Húsz éve alakult a Sárga Taxi - igazi sikertörténet Fehérváron

- Hogyan kezdődött a kapcsolatod a zenével, és miként találtál rá a rock and rollra?

- Volt egy sorsfordító pillanat, amikor az édesapám elvitt egy lemezboltba, és feltette a kérdést: Michael Jackson vagy Elvis Presley lemezét szeretnéd? Én akkor tizennégy éves voltam, és gőzöm sem volt, melyiket kellene kedvelnem... Elvisnek jobban tetszett a frizurája, ráböktem hát a lemezére: a sorsom megpecsételődött. Már kiskamaszként megfertőződtem, ez a lemez adta meg az irányt. Az ötvenes évek nagy Elvis-slágerei vannak a lemezen, ami máig megvan. Attól kezdve, hogy én állandóan ezt hallgattam, nem volt kérdés, merre visz az utam...

- Jó, jó. de más is hallgatott már korongot rongyosra. Hogy lett ebből éneklés?

- Amikor a fehérvári Vasvári Pál általános iskolában egy műsor készült, fellépett Fodor Zsigmond Szilárd is, aki gitárkísérettel adott elő valamit... Én megkérdeztem tőle: mi lenne, ha énekelnék valamit a műsorban? "Gyere nyugodtan" - válaszolta. Előadtam egy Elvis-dalt - és ennek akkora sikere lett a hetedikesek-nyolcadikosok körében, hogy nyomban alapítottunk egy zenekart, a Koktélt. El is mentünk egy fehérvári tehetségkutatóra.

- Végre felfedeztek benneteket?

- Á, dehogy. Hatalmas égés volt, mert a zsűri - Vörös Tamás, Mohai Tamás és Victor Máté - irgalmatlanul lehúzott bennünket, a Koktél pedig azzal a lendülettel fel is oszlott. De bennem égett a tűz - csináltunk egy újabb zenekart, ez volt a Rövidzárlat. A Felsővárosi Művelődési Házban rendszeresen felléptünk a rocki klubban - meglehetősen népszerű volt, amit csináltunk: előfordult, hogy háromszáz embernek játszottunk. Aztán elvittek katonának, ami kissé megakasztotta a pályafutásomat. De a katonaság és némi vargabetű után megalakítottam a Sárga Taxit, ami - szerénytelenség nélkül állítom - igazi sikertörténet Fehérváron.

- Mire vagy a legbüszkébb?

- A Sárga Taxi működésének 15 esztendeje alatt hat lemezt adtunk ki, szerepeltünk mindegyik országos televízió és rádió csatornán, videoklipeket forgattunk, hat évig kísértük Komár Lászlót. Közben rengeteg koncertet adtunk, nem csak itthon, hanem külföldön is. Rajtunk kívül soha egyetlen magyar zenekar nem lépett fel például a müncheni városházán. Mi elmondhatjuk, hogy megtáncoltattuk a müncheni városatyákat is. Vagy amikor a spanyolországi Mallorcán léptünk fel, direkt a mi showműsorunk miatt jelentkeztek be a nyaralók...

- Sosem éreztétek a hátrányát annak, hogy vidéken éltek?

- Egy bizonyos körbe persze nem tudtunk bekerülni. Bizonyára más kapcsolatrendszert építettünk volna fővárosi zenekarként - de én ezen nem rágódom. Nincs is hiányérzetem. Miközben az '50-es, '60-as évek világát igyekeztünk megidézni és játszottunk feldolgozásokat, arra törekedtünk, hogy a magunk útját is járjuk. Ezért mind a hat nagylemezünkön a saját dalainkat játszottuk. Most, a jubileumra csináltunk egy válogatás albumot, amelyen 15 rock and roll nóta mellett 15 lírai szám szerepel, és még így is maradt vagy 20 dal, ami nem került a korongra...

- Hogyan születtek a dalok? Kivel tudtál együtt dolgozni?

- Legtöbbször a zene és a szöveg is az enyém: nem tudok csak az egyikre vagy a másikra koncentrálni, valakivel párban dolgozni. A Sárga Taxi legtöbb dalát én írtam: általában leültem a gitárommal, aztán a zene és szöveg együtt született. A kivételnek a Csillagfény Táncklub című lemezünk számít. Akkor párosban dolgoztunk Csorba Péterrel: az ő zenéjéhez írtam szöveget.

- Van kedvenc dalod?

