Cserhalmi György - Őfelsége, a Nemzet Színésze

A Lear királyban mutatott teljesítményéért tavasszal újabb szakmai elismerést kapott, a legjobb Shakespeare alakításért járó díjat a fehérvári színházban vehette át. A nyáron aztán betegségéről jöttek hírek. amiatt nem tudták a Leart előadni a budapesti Vígszínházban. Helyette az általa rendezett Mesterkurzust mutatták be ott, óriási sikerrel. Szerencsére javult az állapota, találkozni is tudtunk a színházi társalgóban. Mégpedig az Őfelsége komédiása próbájának szünetében, a darab premierje ma este lesz a nagyszínpadon. Cserhalmi György őfelségét, XIV. Lajost alakítja.

- Meglepte, hogy a Nemzet Színészei közé választották?

- Ha az ember összerakja a teljesítményeket, valamilyen szempontok alapján oszt, szoroz hallottam ilyen esetről is , szóval ezen az alapon létezhet valamiféle összehasonlítás, de nincs értelme ezzel kísérletezni. Mert itt a Nemzet Színészei, teljesen független emberek szavaztak . Ízlések és pofonok különbözőek, mindenki azt gondol a a másikról, a világról, a színházról, amit akar. Ebből a szempontból az volt megnyugtató, hogy egyértelmű, egyhangú volt a döntés.

- Így aztán egészen bátran nevezhető szakmai díjnak, címnek. Gondolom, a legjobbak címének.

- Nagyon remélem, sőt, biztos vagyok benne, hogy ha valami szakmai elismerés, akkor ez az. Legjobbak? Nem hiszem, mert legalább 20 olyan legjobb van, mint amilyen én is vagyok, és ők nem kerültek oda. Úgy vélem, kaptam egy bizalmat, és ez nagyon jólesik.

Cserhalmi Györgyöt Lear király megformálásáért is szakmai díjjal tüntették ki, melyet Fehérváron adtak át (Fotó: Koppán Viktor)

- Azért kérdeztem ezt, mert korábban markáns véleménye volt az állami díjakról. Változott az álláspontja?

- Ma is úgy vélem, hogy kurzusfüggő a díjazás, és egyik kurzus oltja ki a másikat. Nem arról van szó, hogy valamilyen szakmai konszenzus rakja ezt össze, hanem politikai kifizetőhely ma már a Kossuth-díj is. Ha velünk fújtad az egy követ, akkor, ha mi jövünk, leszünk, kapod. Ezzel együtt mindig kell olyan is, aki igazolja a többit.

- Az Őfelsége komédiása is a hatalom és a művész viszonyáról szól, akárcsak a Mesterkurzus. Lear belebukik a hatalomba. Véletlen, hogy ezek most így előkerültek a repertoárban?

- Nézze, itt jónéhány ember egy ideig össze-vissza vándorolt és most végre van egy otthonunk, színházunk Fehérváron, és van egy társulat. A rendezők, Bagó Bertalan és Hargitai Iván most tudja eljátszatni azokat a darabokat, amelyek fátumszerűen kergetik őket évek óta, mert megvannak hozzá a színészek is.

- A Lear király helyett azzal a Mesterkurzussal vendégszerepeltek a Vígszínházban, amelyet ön rendezett. Hatalmas siker volt. El tudott menni a bemutatóra?

- Nem, a kórházban feküdtem. Nagyon kedves volt Eszenyi Enikőtől, hogy a tapsra telefonon felhívott, és hallgathattam az egészet, könnybelábadt szemmel. A Mesterkurzus a fehérvári stúdió 86 nézőjére készült, ehhez képest a Vígszínházban ezren láthatták egyszerre a színészek hihetetlen erejét, hogy át tudták emelni a darabot arra a hatalmas színpadra, a rengeteg néző elé. Valóban pokoli teljesítményt nyújtottak, 25 perces vastaps járt érte és hatalmas bravózás. Őszintén szólva nagyon jó volt akkor még betegnek lenni is.

- Megkérdezhetem, hogy mi történt önnel, leküzdötte a betegséget?

- Most már igen, mert jövök ki belőle. Megpróbálok pontosan fogalmazni. volt egy ideggyulladásom, ott a derekam körül. Ám az sokkal súlyosabb volt, hogy valamely izmok a csigolyákról letéptek mindenféle porcokat. Az valóban a kínok kínja volt, de most már jó úton vagyok.

- Jó hír, hogy jobban érzi magát. De hogyan érzi magát Fehérváron?

- A színház kitűnő hely, itt tényleg remekül érzi magát az ember, és nem csak azért, mert jókat játszik. Bírom a műszakot, azt hiszem, ők is engem. Én mindenkivel megjátszás nélküli jó viszonyt tudok ápolni. A városba kijárunk, ha van idő. Itt a nagy tragédia Budapest, átok és áldás is, hogy nagyon közel van.Borzasztó jó lenne itt maradni próbák előadások után, de nincs hol aludni. Talán ez az akadálya annak, hogy igazából összkovácsolódjunk, hogy a város a miénk legyen és mi a városé. ám bizakodók vagyunk, mert az önkormányzat ígéretet tett valamilyen megoldásra.

- Tartja magát ahhoz, hogy egy évadban egy szerep és egy rendezés?

- Próbálom, de tavaly se sikerült, a rendezés, a Mesterkurzus, és a szerep, Lear mellé becsúszott még egy alakítás a Mester és Margaritában. Ha idén is így lesz, nem tilatkozom.

- Rendezni pedig a Tizenkét dühös embert fogja, amiből valamikor remek film is készült. Tényleg, filmekbe hívják?

- Ezzel mostanában nem dicsekedhetek. Ismerem az okait, rendben levőne is tartom. 260 film után most mondja, hogy akarok még egyet vagy kettőt? Ez nekem nem megy.

- Filmrendező lánya, Sára forgat? Lesz új filmje?

- A lányom most éppen babát nevel, nemrég szült, héthónapos a kicsi. A többit majd ő elmondja, mert én azt szeretem, ha ő beszél magáról és nem én róla..

- Politizál?

- Csak mint bárki más. Ami bejön a kulcslyukon, azt megpróbálom kirugdosni. Megúszni persze úgysem lehet, de megpróbálom. Eltöprengtem rajta, hogy ha abban a világban valaki elkezd mondani valamiket, az valóban politika vagy egyfajta perverzió. Szerintem inkább az utóbbi, s ha eddig nem voltam a perverzió megszállottja, akkor eztán sem leszek.