, kiemelte: az érintettek köre sokkal nagyobb, mint az áldozat maga, a szabályszegő vagy a sérelmet elszenvedő családja, szomszédai, a barátok és barátnők, akik látták az esetet vagy látják, és együtt élnek a szenvedéssel, maguk is mind áldozatok.

Az eljárást úgy kell elképzelni, hogy az érintettek szűkebb vagy tágabb körben leülnek, és egy moderátor segítségével, szigorú forgatókönyv szerint megpróbálják nyíltan és őszintén kibeszélni a dolgokat. Ilyenkor nagy gátak dőlnek le. Az elkövető rádöbbenhet arra, hogy a másik is ember, mit érzett, hogyan látta a történteket, s akár meg is értheti a traumát. Arcot kap a másik, és ez rengeteget jelent - amíg a jog jogesetről, jogalanyokról beszél, itt hús-vér emberekkel talákozunk, bármelyik székben is ülnek.

- Mi mindig azt kérdezzük, hogy mi történt, soha nem azt, hogy miért, hiszen az arra adott reakció mindig a hárítás, a másik felelősségének a keresése. Rögtön kiderül, a különböző szereplők mennyire másként élték meg ugyanazt a történetet. A mi történt tisztázása tudatosítja az elkövetőben is, hogy amit tett, az mi is valójában, a sértetti oldalon pedig egyfajta összefoglalásra ad lehetőséget, ami már önmagában sokat segít.

A facilitátornak az a dolga, hogy mindenkit egyes szám első személyben elhangzó kijelentésekre serkentsen, mindenki arról beszéljen, neki ez mit jelentett. Innentől nincs vita. Arról ugyanis vitatkozhatunk, hogy szabad-e meglökni a másikat vagy sem, de arról nem, hogy amikor te engem meglöktél, az nekem félelmetes érzés volt, megijedtem és elveszítettem a biztonságérzetemet, azóta félek . E beszélgetések végén legtöbbször olyan megállapodás születik, amit a felek alá is írnak, és utánkövetéssel ellenőrizhető is - mondta a szakember.

E módszertan jól használható az iskolai erőszak, a kábítószeres krízisek, a diákok, a szülők és a tanárok közti konfliktusok kezelésére is, mégis alig ismerik. Ennek egyik fő oka az, hogy a magyar oktatási rendszer hierarchikus, és sok tanárt visszatart, hogy e folyamatban nem lehet úgy részt venni, hogy az ember ne tegye oda a személyiségét - vélte a kriminológus, aki szerint a magyarok többsége egyébként is visszariad attól, hogy érzelmeiről beszéljen. Otthon sem arra lettünk tanítva, szocializálva, hogy ha vállaljuk a felelősséget, jutalmat kapunk.

- E módszer alkalmazásakor nem azt kell nézni, hogy egy cselekményért milyen büntetés jár, hanem azt, mitől lehetne a sértettnek megnyugodnia, továbblépnie - szögezi le Fellegi Borbála kriminológus, akinek Út a megbékéléshez - A helyreállító igazságszolgáltatás intézménye- sülése Magyarországon című könyve a szakma egyik alapműve. A cambridge-i, majd a leuveni egyetemen tanuló és kutató szakértő, aki a héten a Zöld Alma Egészségfejlesztő Alapítvány által szervezett konferencián járt Székesfehérváron, kiemelte: az érintettek köre sokkal nagyobb, mint az áldozat maga, a szabályszegő vagy a sérelmet elszenvedő családja, szomszédai, a barátok és barátnők, akik látták az esetet vagy látják, és együtt élnek a szenvedéssel, maguk is mind áldozatok.

Az eljárást úgy kell elképzelni, hogy az érintettek szűkebb vagy tágabb körben leülnek, és egy moderátor segítségével, szigorú forgatókönyv szerint megpróbálják nyíltan és őszintén kibeszélni a dolgokat. Ilyenkor nagy gátak dőlnek le. Az elkövető rádöbbenhet arra, hogy a másik is ember, mit érzett, hogyan látta a történteket, s akár meg is értheti a traumát. Arcot kap a másik, és ez rengeteget jelent - amíg a jog jogesetről, jogalanyokról beszél, itt hús-vér emberekkel talákozunk, bármelyik székben is ülnek.

- Mi mindig azt kérdezzük, hogy mi történt, soha nem azt, hogy miért, hiszen az arra adott reakció mindig a hárítás, a másik felelősségének a keresése. Rögtön kiderül, a különböző szereplők mennyire másként élték meg ugyanazt a történetet. A mi történt tisztázása tudatosítja az elkövetőben is, hogy amit tett, az mi is valójában, a sértetti oldalon pedig egyfajta összefoglalásra ad lehetőséget, ami már önmagában sokat segít.