- Az elsőt máig emlegetem, az a címe: Csóró jampi srác. Egy fiatalemberről szól, akinek alig van pénze, rengeteget melózik, de csak akkor boldog, ha rock and rollt játszhat, nem is kell neki más. Önmagamról írtam, és azt szoktam mondani, hogy a lelkem mélyén én ugyanaz a csóró jampi srác maradtam... Nemrég hallottam, hogy Budapesten - ahol manapság is működnek rock and roll klubok- ez a nóta azok között van, amelyeket a legtöbbet pörgetnek a rock and roll-fanok. Szerencsére, a rajongók se feledték el.

- Végül miért oszlott fel 15 év után a Sárga Taxi?

- Elfáradt a dolog. Elkezdtek cserélődni a tagok. Én pedig nem akartam becsapni a közönséget: nem akartam azt elhitetni a publikummal, hogy az a zenekar, amit még az első lemezünkről ismer, 15 év után is ugyanaz... Ezért úgy gondoltam, jobb ha vége. Majd létrehoztam a Boka és a Klikk formációt, ahol én, Boka jelentem az állandóságot, a Klikk tagjai pedig cserélődhetnek, aszerint, hogy kinek, milyen fellépései vannak más formációkkal.

- Rádiós műsorvezetőként is ismert vagy, nemrég pedig megjelent egy könyv rólad és a megtérésedről. Ez fontos pontnak tartod?

- A Sárga Taxi jubileuma kapcsán vetődött fel, hogy Bakonyi Istvánnak - akivel régóta ismerjük egymást - elmeséljem a történetemet. Nem tagadom, igazi sorsfordulatot hozott számomra a 2008-as esztendő. Belevágtam egy házfelújításba, és megjelent nálam egy gipszkartonos ember, és öt napon át Jézus Krisztusról beszélt nekem... Én meg gondoltam, te jó ég, itt a térítő. Ateista voltam. Ám öt napig beszélt nekem alázattal ez az ember, és az ötödik napon elkezdtek bennem motoszkálni a kérdések. A feleségem - aki hívő református - észrevette a vívódásomat, és a kezembe nyomott egy gyerekeknek szóló képes bibliát, a négy evangéliummal. Azt is elolvastam, és további kérdések merültek fel bennem. Ekkor a Fejér Megyei Hírlapban olvastam arról, hogy Somogyi László református lelkipásztor előadást tart a könyvtárban a Biblia és a 21. századi ember címmel. Úgy gondoltam, ott a helyem. Odamentem Somogyi Lászlóhoz, és mondtam neki, itt vagyok, lelki zűrzavarban. Ő pedig hívott: gyere el hozzánk, beszélgetni... Így is tettem. Megértettem egy csomó összefüggést, az életem minőségi fordulatot vett...

- Mi változott?

- Letettem egy csomó sallangot, ami rock and roll életformával járt. Ma már Jézus Krisztusnak adok hálát mindenért. Korábban úgy gondoltam, hogy minden egyedül az én érdemem. Ma már hiszem, én csak eszköz vagyok, külső erő, az Úristen segítsége is kell ehhez.

- Hogyan tudod ezt összeegyezteni a rock and roll zenészek cseppet sem szent életével?

- Az életforma külsőséges jegyei - éjszakázás, csajozás, piálás - eltűntek az életemből. A családom a legfontosabb: hatéves a kislányom... Emellett a zenekar továbbra is ugyanazt a stílust, hangulatot közvetíti, én változatlanul rock and roll-énekes, szórakoztató színpadi ember vagyok. Legfeljebb egy-egy dalszöveg sejteti a változást. Az egyik új nótánkba beépült ez a sor is: "vasárnap templomba mennék és boldog ember lehetnék..." No és persze, ha kérdik, elmondom: kutyából is lehet szalonna, nincs korhoz kötve, hogy az Úr mikor lép be az életünkbe.

Tánc utca 7. – Készül az új lemezük

Mindazok, akik a Sárga Taxit szerették, a Boka és a Klikk formációt is kedvelik. Hiszen ez a formáció is arra törekszik, hogy felidézze az 50-es , 60-as évek bulijainak hangulatát. A Boka és a Klikk a napokban kezdte el felvenni az új albumának anyagát. A korong címe: Tánc utca 7.

Siker volt az együttes 2012-es Rázd meg baby című albuma is. A CD-n kívül bakelit-lemezt is készítettek, ami felkeltette a gyűjtők és a szakma érdeklődését. Egy zenei szaklap a címoldalon foglalkozott velük. A bakeliton meleg tónusokkal szólal meg a zene, kicsit serceg, de ez jól illik az együttes dalaihoz.