Moskovszky–gyűjtemény a Hetedhét Játékmúzeumban

Az idei első alkalmon a gyűjtemény olyan részletei kerültek górcső alá, amelyek önmagukban talán ritkán keltik fel az érdeklődést és amelyekről korábban még sosem esett szó: a bútorok, ezen belül is kiemelten a komódok, ebédlőszekrények és íróasztalok. A témáról Kalmár Ágnes, művészettörténész a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely osztályvezető főmuzeológusa mesélt. Előadása nemcsak azért volt hiteles és minden részletre kiterjedő, mert hosszú ideje foglalkozik maga is játéktörténettel, de évtizedes ismeretség és barátság is fűzte Moskovszky Évához és édesanyjához. Már egyetemista korában gyakran megfordult otthonukban, ezért a mostani gyűjtemény darabjait már akkor látta és megismerhette. A szakmai fogások nagy részét is – ahogy az előadáson is emlegette – Éva nénitől tanulta.

Köztudott, hogy a gyűjtemény nagy részét Auer Erzsébet szedte össze, de a bútorok kifejezetten lánya gyűjtőmunkájának köszönhetők. A miniatűr tárgyak gyűjtése és az azok elhelyezésére szolgáló miniatűr bútorok készítése egyébként a 17. század végén vált divattá Angliában és a 18. században végig az is maradt. Ekkor kezdődött a babaházak tervezése, építése és teljes berendezése is. Olyannyira szenvedéllyé és divattá vált ez, hogy komoly és híres építészek – például Robert Adam – is foglalkoztak babaházépítéssel, sőt egyesek a berendezésüknek való bútorok készítésével is. A művészi szinten és később ipari módszerekkel előállított darabok először Hollandiában készültek, de aztán az angol, a francia és a német mesterek is foglalkozni kezdtek vele.

Azt talán mondani sem kell, hogy ezek az apró bútorok pontosan ugyanolyanok voltak, mint a való életben használtak: ívesek, díszesek, ónüvegezettek, intarziásak, vagy éppen pogácsa lábakon állók. A fehérvári gyűjteményben arra is van példa, hogy egy enteriőr összes bútora ugyanabból a manufaktúrából származik, bár nyilván több az olyan, aminek darabjait nem a gyártó műhely szerint, hanem úgy válogatták össze, hogy azok méretben, stílusban és funkciójában is illeszkedjenek egy adott helységhez. A gyűjtemény darabjainak méretbeli sokfélesége a kiállítás kurátorát is nagy feladat elé állította, akinek úgy kellett felépítenie az enteriőröket, hogy a látvány egységes legyen.

A kisebb darabok mellett nagyobb méretű kisbútorok is szerepelnek a gyűjteményben, amelyek eredetileg az utazó közvetítők számára készült, a műbútorasztalos által gyártott darabok bemutatására szolgáló minták voltak. És persze amatőr kézművesmunkák, falusi mesterek művei is bekerültek az enteriőrökbe. Kalmár Ágnes szerint a bútorok a Moskovszky-gyűjtemény legszebb és legfontosabb darabjai, hiszen köréjük szerveződik a babák élete. Az előadó arról is mesélt, hogy az egyes darabokat mindig Éva néni nevezte el – például Mária Terézia kabinetszekrény, emeletes fiókos szekrény, vagy intarziás babaasztal – és legtöbbjük így is található meg a tárgyakat felsoroló katalógusban is. A gyűjtő egyébként sosem felejtette el megemlíteni gyűjteményének darabjai kapcsán azt, hogy honnan származnak. Nos, a bútorok – így például a fantasztikus sakktábla-intarziás, 1760-as években készült ebédlőszekrény – esetében többször is előkerült báró Groedel Dóra neve, akitől a háború után kerültek értékes darabok Moskovszky Évához.

Ha legközelebb a Játékmúzeumban járnak, ne felejtsék megnézni, megfigyelni a bútorokat sem!