Szerette Fehérvárt és Fehérvár szerette őt - Kovács Jenő ott él a város emlékezetében

„Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlése posztumusz Székesfehérvár Díszpolgára címmel tünteti ki Kovács Jenőt”.

Ez volt a hír, ám ami mögötte van, az sokkal több. Fájdalmasan több, mert tavaly november 8-án elhunyt, itthagyott minket és imádott Fehérvárát. Más kérdés, hogy sokak szemében és gondolataiban ő régóta, már életében igazi díszpolgára volt ennek a településnek.

Nagyon sokan ismerték és becsülték. Rengetegen voltak a temetésén, igaz, mindenki lemondott volna arról, hogy tiszteletét egy ilyen alkalom kapcsán mutassa ki.

Kovács Jenő a Bazilika órájának számlapjával. Két évvel ezelőtt a Szent Sebestyén vértanú templom nyolc számlapos óráját is elkészítette

Szerette Fehérvárt és Fehérvár szerette őt, bár az ő esetében talán a jelen idő helyesebb lenne. Hiszen itt él köztünk, számos dolog viseli a keze nyomát, elég csak a Virágórára pillantani, felnézni a templomtornyokra, megállni az Órajátéknál, belépni az Óramúzeumba.

Igen, az órák. Méltatásában is elhangzott, hogy már diákkorában szerette az időmérő szerkezeteket. Mozdonyvezető édesapjától – aki szabadidejében javítgatott órákat családtagoknak, ismerősöknek – kapott kedvet a tanulmányozásukhoz. Az alapokat tőle tanulta. Gimnáziumi éveiben már aktívan vizsgálgatta és lelkesen gyűjtötte a különböző időszerkezeteket. Felnőttként aztán igazi mestere lett szakmájának. Az 1970-es években a Székesfehérváron működő Órás és Műszeripari Szövetkezet egyik fiókvezetője lett, az üzletből figyelte a belvárosi templomok tornyait, pontatlan óráit. A másodállásos iparengedély megszerzéséhez a toronyórák javítására a szövetkezet vezetősége nem járult hozzá, így 1977-től kiváltotta az iparengedélyt; az első megrendelése a letenyei templom toronyórájának rendbehozatala volt. A mester a fehérvári toronyórák javítását a helyi városszépítő egyesület kezdeményezésére és támogatásával vitte véghez, 1983 és 1985 között, munkájáért soha nem kért fizetséget. Két évvel ezelőtt a Szent Sebestyén vértanú templom nyolc számlapos óráját készítette el. Szaktudásának köszönhetően emellett az országban több mint száz toronyóra születhetett újjá.

A hetvenes évek második felétől, közel negyven éven keresztül gondozta a Virágórát. Erre így emlékezett lapunk egyik írásában: „– Nagyon zavart, hogy a virágóra gyakran pontatlanul mutatta az időt. Felkerestem ezért az órát üzemeltető Székesfehérvári Szolgáltató Vállalat akkori vezetőjét, Májer Ferencet, és elmondtam ezt neki. Ő meg rám mutatott:

– Te leszel ezentúl a felelős, hogy a virágóra pontosan járjon! – Ez a feladat azóta rajtam maradt. Minden napom azzal kezdem, hogy a virágóránál ellenőrzést tartok – eleveníti fel az 1977-ben kezdődött kapcsolatát a virágórával.” (A Virágóra gondozását fia, Kovács András vette át.)

Többször szerepelt a Fejér Megyei Hírlapban. Mindig kedves volt és készséges. Mi pedig szívesen felkerestük őt az Órajátéknál, amelyet 2002-ben épített, az Óramúzeumban, amelyet 2009-ben hozott létre. Elkísértük őt a templomtorony magasába is. Örömmel mutattuk be pompás régi Citroënjeit – Kovács Jenő aktív szervezője és éltetője volt az Alba Regia Veteránjármű Egyesületnek. Tavaly szeptemberben indult a Chrono Classic futamon is.

Igazi közéleti ember volt, mert benne volt a köz életében. Elnökségi tagja volt a Városvédő Egyesületnek, 1996-ban városvédő tevékenységét Székesfehérvárért díjjal ismerték el. Négy éven át, 1998-2002 között önkormányzati képviselőként látott el közszolgálati feladatokat. A Városháza megújult dísztermének órája is neki köszönhető.

Kovács Jenő ott él a város emlékezetében. A posztumusz díszpolgári cím a tiszteletet és hálát jelképezi, és rá emlékeztet minden, amit létrehozott és óvott.