2013.12.14. 14:38
Adna-e ma Jézus számlát?
Székesfehérvár – Néhány hete a Zsolt utcai gyülekezeti házban tartott sodró lendületű előadást a menedzsermúlttal rendelkező szerzetes, Kiss Ulrich.
Hihetetlenül sokoldalú férfi: ugyanolyan intenzitással foglalkozik e-oktatással a kommunikációs tudományok, médiaetika, menedzselés, szponzoráció, vezetői kompetenciák témakörben, mint társadalomtudomnyokkal (főképp az egyház és az állam kapcsolatát, a romakérdést vizsgálja), kultúrával (film-, könyv- és színházkritikákat ír), vagy éppen a spiritualitással. Utóbbit tekintve lelkigyakorlatokat vezet, jegyesoktatást végez, vagy éppen előadásokat tart, ahogy tette ezt nemrégiben Fehérváron, a Zsolt utcai gyülekezeti ház nagytermében.
A téma hallatlanul izgalmas volt: indítsunk-e vállalkozást, s hogyan?
– A gazdagságot évezredeken keresztül azzal mérték az emberek, hogy kinyitották a zsákot s megszámlálták a benne lévő aranyat. Az számított nagy uralkodónak, akinek nagy palotája, sok aranya volt, elég csak például az Ali baba és a negyven rabló című történetre gondolnunk. Két ember volt akkoriban mindössze, aki megkérdőjelezte a gazdagság és a boldogság kapcsolatát: Jézus és Buddha. Ma már tudjuk, hogy a boldogsághoz nem kell kettős könyvelés...
Kiss Ulrich 1945-ben született Berlinben, apja magyar, édesanyja kelet-porosz volt, a család 1950-ben települt vissza Magyarországra, de fiuk sosem tagadta meg német gyökereit sem. Közgazdász diplomát szerzett és éveket töltött el a vállalkozói szférában (a legnevesebb francia kozmetikai és optikai cégek) márkamenedzsereként dolgozott. Legutóbbi megbízatása a magyar jezsuita rendtartomány médiafelelősi posztja.
– A vállalkozásmodellezéshez Márk evangéliumát szoktam idézni. Jézus ács volt, de több annál: építési vállalkozó. Családi vállalkozásban dolgozott. Az apostolok szintén vállalkozók voltak: Péternek és Jakabnak például halászati szövetkezete volt.
Vállalkozni ma is érdemes, sőt, kell is, ha megkaptuk hozzá a tálentumot – vallja Kiss Ulrich – ő szintén a vállalkozói szférából érkezett (Fotó: Koppán Viktor Dávid)
Vállalkozni érdemes – szólt Kiss Ulrich összefoglalója a bevezetőben feltett kérdésre, s ennek magyarázatát is adta a gazdag tapasztalati háttérrel bíró szakember.
– A vállalkozók, akikkel életem során találkoztam, valamennyien, kivétel nélkül boldog emberek voltak, még akkor is, ha gondjaik miatt egyfolytában dőlt belőlük a panasz... Boldogok voltak, mert szabadok voltak, maguk határozták meg feladataikat és osztották be idejüket. Ha vállalkozó vagy, egyben a főnök is te vagy – véleményem szerint már ezért megéri a fáradozás... Az alkotói szabadság kiemelendően fontos – mindenképpen létre kell hoznunk valami maradandót! Egy vállalat már maga is alkotás – létrehozni egy közös célért működő csapatot.
Kiss Ulrich húszévnyi vállalkozói tapasztalattal maga mögött – ahogy ő fogalmaz – belépett a világ legnagyobb múlttal rendelkező vállalkozásába, a katolikus egyházba. Bárhová csatlakozik is az ember, mindig keresni kell egy igazán jó célt, s aztán jó csapatjátékosnak lenni – hangsúlyozta az előadás során, népes hallgatósága előtt. Beszélt a főnöki kvalitásokról, mint igen találóan megjegyezte, hiú embernek nem szabadna főnökké válnia, az alázat ezen a poszton is elengedhetetlen, hogy a vezető hagyja, olykor munkatársai rúghassák be a gólt, illetve arathassák le egy-egy projekt gyümölcsét.
– És vállalkozni néha kötelesség is: ha megkaptad a tálentumot és a képességeket hozzá, nem engedheted meg magadnak, hogy ne élj velük. Az igazán nagy formátumú vállalkozó a teljes csapatát – beleértve a portást és a takarítónőt is – képes sikerre vinni, persze a kliensei mellett.Kiss Ulrich szólt arról is, mi lesz, ha a vállalkozás krízisbe kerül, netán felszámolás fenyegeti. Az igazi vállalkozó szellemnek a krízis nem veszély, hanem esély, amit képes megragadni.