A Waldorf iskola mindennapjai - fohászt mondanak és rengeteget rajzolnak

Számos tévhit és közhiedelem él a Waldorf intézményekkel kapcsolatosan, amelyek egy részét megerősített, míg másokat cáfolt az egy hete működő székesfehérvári Waldorf iskola elsős tanárnője. Tövisháti Román Márta tavaly Velencén működtetett Waldorf szellemiségű tanulócsoportot, az ottani családok tagozódtak be a fehérvári kezdeményezésbe. A terv sikerrel zárult: ma már folyik az oktatás a Fehér Vár Waldorf Általános és Alapfokú Művészeti Iskolában.

- Az első nap még az összeszokásról szólt, ám utána már igyekeztünk a rendes Waldorf szabályoknak megfelelően haladni – árulta el a tanárnő a Videoton Oktatási Központban, melynek emeletén bérli a tantermeket az iskolát működtető egyesület. A gyerekek épp a 8 és 10 óra közötti tanulási modult fejezték be és szaladnak le játszani. Márta még szabadkozik kicsit: - Pályázaton nyertünk forrást az udvar kialakítására, ám a kivitelező csak októberben tudja elkezdeni a munkát. Addig azért kibírjuk, a gyerekek így is szívesen szaladgálnak – mondja.

A Waldorfban az első két órában zajlik a fő oktatás, s ezután következnek a szakórák: a két idegen nyelv (a francia és a német), kézimunka, euritmia, festés, zene.

Tövisháti Román Márta és a waldorfos gyerekek
Fotó: Koppán Viktor

- Ez nem azt jelenti, hogy végig vigyázban ülnek a gyerekek, hiszen kiengedjük őket, ha ki kell menniük, sőt, gyakran buzdítjuk őket vízivásra is. Gyertyagyújtással kezdünk, majd elmondunk egy reggeli fohászt. Ez a legtöbb Waldorf iskolában egy Rudolf Steiner által írt versike, amely a gyerekek életkorának megfelelő. De tulajdonképpen bármit lehet mondani. Nálunk Szent Pál szeretethimnuszából hangzik el néhány sor összevágva: „Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Hitemmel megmozdíthatom a hegyeket, tudhatom az összes titkokat és mind a tudományokat, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.”

Arra figyelnek – hangsúlyozza a tanárnő - hogy ez a fohász ne kötődjön felekezethez, bár azt mondják, hogy a Waldorf egy keresztény szellemiségű iskola. - Valójában nem kötődik semmilyen módon egyházhoz. A hit és a keresztény, illetve az ahhoz hasonló értékrendszer azonban fontos és ezt tartjuk, hiszen a gyerekekben is van igény a hitre – szögezi le Márta. A fohász után beszélgető kört tartanak: - Minden gyerek elmondhatja, mi foglalkoztatja. Nem kötelező, de szeretik megosztani egymással a gondolataikat. Ez azért is jó, mert nem azzal telik az első óra, hogy egymás közt sutyorognak az előző nap történéseiről, hanem kibeszélhetik a velük történteket.

A pedagógus diplomával rendelkező és az ELTE  Waldorf képzését elvégző tanárnő szerint ez is egy „fegyelmező” tényező. - Azt mondják, a Waldorf iskola a szabadságra nevel, amely igaz, ám ez nem jelent szabadosságot, hiszen nálunk is elég komoly fegyelem van! De vannak olyan segítő módszerek, amelyek nem szabályozzák a gyereket, hanem ritmust adnak a mindennapjaiknak. A gyerekek pedig általában ezektől nem szoktak eltérni.

Tudják, mikor mi következik, mikor mit kell elvégezni. A beszélgető kör után például elsőtől nyolcadik osztályig mindenki furulyázik. Hogy miért?

- Azért a furulya, mert egyrészt könnyű hozzájutni, másrészt egyszerű vele viszonylag hamar sikerélményhez jutni. De gyógypedagógiai okai is vannak, mivel a beszédfejlődéshez nagyban hozzájárul a technika, amit furulyázáskor alkalmaznak a gyerekek – magyarázza a szakember. A waldorfos diákok emellett sokat ritmizálnak, verselnek, tapsolnak, harmadikban pedig választhatnak még egy hangszert. A furulyázás után következnek az „epochák”. Ekkor tanulják a gyerekek az adott tantárgyakat. - Hetekig csak egy tárggyal: földrajzzal, kémiával, fizikával foglalkoznak, de a felsőbb évfolyamokban azért már gyakorolunk olyan tárgyakat is ezek után, mint a matematika vagy a magyar nyelv és irodalom. A kicsiknek elsőben és másodikban három fő tárgyuk van: a formarajz, az írás-olvasás és a számolás – sorolja Márta. - A formarajz nagyon érdekes dolog, hiszen a rajzolással előkészítjük a geometria és az írás tanulását is.

