Örsi Ferenc egy merész formatervező

Örsi Ferenc, a legendás Ikarus buszok egyik formatervezője volt a vendége a Szent István Király Múzeum Országzászló téri épületében a hétvégén még látható Ikarus, a busz című kiállítás számos kísérőprogramja egyikének. A formatervezőt, aki a rendszerváltozást követően Egyiptomba „igazolt”, s ott a Scaniának és a Mercedesnek is tervezett buszokat, Bányai Balázs és Hidvégi János faggatta.

Örsi Ferenc emblematikus formatervezői munkája az Ikarus 300-as buszcsalád

Mennyit ér a szakember, ha formatervező? E kérdést, ilyen élesen jóformán Örsi tette fel. Viccesen úgy nyilatkozott, hogy mindenki személyautó-formatervezőnek születik. Tojáshéjasan maga is autókat firkált, ám végül is a buszokra tett maradandó hatást. Bányai emelte ki, hogy Örsi Ferenc emblematikus formatervezői munkája az Ikarus 300-as buszcsalád.

Ennek kapcsán beszélt tovább Örsi a formatervező helyéről a teremtésben, azaz a buszgyártásban. Szerinte egy piramist, egy háromszöget kell elképzelnünk, amely a leghegyesebb csúcsán áll. Szemlélete, hogy a formatervező helye legalul van. Ott, ahol a háromszög befogói a síkon összeérnek. Itt, ezen instabil piramisábra alján kezd el a tervező rajzolni. Sokáig egyedül dolgozik, majd egyre több szempontot – technológia, költséghatékonyság, biztonság, kényelem – kell figyelembe vennie. Arról van szó, hogy a lenti formatervező, ha hibázik, összevissza dől az egész felépítmény.

A 300-as buszcsalád karosszériába ívesen simuló hátsó lámpáját regiment nyugati gyártó átvette, ahogy hatott a nemzetközi trendekre a visszapillantó tükrök „elefántfülre” hasonlatos kialakítása is.

Külföldi sztorikkal is előrukkolt a szakember. Az Egyesült Államokba hajóztattak – darabokban – buszokat. Könyvelői pontossággal számolták a kicsomagolt elemeket az amerikaiak. Stimmelt mind az oldal- és tető­vázak mennyisége. Azonban az Atlanti-óceánt átszelő teherszállítás leáztatta a darabok jó részéről a festéket. A két méter magasra nőtt amcsi boss, hogy, hogy nem, éppen Örsi fölé borult kérdőn, bőszen! Formatervező hősünk, jobb ötlet híján, a szerződésre hivatkozott, miszerint abban állapodtak meg a felek, hogy teljesen szétbontott állapotban érkeznek a buszok. Ezért nincs rajtuk festék, ember. A merészség bejött, a colos elnevette magát, s végül nyélbe ütötték az üzletet.

Örsi mesélt észak-afrikai élményeiről is. Amikor Alexandriában egy városi autóbuszt kellett terveznie, figyelmeztették, legyenek jó erősek az alsó lépcsők, hiszen azokon olykor két tucat ember is utazik; egymás derekába kapaszkodva… Egy, a szaúdi trónörökösnek tervezett konferenciabusz belsejének megtervezésekor is volt mire ügyelnie.

Bőr, fafaragás, intarziás elefántcsont bútorok is kerültek a tervbe. A megrendelő képviselője elegánsnak nevezte a koncepciót, de rámutatott a szaúdi­ak étkezési szokásaira: körbeguggolják a rizses birkahús hatalmas tálját, kézzel vesznek, úgy falatoznak. Örsi ismét merész volt, mert ellentmondott: a busz a közúton közlekedve olykor vészfékezésre kényszerül, és egy ilyen esetben a kvázi padlóra helyezett rizs és birkahús szerteszét repülne a buszbelsőben, velük együtt a jóízűen falatozók is…

Nos, jöhettek az elefántcsont bútorok.