Helytállni zűrös időkben

Bizonyság erre, hogy rengetegen jöttek el arra a beszélgetésre, amely a fehérvári múzeum Rabok tovább... című - az '56-os forradalom eseményeit felidéző -, kiállításához kapcsolódott. Bányai Balázs történész ezúttal két híres történelmi család sarját hívta meg. Arról faggatta őket, mi történt velük a háború után, hogyan élték meg a forradalmat, azután az emigrációt.

Nos, kiderült, Nádasdy Borbála és Zichy Aladár éppen egyidősek, és sorsuk is sok mindenben hasonlít. A színésznőként, balettmesterként, majd íróként nevet szerzett Nádasdy Borbála históriáját jobban ismerjük, mert ő memoárkötetekben vallott az életéről, ráadásul gyakran hazajár a megyébe, elvégre a családja lepsényi birtokán nevelkedett. Zichy Aladárt viszont Somogy megyéhez és a szlovákiai Nyitrához kötik a gyermekévek. Az ő élete is kész regény: éppen a visszaemlékezéseit írja. Maláj és indonéz nyelven is köszöntötte a közönséget. Nem véletlenül. Bejárta a világot, számtalan nyelven jól elboldogul:

Nádasdy Borbála megírta az élettörténetét

- Én az emigrációban az ENSZ szolgálatába kerültem, ahol mindenkit egyenlőnek tekintettek, nem volt grófi titulus... - mondta. - Sok fájó emléket őrzök a múltból, ugyanakkor annyi mindent kaptam azoktól az egyszerű emberektől, akikkel szerte a világban találkoztam, hogy úgy érzem, rengeteget gazdagodtam... - mondta Zichy Aladár, aki elérzékenyült, amikor sorra felelevenítette sorsának fontosabb állomásait. Azt mondta, nem tud meghatódottság nélkül beszélni azokról, akik a bajban segítették...

Mindketten meséltek a szép gyerekkorról, ami - ahogy Nádasdy Borbála mondta - maga volt a földi paradicsom. A vagyonelkobzás, a jogfosztottság azért volt rettenetes, mert tönkretette a családjukat. Nádasdy Borbála hozzátette: a nehézségek arra nevelték, hogy megtapasztalja, miként lehet túlélni, átvészelni a legnagyobb sorscsapásokat. Abból pedig mindkettejüknek kijutott. Nádasdy Borbála Lepsény után Alsóperepusztára került, majd onnan is kitelepítették a családot. Az 50-es években, 12 évesen Budapestre, a Markó utcai börtönbe vitték, hogy szembesítsék az apjával... Azt mesélte, hol járt iskolába, hol nem, míg végül Budapesten Honthy Hanna öltöztetőnője lett.

Hányattatásban jócskán volt része Zichy Aladárnak is, aki ötéves volt, amikor egy pontonhídon áthajtották őket a Dunán 1945-ben. Később az apja börtönbe került, az anyját és a nagyszülőket kitelepítették a Hortobágy szélére, Aladárt és testvéreit árvaházba vitték, de egy jobb érzésű hivatalnoknak köszönhetően ők is mehettek a család után...

Zichy Aladár az ENSZ-nél dolgozott
Fotó: Molnár Artúr

Arról is meséltek, miként élték át ők a forradalom napjait. Nádasdy Borbála arról a mindent átható szolidaritásról beszélt, ami azt a 12 napot jellemezte. Zichy Aladár arról mesélt, akkoriban Esztergomban a ferenceseknél tanult. Az atyák pedig annyira féltették a rájuk bízott fiatalokat, hogy bezárták őket az alagsorba. Innen ment haza később Visegrádra, az édesanyjához, ahol már várta valaki, hogy segítsen átjutni a határon. A vonaton kiderült, minden útitársát ez vezérli. A kérdezősködésre persze, ki-ki így válaszolt: vidéki disznóölésre igyekszik. Ausztriába érve Zichy Aladárnak csak az volt a kívánsága, hogy leérettségizhessen. Más fiatalokkal együtt Tirolba került, hogy tanulhasson... Nádasdy Borbála viszonylag későn, 1957-ben emigrált, és ő hosszú utat járt be, amíg Franciaországban a táncművészetben megtalálta a hivatását.

A történelem az Isten kezében van - mondták mindketten. Nekünk a zavaros történelmi időkben meg kellett tanulnunk helyt állni, élni a lehetőségekkel. Rettenetes időket éltünk át, de itt vagyunk.