Ha egy ötlet és a székely találkozik

Először, amikor a pusztavámi Sárosi Anna Ágota ötletét hallottam, Erdély felé egy buszon, magam is rögtön erre a történetre gondoltam. Kinek jutna eszébe szabadalmi oltalom alá helyezni a sepsiszéki kürtőskalácsot, majd visszamenni vele éppen oda, ahonnan származik? A Sárosi családnak például, amely tavaly előbb a hazai oltalmat szerezte meg a termékeire, idén pedig az európai bejegyzést is elindította, s azt tervezi, hogy országos - és itt a nagy Magyarországra kell gondolni - franchise-rendszert épít ki.

A frencsájz kiejtésű szó bizonyára nem minden kalácsrajongó előtt ismert. Sárosiéknál ezt meg kell szokni, náluk szinte semmi nem szokványos. A kétgyermekes, negyvenes éveiben járó házaspár 1990-ben ezer forinttal jött át a határon Romániából. Illetve dehogy onnan, Erdélyből. A tűzről pattant, tényleg kis-asszony, aki eredetileg pedagógus szeretett volna lenni, a Ceausescu-érában asztalosnak tanulhatott csak. Magyarországon tíz, a pusztavámi bányában mindenesként eltöltött év után, miközben ura, Sándor a föld alatt dolgozott, megszerezte a cukrászszakmát, majd nekilátott Kürtőskalácsot készíteni. A nagybetűs, otthonról ismert fajtát. Ennek éppen tíz éve - mondja Anna, aki állítja, nem véletlenül jönnek így a dolgok.

Van is valami igaza. Fura, de a francia eredetű franchise szó is szabadságot, felszabadítást jelent. Közgazdaságilag persze kissé mást. Azt, hogy két vállalkozás olyan szerződéses kapcsolatba kerül egymással, amelynek keretében a franchise tulajdonosa átadja a piacra már bevezetett védjegyet vagy márkanevet, az üzletviteli know-howt és folyamatos támogatást biztosít partnerének.

A Sanna tekert Sepsiszéki Kürtőskalács a hagyományos erdélyi receptúrához némi korszerűsítést is ad, kifejezetten azért, hogy nagyobb tömegben is higiénikusabb és gazdaságosabb körülmények között lehessen elkészíteni, mint a fatüzeléssel. Azt, hogy hányan akarnak majd csatlakozni a rendhagyó kezdeményezéshez, még nem tudni, de az biztos, ráfér a kürtőskalácsra a védelem. Az egyik helyen papírvékony a tészta, a másikon alig fele a súlya, sőt már olyan is akad, aki porból kínál vízzel elkészíthető, instant árut - szörnyülködik az asszonyka, s eltökélt nagyon - szemléletéből is átad valamit leendő partnereinek. Mert bár Tamási Áron szavait idézi, azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne , bátran ki is egészíti: nem mindegy, hogy hogyan!