Temetői séta Székesfehérvár legrégebbi sírkertjében

A Hosszú temető kialakítá­sának pontos idejét nem említi a história, ám bizton állítható, hogy már a II. József kora előtti időszakban is létezett, s vitathatatlanul Székesfehérvár legrégebbi sírkertje, amelybe egykor a város előkelő és tekintélyes polgárai temetkeztek.

A Palotai úti Hosszú temető ­Szentháromság-kápolnáját 1703 körül emelték, mai alakját 1872-ben, Hübner ­Nándor által átépítve nyerte el. A fő­oltárát Simor János hercegprímás készíttette. Az építészdinasztiát alapító Hübner fiatalon, 54 évesen hunyt el, sírja a kápolna közelében található. A történeti források szerint a kápolna kriptájában helyezték el átmenetileg a Székesfehérvári Egyházmegye első püspökét, Séllyei Nagy Ignácot, majd Prohászka Ottokár püspököt is.

„Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli a múltját, nézd meg a temetőit.” (Széchenyi István)

– Dicsérem a bátrakat! – ezzel fogadja a temetői séta látogatóit Poklosi Péter tanár úr. Fázósan húzzuk össze magunkon a kabátot a kápolna lépcsőjénél: az időjárást bizony nem dicsérhetjük.

Többéves hagyomány, hogy tavasszal és ősszel temetői sétára invitálja a Székesfehérvári Városszépítő és Városvédő Egyesület a helység története iránt érdek­lődőket. A május végi programot 12-én 17 órától újabb követi... Poklosi Péter, az egyesület elnöke rendhagyó történelem­óráin a temetőben nyugvó neves személyiségek síremlékeit és a sírkert művészi értékű alkotásait mutatja be az érdeklődőknek. Nevéhez számos megújult régi síremlék, műtárgy köthető. A Hosszú temető megannyi sors és titok őrzője, a tanárok és a diákok már több évtizede próbálják fáradhatatlan munkával visszaszerezni a természettől a város egykori neves személyiségeinek 18–19. századi sírjait, síremlékeit. Fehérvár legpatinásabb temetőjének méltó őrzői ők.

– Így alakult, ide temetkeztek, itt nyugszanak az egykori nemesség tagjai, polgármesterek, a székeskáptalan jeles személyiségei, gazdag iparosok, katonaemberek, orvosok és ügyvédek – magyarázza Poklosi Péter.

A diákmunka egy része vállalásaiknak, az 50 óra közösségi szolgálatot az egyesületnél is letölthetik a végzős középiskolások. Amihez viszont iparos kell, ott az önkormányzat segítsége is elkel. Negyedik esztendeje szerepel Fehérvár költségvetésében, hogy a városszépítő egyesület évi 5 millió forint támogatást kap a műemlék sírok felújítására. Örülnek ennek, úgy vélik, jól sáfárkodnak a pénzeszközzel. Két új akciójuk – csak így említi a tanár úr – egyike a fölső sétányon ledőlt homokkő síremlék helyreállítása, ahol visszaépítették a támfalat, a követ 140 ezer forintért vásárolták a sóskúti bányában, szerencsére a szürke gránit épségben maradt.

Zsömböry Ede (az ­1860-as években a város főbírája) sír­emlékénél a vaskerítést kell helyreállítani. Péter nem kertel: ellopták a vasanyagot, amiért kaphattak talán 20 ezret, az új öntése meg 800 ezer forintba kerül!

Temetői sétánk a többi között a Magyar Királyi 17-es Honvéd Gyalogezred két hősi halált halt katonájának síremlékét is érinti. Wünsch Béla sírjára a következő feliratot vésették: „Meghalt az Istenért és a hazáért.” Amikor a második háború a legszörnyűbb volt Fehérváron, ő volt az egyetlen orvos a kórházban, aki nem menekült el, mindenkit ő „foltozott” össze – mondja szabadtéri tárlatvezetőnk Vízkelety Kálmán sebész-főorvos mementójánál. Istók János szobra egy kiskutyával ábrázolja Klamartsik Hannát, aki mindössze három évet élt. Megtudhatjuk azt is, hogy itt nyugszik nagyságos Zlinszky István úr, „Fehér megye” alispánja, országos törvényszéki elnök, „akinek elhunytával kihalt nemesi családjuk utolsó férfi sarja”…

A tanár úr nem a saját adósságát törleszti – kerül szóba. Hittel vallja, hogy a katonasírok, valamint neves elődeink sírjainak gondozása nemcsak erkölcsi kötelességünk, hanem saját önbecsülésünk, nemzettudatunk erősítése ­miatt is fontos feladat. Ő nem mondja, de mi hozzátehetjük: szent misszió!