Az összefogásban rejlik a győzelem: hamarosan leleplezik Demeter József szobrát Csókakőn

Az eredeti, a Szeszák Ferenc által egyetlen tölgyből kifaragott őrszobrot, amely a Kárpátok hágóit szemmel tartó őrsereg katonáinak állított emléket 104 éve, 1915. augusztus 18-án leplezték le Kolozsvár főterén, ahol csak 3 évig állhatott. 1918 karácsonyának szentestéjén a bevonuló románok felrobbantották.

Annak a szobornak akkor az egyik fontos célja volt, hogy alkalmat adjon a háborús jótékonykodásra. Bárki, aki az árvák és az özvegyek céljaira adományozott, verhetett egy szeget a szoborba. Szeszák Ferenc fölrajzolta szépen a domború díszek vonalát, ami aztán az adakozók bevert szegei nyomán emelkedett ki a fából. Az avatásról író kolozsvári újságok kezdettől „vashonvéd” néven emlegették az alkotást, mert már előre annak jövőbeni képét, a hadijótékonyság szegeivel borított, acélos alakot látták. Az elsőt, a sapka gombrózsáját gróf Bethlen Ödön főispán verte be Ferenc József nevében, az 1000 koronás uralkodói adomány jogán. Azonban mindössze 3 nap alatt Kolozsvár lakói további 7000 koronányi szeget vertek a tölgybe, amelyeket 1, 3, 5, 10 és 20 koronás értékben lehetett vásárolni. A szobornak hamar híre ment, megszemélyesülő alakja lelépett a posztamensről és bejárta a háborús mindennapokat. Kovács Endre honvédhadnagy 1917-es, a moldvai Kárpátokból címzett levele így szól: „Hallottam, hogy Kolozsvárt is rettenetes hidegek voltak, s a fahonvédot a református kollégiumból vitték a kórházba, miután fagyási tüneteket észleltek rajta. Mindenesetre kíváncsiak vagyunk, mi igaz ebből? Ha igaz volna, a mellékelt 20 korona gyógyszerekre pont kifutja.”

Érdemes megjegyezni, hogy megyeszékhelyünket az 1915-ös kolozsvári kárpátőrzőhöz figyelemre méltó történelmi kapocs kötötte, azt ugyanis Lyka Döme székesfehérvári nagybirtokos ajánlotta föl az erdélyi városnak, e tényről pedig a kolozsvári sajtó be is számolt annak idején. Az 1918 karácsonyán megsemmisült szobor helyére 1989 után újat akartak állítani, Kolozsvárra azonban a mai napig nem engedték haza a honvéd őralakot. Állítottak hát helyette Kárpátok őrét 2007-ben Csíkcsomortánban, magánterületen, amelyet a helyiek azért csak kolozsvárinak hívnak. Készült kettő Magyarországon is; egy a Szalajka-völgyben, egy pedig Budakalászon – hamarosan pedig leleplezik a negyediket Csókakőn. E negyedik szobor alkotóját, Demeter Józsefet Marosszentannán, a műhelyében értük utol – telefonon.

Mikor és hogyan kapta a felkérést?

– Csíksomlyóra járok a búcsúba, van ott egy kis standom a kézműveseknél, mert mindig meghívnak oda a kegyszobraimmal. 2012-ben megfaragtam a csíksomlyói Mária-szobor másolatát, amit a templomnak adtam, s azóta kikerült Częstochowába, a pálos rendiekhez. No és megkeresett engem ott olyan 3 éve Visegrádi József, aki tatai, de kötődik Csókakőhöz is, ahol nagyon nagy lendülettel segít mindenben. Az ő ötlete volt, amit a helyi polgármester is elfogadott – igazán aranyos emberek –, hogy készüljön el a Kárpátok őre, de akkor még nem volt rendesen megrendelve. Csíksomlyóból hazatérve Marosszentannára kezdtem utánajárni a szobornak, amiről ekkor tudtam meg, miért is volt egykor felállítva, mi a lényege és mi a célja. Rá egy évre, 2017-ben aztán megtárgyaltuk az apró részleteket is, és nekifogtam a munkának. A két méter húsz centi magas, hársfából készült szobor 2018-ra lett készen. Az eredeti egyetlen, vastag tölgyből készült, de mostanára sajnos már ekkora tölgyfánk nincsen, s ha van is, az védett. Így jött az az ötlet, hogy elkészítem ugyanazzal a technikával, mint amivel a templomi kegyszobrokat készítik az 1300-as évek óta: tömbösített, ragasztott hársfából.

Hol faragta meg az őrzőt: itthon vagy otthon?