A facilitátornak az a dolga, hogy mindenkit egyes szám első személyben elhangzó kijelentésekre serkentsen, mindenki arról beszéljen, neki ez mit jelentett. Innentől nincs vita. Arról ugyanis vitatkozhatunk, hogy szabad-e meglökni a másikat vagy sem, de arról nem, hogy amikor te engem meglöktél, az nekem félelmetes érzés volt, megijedtem és elveszítettem a biztonságérzetemet, azóta félek . E beszélgetések végén legtöbbször olyan megállapodás születik, amit a felek alá is írnak, és utánkövetéssel ellenőrizhető is - mondta a szakember.

E módszertan jól használható az iskolai erőszak, a kábítószeres krízisek, a diákok, a szülők és a tanárok közti konfliktusok kezelésére is, mégis alig ismerik. Ennek egyik fő oka az, hogy a magyar oktatási rendszer hierarchikus, és sok tanárt visszatart, hogy e folyamatban nem lehet úgy részt venni, hogy az ember ne tegye oda a személyiségét - vélte a kriminológus, aki szerint a magyarok többsége egyébként is visszariad attól, hogy érzelmeiről beszéljen. Otthon sem arra lettünk tanítva, szocializálva, hogy ha vállaljuk a felelősséget, jutalmat kapunk.

Az eljárást úgy kell elképzelni, hogy az érintettek szűkebb vagy tágabb körben leülnek, és egy moderátor segítségével, szigorú forgatókönyv szerint megpróbálják nyíltan és őszintén kibeszélni a dolgokat. Ilyenkor nagy gátak dőlnek le. Az elkövető rádöbbenhet arra, hogy a másik is ember, mit érzett, hogyan látta a történteket, s akár meg is értheti a traumát. Arcot kap a másik, és ez rengeteget jelent - amíg a jog jogesetről, jogalanyokról beszél, itt hús-vér emberekkel talákozunk, bármelyik székben is ülnek.

- Mi mindig azt kérdezzük, hogy mi történt, soha nem azt, hogy miért, hiszen az arra adott reakció mindig a hárítás, a másik felelősségének a keresése. Rögtön kiderül, a különböző szereplők mennyire másként élték meg ugyanazt a történetet. A mi történt tisztázása tudatosítja az elkövetőben is, hogy amit tett, az mi is valójában, a sértetti oldalon pedig egyfajta összefoglalásra ad lehetőséget, ami már önmagában sokat segít.

A facilitátornak az a dolga, hogy mindenkit egyes szám első személyben elhangzó kijelentésekre serkentsen, mindenki arról beszéljen, neki ez mit jelentett. Innentől nincs vita. Arról ugyanis vitatkozhatunk, hogy szabad-e meglökni a másikat vagy sem, de arról nem, hogy amikor te engem meglöktél, az nekem félelmetes érzés volt, megijedtem és elveszítettem a biztonságérzetemet, azóta félek . E beszélgetések végén legtöbbször olyan megállapodás születik, amit a felek alá is írnak, és utánkövetéssel ellenőrizhető is - mondta a szakember.

E módszertan jól használható az iskolai erőszak, a kábítószeres krízisek, a diákok, a szülők és a tanárok közti konfliktusok kezelésére is, mégis alig ismerik. Ennek egyik fő oka az, hogy a magyar oktatási rendszer hierarchikus, és sok tanárt visszatart, hogy e folyamatban nem lehet úgy részt venni, hogy az ember ne tegye oda a személyiségét - vélte a kriminológus, aki szerint a magyarok többsége egyébként is visszariad attól, hogy érzelmeiről beszéljen. Otthon sem arra lettünk tanítva, szocializálva, hogy ha vállaljuk a felelősséget, jutalmat kapunk.

Az eljárást úgy kell elképzelni, hogy az érintettek szűkebb vagy tágabb körben leülnek, és egy moderátor segítségével, szigorú forgatókönyv szerint megpróbálják nyíltan és őszintén kibeszélni a dolgokat. Ilyenkor nagy gátak dőlnek le. Az elkövető rádöbbenhet arra, hogy a másik is ember, mit érzett, hogyan látta a történteket, s akár meg is értheti a traumát. Arcot kap a másik, és ez rengeteget jelent - amíg a jog jogesetről, jogalanyokról beszél, itt hús-vér emberekkel talákozunk, bármelyik székben is ülnek.