Viszonylag sok hiedelem él egyébként a waldorfos gyerekekről – térünk ki egy újabb közhiedelemre: egyrészt, hogy bátrak, szabadok és jó az önkifejező készségük. - Ez valóban így van, egész egyszerűen azért, mert megszokják, hogy partnerek és önállóak, s megtanulják, hogy ha hibát követnek el, azt ki kell javítani s nem történik semmi egyéb. A Waldorfban nincs osztályozás, viszont nagyon részletes elemzést kapnak a munkájukról, amelyet fejlesztően fogalmazunk meg. Ebből tudják, mit csinálnak jól és rávilágítunk, miben kell még fejlődni. Nagyon lelkesek és motiváltak ezáltal.

Márta, aki az állami rendszerben tanított, sőt, multicégnél is dolgozott közgazdászként, kicsit félve fogott ebbe a motivációs rendszerbe, de mint mondja, fantasztikusan működik a dolog.  Majd áttérünk a másik hiedelemre:

- Az is igaz, hogy az írást, olvasást sokkal lassabban sajátítják el, mint a hagyományos iskolákban. Mégis tulajdonképpen ugyanannyi idő alatt, mint amennyi idő alatt kötelező lenne a hagyományos tantervű iskolákban is, ahol egyébként csak „szokássá vált”, hogy mihamarabb legyenek túl rajta. Nálunk a legfontosabb, hogy nagyon alaposan és értően tanuljanak meg olvasni, mert az önálló munkában ez segíti őket.

A Waldorf első évében csak a nyomtatott nagybetűket tanulják a gyerekek, s ha ez már tökéletesen megy, akkor másodikban a nyomtatott kisbetűket, illetve harmadikban a folyékony írást. - Minden betűnek van egy meséje. A betűk formája és a mesék összekapcsolódnak és így rögzülnek. Sokat segít ez a gyerekeknek a betűképek rögzítésében.

Azonban sok gyerek ma már írás-olvasás tudással érkezik az iskolába. Szokták is kérdezni a waldorfosokat, hogy velük mi lesz? Őket vajon visszafogják? - Nagyon sok mindent csinálunk a tanulási folyamat során: a betű tanulása viszonylag rövid idő, addig már furulyáztunk, lejártuk a betű formáját, a levegőbe írtuk, a társaink hátára írtuk, kiraktuk meggymagból, cseresznyemagból, kigyurmáztuk, meséltünk a betűkkel, a meséhez rajzoltunk Ezt a sok élményt az is nagyon élvezi, aki ismeri már a betűformákat. Sőt, gyakran segítenek is azoknak a társaiknak, akiknek szükségük van rá. S mindig ki tudunk találni olyan dolgokat, amitől nem unatkoznak azok sem, akik már tudnak olvasni – árulja el a tanárnő.

A Waldorfba járó gyerekek állami intézménybe való kerülése nem zökkenőmentes – hangzik a következő előítélet. - Valóban nehéz, de ez, ahogy minden egyéb váltás, önmagában nehéz bármelyik gyereknek – véli Márta, aki szerint a legnehezebb nem a tudásbeli felzárkózás - hiszen ugyanazt tanulják, amit a többiek, csak más rendszerben és időintervallumban -, hanem a lelki megpróbáltatás. - Nyilván nehéz megszokniuk, hogy nem mindenhol kezelik őket partnerként, hogy sokat kell egy helyben ülni, de ezt is rugalmasan kezelik a gyerekek.

A Waldorf egy közösségi iskola – mondja még el Tövisháti Román Márta, aki szerint ez a rendszer egyik legfontosabb eleme: - Nagyon erősen együtt vagyunk a családokkal. Nem túlzás azt mondani, hogy egy nagy család vagyunk: a mindennapokban is közösen üljük meg az ünnepeinket. Rengeteg szervezési munkában vannak benne, hiszen a Waldorf önfenntartó szervezet. A tanárokat ugyan az Államkincstár fizeti, ám az épület bérleti díját, a rezsit és rengeteg apróságot a családoknak kell állniuk. Ezt igyekszünk úgy megoldani, hogy minél kevesebb pénzbeli hozzájárulás legyen, hiszen gyakorlatilag összeadjuk a régi családi tárgyainkat. De együtt takarítunk, közösen készülünk az ünnepekre, süteményeket sütünk, bábot, babzsákot varrunk, sok mindent csinálunk együtt. Ez van, akinek nyűgnek tűnik, de aki belekerül, rájön, milyen sokat ad ez a gyerekeknek is.

Minden hónapban van szülői est, amikor elmondják a tanárok, hogy a gyerekek körülbelül hol tartanak testileg, lelkileg, milyen változások várhatóak. Együtt énekelnek, festenek, s így egy idő után nagy baráti társaság alakul ki.