– Itt nálam a műhelyemben, Marosszentannán. Tavaly lett 20 éves a fafaragó cégem, itt dolgozom 10 alkalmazottal – fafaragókkal, mesterekkel együtt. Úgy megy a munka, mint évszázadokkal ezelőtt a régi műhelyekben is: a modelleket, az első darabokat mindig én készítem el, ennek a szobornak is én fogtam neki a semmiből, a régi fekete-fehér fotók és a leírások alapján. Korábban sokat dolgoztunk olasz és német piacokra, de újabban visszahagytam ezzel. Próbálok saját keresletet teremteni magamnak, és haladok is szépen – egyik munka hozza a másikat. Amennyire lehet, egyedi darabokat vállalok, mert ha nézem azt az értéket és tudást, ami fafaragásból és szobrászatból összegyűlt bennem, igazából így hagyok valamit magam után. Ha párhuzamot vonunk: az iparművészetben is a sokszorosítás az, amelyben forgalom van: pénzt igazán ott lehet csinálni. De valahogy ennyi idő után már inkább az egyedi munka érdekel. Ennél a szobornál is, a cifraszűr domború mintáit, amiket eredetileg a bevert szögek emeltek ki, én úgy faragtam meg, hogy nem a vonalakat kalapáltam ki, hanem a minta körvonalát ütöttem le, alapot szedtem körülötte.

Milyen érzésekkel gondol az elkészült szoborra?

– A szobor elkészítése teljes egészében úgy 6 hónapig tartott, a tényleges munka, amíg kézben volt a fa, az csak 3 hónap. De amit én lényegesnek tartok és föl is jegyeztem, mert ott a helyszínen egy keveset mindenképpen beszélnem kell róla, az, hogy az emlékmű felállításának mi is a célja igazán. A Kárpát-medencében s a világban élő magyaroknak az összefogása. Az értékeinknek és az érdekeinknek a védelme. Én is úgy érzem, s még nagyon sokan Erdélyben – de talán Csókakőn is –, hogy a magyarok összefogására nagyon nagy szükség van. Nagy a széthúzás. Széthúznak az egyházak és a politika is sajnos megoszt bennünket – holott egy az Isten, egy a nemzet, s egyben volna az erőnk nekünk! Az összefogásban rejlik a győzelem. A Kárpátok őreinek eredete egészen a középkorig, Szent Istvánig vezethető vissza. Még az énekünkben is benne van, hogy minket, székelyeket Csaba királyfi ide hozott, hogy védjük a keleti határt. Azóta is itt vagyunk és helyt állunk – innen az alak, a Kárpátok őre, aki figyelmezi a határt.

Mit jelentenek az ábrázolás motívumai?

– Fontos beszélni a szobor alakjáról, amely nem véletlenül olyan, amilyen. A fején fülre húzott, téli katonasipka van, amit egykor gyapjúból kötöttek. A szoboralak arca egy erős csontozatú, nyugodt tekintetű katonáé, aki azonban szigorú vigyázattal figyeli a határt. Testtartása egyenes, gerinces – olyan, amilyennek egy rendes embernek kellene lennie. A szuronyos fegyverére támaszkodó, őrködő alakon juhászbunda: cifraszűr van, amely Kolozsvár mellőli, zsoboki tulipános népi motívumokkal mintázott. Vállán átvetve rózsafűzér, amely, én úgy gondolom, a dicsőségre emeli.

Ha már a népi motívumokról beszélünk, engem a szakmám miatt nagyon érdekel a rovásírás, a rovásfaragás, amelynek motívumaiban nagy értéket látok. Régebben őseink a sulyokjaikat, de még a kapatisztítót is kifaragták, megdíszítették. Ott vannak a kopjafák, a székelykapuk, a haranglábak, a bútorzat s minden körülöttünk – s az az érdekessége ennek a csodás tudásnak, amiben benne élünk, hogy mindezek nemcsak díszek, hanem ezek olvasatok, amelyeknek jelentésük van. A tulipán az egyik legősibb motívumunk, amivel már a honfoglaláskori sírokban is találkozni. Mindenen rajta van a tulipánunk. Ha háromszirmú, akkor a kereszténység után a Szentháromság jele, azelőtt meg attól függ, hogy hogyan volt formálva, az ős Istent is jelenthette, mert mi mindig egyistenhívők voltunk.

Ott vannak még a népdalaink és néptáncaink: akkora kultúrával, akkora értékkel rendelkezünk mi magyarok, hogy a világon még egy népnek nincs ilyen jellegzetes, ősi kultúrája, amit fel tudna mutatni. Ezért hangsúlyozom ki most is: ezt fontos továbbadni, ezt fontos tanítani a következő nemzedéknek. A népi tárgykultúra örökségét meg kell őrizni, bele kell kapaszkodni, mert ez a múltunk s így lesz jövőnk – én legalábbis így gondolom.