Börtönt rejt az enyingi iskola?

Az intézmény két régi, egymáshoz támaszkodó épület, a korábbi nagyvendéglő és a járásbíróság épületének összenyitásával jött létre. Története, történelme érdekes tehát, bár sajnálatos módon nehezen kutatható. Ugyanis a nagyvendéglőre és a járásbíróságra vonatkozóan sem sikerült az azok után kutakodó enyingi könyvtárosoknak – Kovács Attiláné Gabriellának, Kuntnerné Németh Ágnesnek és Rideg Lászlóné Zsuzsannának – adatokat gyűjteniük a Veszprém és a Fejér megyei levéltárban. Mindössze a Fejér megyei történeti évkönyv, valamint néhány, interneten elérhető cikk állt rendelkezésükre, amelyek felhasználásával mutatták be számunkra a hajdani járásbíróságot is.

Ami biztos: a történelem ma is velünk él, hiszen egy, az 50-es években börtönként működött helyiség jelenleg is megtalálható az iskola alagsorában. Az azonban már kérdéses, hogy ez a börtön a néhai járásbíróság alatt helyezkedett-e el, vagy az eredeti helyiség valahol máshol volt. Amit tudunk, hogy az enyingi járásbíróságot az 1871. évi törvénycikkel hívták életre és rendelték a veszprémi törvényszék alá 14 községgel, valamint a hozzájuk tartozó pusztákkal. A rendelet szerint az Enying központú királyi járásbírósághoz tartozott – akkori néven és írásmóddal – Bozsok, Dégh, MezőSzent-György, Szilas-Balhás, Mező-Komárom, Lajos-Komárom, Sió-Maros, Fokszabadi, Siófok, Lepsény, Balaton FőKajár, Csajág és Küngös. 1871-ben 24,5 ezer főt foglalt magában, a 2017-es lélekszámadatok tekintetében ez a felosztás ma mintegy 52 ezer lakost jelentene.

Arról nincsen információ, hogy a bíróság milyen épületben, milyen körülmények között kezdte meg működését. Huszonhét évvel a járásbíróság megalapítása után a következőkről számol be az évkönyv: 1898-ban Enying nagy áldozatot hozott, hogy itt állandósuljon a járási székhely és a járásbíróság. A község több mint 23 helyiségből álló házat épített, melyet járásbíróság, főszolgabírói hivatal és adóhivatal céljára a kincstárnak és a vármegyének bérbe adott. 1929-ben azt kívánta a község, hogy a kincstár vásárolja meg az épületet, de az persze nem volt erre hajlandó. Hiába pártfogolta a község kívánságát annak országgyűlési képviselője, Dréhr Imre népjóléti államtitkár. Sőt, a járásbíróság vezetője lépett fel azzal az igénnyel, hogy az épület fűtését a község korszerűsíttesse, amit persze annak elöljárósága tagadott meg, viszont a bérösszeget jelentékenyen felemelte.

Az évkönyvből az is kiderül, hogy 1939-ben a község kölcsönből fedezte a járásbíróság kibővítésének és tatarozásának 18 ezer pengőnyi költségét. Bár a bővítésre vonatkozóan nincsen adat, valószínűsíthető, hogy a földszintet toldották meg a kisteremmel és az az alatt lévő mai kazánház helyiségével. Az épületért az igazságügyi minisztériumtól évi 3700 pengő bért kértek, mégpedig hosszú távon, hiszen a község – a bérleti szerződés szerint – 25 évre biztosítja a járásbíróság enyingi székhelyét. Ezenkívül írásos emlékként Tóth Jenő korábbi főjegyző (1904–1946) visszaemlékezése maradt meg az épület akkori állapotáról; néhány folyóiratban pedig érdekességek olvashatók a hivatal tevékenységéről.

A Veszprém megyei hivatalos közlönyben például az alábbiakról számolnak be:

„1879.09.20.: Az enyingi szolgabirói hivatal 3290. sz. jelentése szerint; Liszka István nevű toloncz f. hó 11-én este az éjjeli őr, kinek őrizetére nevezett toloncz reggelig bízatott, az alatt mig az őr kissé szobájába bement — megszökött, s daczára a nyomban teljesített kutatásnak, a sötétségben eltűnt. Személyleirása: neve Liszka István, származása Szántód puszta Somogy m. kora 41 év, vallása rom. kath. állapota nőtlen, foglalatossága nincs, öltözete ócska, termete közép, arcza tojásdad, haja barna, szeme barna, orra szája rendes, beszél magyarul.”

„1879.09.22.: Az enyingi járás szolgabirói hivatalának f. évi szeptember hó 24-én kelt 3349. sz. jelentése szerint Lajos- Komárom községhez tartozó új hodos pusztán f. hó 9-ike óta egy fehér szőrű, fennálló szarvú, fog híjas, kicsiny, sovány bélyegtelen tehén bitangságban találtatott és a község felügyelete alá adatott.”

1923 októberében az enyingi járásbíróságon Kovács Gyula járásbíró tárgyalta a nyáron, a siófoki kaszinóban tetten ért hazárdjátékosok ügyét. A Prágai Magyar Hírlap arról ír: „Róna Ernő detektívfelügyelő előadta a tárgyaláson, hogy az emlékezetes éjjelen meglepett tömeg mekkora tülekedéssel iparkodott elmenekülni, mert jól tudta, hogy csak a játékhelyen való megjelenés is a büntetőtörvénykönyvbe ütközik”.

A bírósági munka a háborúk után is folytatódott, egészen addig, amíg egy 1949-es rendelet máshogy nem rendelkezett. 1950-től az enyingi járás és a bíróság Fejér megyéhez került, az épület pedig 1961-ben váltott funkciót végleg, amikor az enyingi járást megszüntették.