- Mi mindig azt kérdezzük, hogy mi történt, soha nem azt, hogy miért, hiszen az arra adott reakció mindig a hárítás, a másik felelősségének a keresése. Rögtön kiderül, a különböző szereplők mennyire másként élték meg ugyanazt a történetet. A mi történt tisztázása tudatosítja az elkövetőben is, hogy amit tett, az mi is valójában, a sértetti oldalon pedig egyfajta összefoglalásra ad lehetőséget, ami már önmagában sokat segít.

A facilitátornak az a dolga, hogy mindenkit egyes szám első személyben elhangzó kijelentésekre serkentsen, mindenki arról beszéljen, neki ez mit jelentett. Innentől nincs vita. Arról ugyanis vitatkozhatunk, hogy szabad-e meglökni a másikat vagy sem, de arról nem, hogy amikor te engem meglöktél, az nekem félelmetes érzés volt, megijedtem és elveszítettem a biztonságérzetemet, azóta félek . E beszélgetések végén legtöbbször olyan megállapodás születik, amit a felek alá is írnak, és utánkövetéssel ellenőrizhető is - mondta a szakember.

E módszertan jól használható az iskolai erőszak, a kábítószeres krízisek, a diákok, a szülők és a tanárok közti konfliktusok kezelésére is, mégis alig ismerik. Ennek egyik fő oka az, hogy a magyar oktatási rendszer hierarchikus, és sok tanárt visszatart, hogy e folyamatban nem lehet úgy részt venni, hogy az ember ne tegye oda a személyiségét - vélte a kriminológus, aki szerint a magyarok többsége egyébként is visszariad attól, hogy érzelmeiről beszéljen. Otthon sem arra lettünk tanítva, szocializálva, hogy ha vállaljuk a felelősséget, jutalmat kapunk.

- Mi mindig azt kérdezzük, hogy mi történt, soha nem azt, hogy miért, hiszen az arra adott reakció mindig a hárítás, a másik felelősségének a keresése. Rögtön kiderül, a különböző szereplők mennyire másként élték meg ugyanazt a történetet. A mi történt tisztázása tudatosítja az elkövetőben is, hogy amit tett, az mi is valójában, a sértetti oldalon pedig egyfajta összefoglalásra ad lehetőséget, ami már önmagában sokat segít.

A facilitátornak az a dolga, hogy mindenkit egyes szám első személyben elhangzó kijelentésekre serkentsen, mindenki arról beszéljen, neki ez mit jelentett. Innentől nincs vita. Arról ugyanis vitatkozhatunk, hogy szabad-e meglökni a másikat vagy sem, de arról nem, hogy amikor te engem meglöktél, az nekem félelmetes érzés volt, megijedtem és elveszítettem a biztonságérzetemet, azóta félek . E beszélgetések végén legtöbbször olyan megállapodás születik, amit a felek alá is írnak, és utánkövetéssel ellenőrizhető is - mondta a szakember.

E módszertan jól használható az iskolai erőszak, a kábítószeres krízisek, a diákok, a szülők és a tanárok közti konfliktusok kezelésére is, mégis alig ismerik. Ennek egyik fő oka az, hogy a magyar oktatási rendszer hierarchikus, és sok tanárt visszatart, hogy e folyamatban nem lehet úgy részt venni, hogy az ember ne tegye oda a személyiségét - vélte a kriminológus, aki szerint a magyarok többsége egyébként is visszariad attól, hogy érzelmeiről beszéljen. Otthon sem arra lettünk tanítva, szocializálva, hogy ha vállaljuk a felelősséget, jutalmat kapunk.

- Mi mindig azt kérdezzük, hogy mi történt, soha nem azt, hogy miért, hiszen az arra adott reakció mindig a hárítás, a másik felelősségének a keresése. Rögtön kiderül, a különböző szereplők mennyire másként élték meg ugyanazt a történetet. A mi történt tisztázása tudatosítja az elkövetőben is, hogy amit tett, az mi is valójában, a sértetti oldalon pedig egyfajta összefoglalásra ad lehetőséget, ami már önmagában sokat segít.

A facilitátornak az a dolga, hogy mindenkit egyes szám első személyben elhangzó kijelentésekre serkentsen, mindenki arról beszéljen, neki ez mit jelentett. Innentől nincs vita. Arról ugyanis vitatkozhatunk, hogy szabad-e meglökni a másikat vagy sem, de arról nem, hogy amikor te engem meglöktél, az nekem félelmetes érzés volt, megijedtem és elveszítettem a biztonságérzetemet, azóta félek . E beszélgetések végén legtöbbször olyan megállapodás születik, amit a felek alá is írnak, és utánkövetéssel ellenőrizhető is - mondta a szakember.

