Nem beteg nép a magyar

- Milyenek vagyunk mi magyarok? Igaz a rólunk terjesztett kép, hogy önpusztítóak, múltunkból csak a rosszat látóak, pesszimisták lennénk?

- Egyik sem. Ezeket a jelzőket évszázadok óta, különböző fórumokon, eléggé átlátszó megfontolásokból igyekeznek velünk elfogadtatni. A cél az, hogy elvegyék az önbizalmunkat. Részt vettem Révkomáromban egy nemzetközi tudományos konferencián, a téma a magyarság megmaradása volt. Igen szomorúan tapasztaltam, hogy az előadók egy része beteg népnek írta le a magyart, s ezzel a hallgatóság jelentős része sajnos egyetértett. Előadásomban ezt az állítást tényekkel cáfoltam, hiszen a történelemben elszenvedett traumáinkat és az azokra adott válaszokat kultúránk fejlődési tükrében kell értékelni.

- Ez mit jelent?

- Ebből a szemszögből nézve a magyarság a környező népekhez viszonyítva kimagasló eredményeket ért el, és jelenleg, mentálhigiénés szempontból is pozitív statisztikai adatok szólnak mellette. És kutatások bizonyítják, hogy létezik külön felvidéki, erdélyi, vajdasági magyar identitás.

- Mi a jellemzője a különböző térségben élő magyarok nemzeti azonosságtudatának?

- A kutatások azt hozták felszínre, hogy a határon túli magyarok azonosulnak a magyar történelmi, kulturális, tudományos múlttal, ugyanakkor elutasítják a mai magyarországon kialakult viselkedési sémákat. Ez az elutasítás egy szempontból természetes, hiszen gyakran sérült Magyarországon nemzeti hovatartozásuk érzése, amikor olyan megállapításokkal találkoztak, hogy "megjött a román, ez a tót mit keres itt...?" Közben valószínű, hogy odahaza a magyar nemzeti értékek mellett foglaltak állást. Ezeket a helyzeteket felvidéki, erdélyi és vajdasági magyarok is megélték. Ugyanakkor kevés volt az a művelt határon túli magyar, aki az 1945 utáni magyarországi oktatási helyzetnek tudta be ezt a műveletlen hozzáállást, hiszen Trianonról, 1956-ról nem lehetett oktatni Magyarországon, mert tabu volt.

- A külhoni magyarság nemzeti identitása miként változik?

- A határon túli magyarokat ért hatások különböző szintekről érkeznek, melyek függnek a többségi nemzet karakterétől. Például Erdélyben a magyarok a román elnyomással szemben bezárkózással válaszoltak. Elkülönültek a románoktól, zárt rendszereket hoztak létre, minimálisra csökkentve a románokkal a kommunikációt. Ezek a zárt rendszerek a nemzeti értékeket is megmentették, főleg a legveszélyesebb időszakokban. Hasonlóval találkoztunk Vajdaságban is, főleg az 1970-es évekig, de utána egy demokratikusabb vezetés és a gazdasági fellendülés kinyitotta ezt a zártságot, felgyorsult a kommunikáció a többségi nemzettel, ami elősegítette az asszimilációt. Szlovákiában a szlovák politikai elit szinte minden esetben használta a magyar kártyát. Ez az elnyomó taktika egyesekben megadást váltott ki, vállalták a beolvadást, másokban ellenállást fejtett ki, annyira, hogy a szlovák nyelvet sem sajátították el megfelelően, mások távoztak.

- Mi lett a beolvadás ára?

- Aki az asszimilációt választotta, rengeteget veszített, feladta több generáción keresztül hozott értékeit, nem beszélve az elvesztett anyanyelvről. A magyar nyelv nagyon bonyolult, ennek köszönhetően a magyar ember nagyon bonyolultan gondolkodik. A pszichológia tudománya már régen tudja, hogy a nyelv meghatározza a gondolkodást.

- Mi segíti a megmaradást?

- Fogyásunkért, önfeladásunkért gyakran politikai képviseletünket tesszük felelőssé, és kevés szó esik az egyén és a közösség felelősségéről. Az embereket 1989-ig leszoktatták az önszerveződésről, a kormányoknak nincs potenciális partnere, és bírálója csak az ellenzék. De ez kevés, így a kormányok azt tesznek, amit akarnak. Erős civil szervezetekre van szükség, melyek képesek akár egy kormányt is megbuktatni, ha kell, de partnerként is viselkedhetnek a közjó érdekében. Ám ettől messze vagyunk, a szocializációs folyamatok nem erről szóltak. Talán pár generáció múlva ez a lehetőség visszajön. Egy kultúra akkor fejlődik, ha feldolgozza a történelemben elszenvedett traumáit. Ha a magyar nép pártállástól függetlenül szembe tud nézni Moháccsal, Trianonnal, 1945-el, 1956-al és más dátumokkal, és feldolgoztatja a kultúra tagjaival az átélt traumákat, akkor várhatunk jót identitásunk megőrzésében. Megmaradásunk fontos záloga az anyanyelv. De sokat segítene az európai magyarságon az angol nyelv elsajátítása, amely csökkenteni tudná a határon túli magyarság asszimilációját. Nem beszélve azokról az értékekről, amelyek szerte a világban jelen vannak, de most elérhetetlenek az angol nyelv ismeretének hiánya miatt.

Bordás Sándor, (szül: 1952), klinikai pszichológus

Munka: Kodolányi János Főiskola, főiskolai tanár, egységvezető. Selye János Egyetem, Komárom, Szlovákia, egyetemi adjunktus

Díjak: A German Marshall Alapítvány ösztöndíjasa New Yorkban, a Columbia Egyetemen (1996), Nyitott Európáért-díj társadalomtudományi kutatásokért, Pozsony (1997), A szlovákiai Katedra folyóirat nívódíja (1998), a Selye János Egyetem jubileumi  emlékérme  (2009)

Nyelv: szerb, német, szlovák, angol