2018.05.06. 10:00
„Szeretném Önt, Magát lefényképezni!” – ebből lett a tárlat
Deák Péter fényképész kiállítás-megnyitójára invitáltak csütörtökön A Szabadművelődés Házába.
A meghívón egyebek mellett e gondolatok szerepeltek az alkotótól: „Jó napot kívánok! Szeretném Önt, Magát lefényképezni. Ez volt az alap. (...) Változatos hangulatú „Mosolyfényképész” viszonyok balgaságával kerestem a fehérvári utcákon, tereken az Embert. (...) Az ismerősek tömegét, a kiállítás kedvéért kibővítettem!” Így kezdődött tehát az anyag összeállítása.
„Szeretném Önt, Magát lefényképezni!” – ebből lett a tárlat
Az eredmény? A galéria falain több, nagyobb méretű tablón mozaikokként láthatók a megörökített arcok. Helyi, sokaknak ismerős arcok, akik beleegyeztek abba, hogy Deák Péter a kiállítás kedvéért lefényképezze őket. Van azonban más is a rögtönzött portrékon kívül. Fehérvári épületrészletek, egy-egy közterületen látható plakát, reklámarc is meg-megjelenik a képkockák között. A hatás érdekes, találó rá a megnyitón használt megkapó és egyedi kifejezés. Ujházi Péter festőművész ajánlójában pedig így fogalmazott: „Én még ilyet nem láttam. Nagyon jó.” – belőle ugyanis ezt a hatást váltották ki első látásra a derűs hangulatú tablók. Beszélő városképeknek nevezte a műveket, amelyek arra ösztönöznek, hogy nézzünk körül magunk körül.
Deák Péter öt évtizeden át filmeket készített. Egy nap úgy érezte: látja a körülötte lévő világot, ám nem mindig érti. Szeretett volna közelebb menni hozzá, megnézni, hogy mi is van most, miben élünk – fogalmazott lapunknak. Mindezt úgy képzelte el: odaáll az emberek elé, s engedélyt kér ahhoz, hogy lefotózhassa őket. A reakciók különfélék voltak.
– Először azt mondta, hogy jó. Aztán úgy folytatódott, hogy nem. Én megkérdeztem, miért nem? Ekkor kezdődött egy szellemi csatározás, amikor elmeséltem, hogy szeretnék egy kiálltást, amelyen emberi arcokat teszek egymás mellé. Majd ebből levonok valamiféle következtetést. A legtermészetesebb reagálás pedig a teljes elutasítás volt. Amikor ez fölszaporodott, s már nem voltam annyira tettrekész, akkor kezdtem olyan témákat, helyeket fotózni, amelyekben ellentmondást véltem fölfedezni – mondta Deák Péter, aki a portrék, képek egymás mellé rendezését a szerkesztés után, hetven százalékban a számítógépre gépre bízta. Így álltak össze a mozaikok.