Fejér megyében több helyszín is kulcsfontosságú volt a forradalom idején

A Lepsényben 1998-ban közadakozásból, az önkormányzat és a népkör által állított Nemzetőr-emlékmű két íve a kivont kardot és a kiegyenesített kaszát szimbolizálja, az embert formáló tömb ősrégi sukorói gránitból készült. Az emlékmű Lángi Kiss István tervei alapján készült.

Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc idején jelentős csapatmozgások színtere volt Lepsény: itt vonultak át az önkéntes csapatok, és a környéken történt a tartalék seregek összevonása. 1848 májusában 123 nemzetőrt írtak össze a községben; először Veszprémbe vezényelték, majd a Dráva menti harcokban vetették be őket.

A szomszédos Mezőszentgyörgyöt az események 1848 nyár­utóján érintették.

Eötvös Károly életét és munkásságát a legapróbb részletekig ismeri, érti és szereti Praznovszky Mihály irodalomtörténész. Eötvös Mezőszentgyörgyön született, és egyike a legnagyobb magyaroknak – fogalmazta meg többször. Számontartja őt az irodalom, a sajtótörténet, a jogtörténet és a művelődéstörténet.

A nagy év apró emlékei című könyvéről a jeles irodalomtörténész számos alkalommal osztotta meg gondolatait jelen sorok írójával. Úgy adódott, hogy egy időben szinte évente adtunk egymásnak randevút a szentgyörgyi évfordulók kapcsán.

Megtörtént, személyes, valós, igaz, megható, elbűvölő, lenyűgöző, varázslatos történeteket mesél Eötvös a magyar forradalom és szabadságharc nagy évéről. Hatéves volt még csak akkor, de már személyes élménye a Görgeyvel való találkozás, vagy a móri csatából érkező behavazott huszárok beszállásolása – tudjuk Praznovszkytól.

Eötvös apja viszi a hadisarcot Jellasicsnak, de ő szervezi a nemzetőrséget is, és az ő vezetésével csapnak le aztán a horvát bán futáraira. Hogyan is mondja a história? A nemzetőrök a tábornok futárpostáját fogták el 1848. szeptember 26-án a fehérvári csapategyesítés előtt, hozzájárulva ezzel a pár nappal későbbi diadalmas pákozd-sukorói győzelemhez.

A 18 főnyi futárcsapat Székesfehérvárról Simontornyára igyekezett Roth és Philippovich generálisokhoz, azzal az utasítással, hogy seregrészük minél gyorsabban vonuljon észak felé, és csatlakozzon a fősereghez. A három tábori szekeret és a felfegyverzett katonákat az egykori lepsényi Gondán kocsmánál (ma a Szondi és a Vasút utca találkozása) meglátta id. Eötvös Lajos mezőszentgyörgyi földbirtokos, és mint nemzetőrparancsnok intézkedett továbbutazásuk megakadályozásáról.

Id. Eötvös Lajos, Rózsa Sándor lelkész, Kovács János tanító és Gregovics Ferenc jegyző vezetésével a szentgyörgyi közbirtokosokból (Matkovics Balázs, Fodor László, Pósa László), egy szerb kovácsból, telkes gazdákból (Kemény Péter, Szente Péter és Keresztes János) és négy más személyből (Berta János, Újhelyi, Bende és Fazekas nevű) álló csapat vasvillákkal és fejszékkel fölfegyverkezve elállta a Handits hadnagy vezette egység útját. Életre-halálra menő kézitusában a futárokat megsemmisítették.

A helyiek közül többen megsebesültek, a jegyző – térdlövés következtében – egész életére béna maradt.