E módszertan jól használható az iskolai erőszak, a kábítószeres krízisek, a diákok, a szülők és a tanárok közti konfliktusok kezelésére is, mégis alig ismerik. Ennek egyik fő oka az, hogy a magyar oktatási rendszer hierarchikus, és sok tanárt visszatart, hogy e folyamatban nem lehet úgy részt venni, hogy az ember ne tegye oda a személyiségét - vélte a kriminológus, aki szerint a magyarok többsége egyébként is visszariad attól, hogy érzelmeiről beszéljen. Otthon sem arra lettünk tanítva, szocializálva, hogy ha vállaljuk a felelősséget, jutalmat kapunk.

A facilitátornak az a dolga, hogy mindenkit egyes szám első személyben elhangzó kijelentésekre serkentsen, mindenki arról beszéljen, neki ez mit jelentett. Innentől nincs vita. Arról ugyanis vitatkozhatunk, hogy szabad-e meglökni a másikat vagy sem, de arról nem, hogy amikor te engem meglöktél, az nekem félelmetes érzés volt, megijedtem és elveszítettem a biztonságérzetemet, azóta félek . E beszélgetések végén legtöbbször olyan megállapodás születik, amit a felek alá is írnak, és utánkövetéssel ellenőrizhető is - mondta a szakember.

E módszertan jól használható az iskolai erőszak, a kábítószeres krízisek, a diákok, a szülők és a tanárok közti konfliktusok kezelésére is, mégis alig ismerik. Ennek egyik fő oka az, hogy a magyar oktatási rendszer hierarchikus, és sok tanárt visszatart, hogy e folyamatban nem lehet úgy részt venni, hogy az ember ne tegye oda a személyiségét - vélte a kriminológus, aki szerint a magyarok többsége egyébként is visszariad attól, hogy érzelmeiről beszéljen. Otthon sem arra lettünk tanítva, szocializálva, hogy ha vállaljuk a felelősséget, jutalmat kapunk.

A facilitátornak az a dolga, hogy mindenkit egyes szám első személyben elhangzó kijelentésekre serkentsen, mindenki arról beszéljen, neki ez mit jelentett. Innentől nincs vita. Arról ugyanis vitatkozhatunk, hogy szabad-e meglökni a másikat vagy sem, de arról nem, hogy amikor te engem meglöktél, az nekem félelmetes érzés volt, megijedtem és elveszítettem a biztonságérzetemet, azóta félek . E beszélgetések végén legtöbbször olyan megállapodás születik, amit a felek alá is írnak, és utánkövetéssel ellenőrizhető is - mondta a szakember.

E módszertan jól használható az iskolai erőszak, a kábítószeres krízisek, a diákok, a szülők és a tanárok közti konfliktusok kezelésére is, mégis alig ismerik. Ennek egyik fő oka az, hogy a magyar oktatási rendszer hierarchikus, és sok tanárt visszatart, hogy e folyamatban nem lehet úgy részt venni, hogy az ember ne tegye oda a személyiségét - vélte a kriminológus, aki szerint a magyarok többsége egyébként is visszariad attól, hogy érzelmeiről beszéljen. Otthon sem arra lettünk tanítva, szocializálva, hogy ha vállaljuk a felelősséget, jutalmat kapunk.

E módszertan jól használható az iskolai erőszak, a kábítószeres krízisek, a diákok, a szülők és a tanárok közti konfliktusok kezelésére is, mégis alig ismerik. Ennek egyik fő oka az, hogy a magyar oktatási rendszer hierarchikus, és sok tanárt visszatart, hogy e folyamatban nem lehet úgy részt venni, hogy az ember ne tegye oda a személyiségét - vélte a kriminológus, aki szerint a magyarok többsége egyébként is visszariad attól, hogy érzelmeiről beszéljen. Otthon sem arra lettünk tanítva, szocializálva, hogy ha vállaljuk a felelősséget, jutalmat kapunk.

E módszertan jól használható az iskolai erőszak, a kábítószeres krízisek, a diákok, a szülők és a tanárok közti konfliktusok kezelésére is, mégis alig ismerik. Ennek egyik fő oka az, hogy a magyar oktatási rendszer hierarchikus, és sok tanárt visszatart, hogy e folyamatban nem lehet úgy részt venni, hogy az ember ne tegye oda a személyiségét - vélte a kriminológus, aki szerint a magyarok többsége egyébként is visszariad attól, hogy érzelmeiről beszéljen. Otthon sem arra lettünk tanítva, szocializálva, hogy ha vállaljuk a felelősséget, jutalmat kapunk.