2019.08.19. 11:30
Minden nap azért küzd, hogy újra lábra állhasson Orosz Gina
Egy fiatal nő, akinek a mozgás volt a mindene, táncolt és artistaképzőbe járt, ám próba elé állította az élet. A mozdulatlanság börtönébe zárta egy majdnem végzetes autóbaleset, de őt nem úgy nevelték, hogy feladja. Ha lassan is, de újra mozdul a fej, a kéz, és már most tudja, ha feláll, másokat is segíteni fog ebben. Ő is révész lesz, aki átvezeti a lelki erő hiányának ingoványán csüggedőket a bizakodók rögös, meredek, de biztos partjára, miközben a ladik oldalát sok fájdalom és fárasztó küzdelem árja mossa.
Már látszik a mosoly Gina arcán, mert csupán azt kell tennie, amit mindig a cél érdekében: tornázni, mozogni kitartóan Fotó: a család
Valahol egy lány mindent megkapott, amit egy háromgyermekes családban a körülmények megengednek. A szülők nem hagyták elkallódni, és mivel szeretett mozogni, akár erőn felül is teljesítve odatették magukat, hogy ne rossz irányba vigye a fiatalsága és az energiája.
A most 19 éves Orosz Georgina az Albafit SE Fitkid szakosztályának 2009-es megalakulása után azonnal csatlakozott a csapathoz. A számára ideális környezetben megszerette a rendszeres sportot, megismerkedett az akkor alakuló fit-kid sportággal, ami meghatározta a jövőjét, későbbi pályaválasztását. Országos bajnokságokat is nyert egyéniben, duóban vagy csapatban, és a nemzetközi versenyeken is hasonló eredményei születtek.
Edzője, partnere és barátja volt Lővei Mária, magyar tornász olimpikon, aki most, a nagy baj idején sem fordult el tőle. Több gyerekkori barát eltűnt, kikopott Gina mellől a nehéz időszakban, de Lővei kitart a végsőkig, ahogy a család is.
Gina az általános iskola elvégzése után felkerült Pestre a Baross Imre Artistaképző Intézet Előadó-művészeti Szakgimnáziumba, ahol könnyen kamatoztatta korábban megszerzett, mozgáskultúrával kapcsolatos tudását. Betegség miatt váltania kellett, így a Gorsium Gimnázium tánctagozatán tanult tovább, miközben folyamatosan meghívások, fellépések és bemutatók sorozata töltötte ki az életét az iskola mellett. A Fővárosi Nagycirkusz művészeti vezetője, látva artistaképzős munkásságát, szerződést ajánlott a 19 éves fiatal nőnek, aki a dokumentumot boldogan szignózta volna, de három nappal az aláírás előtt közlekedési balesetet szenvedett.
Február 16-án éjjel Balatonfőkajárnál egy kanyarban életveszélyesen megsérült. Az önhibáján kívül történt ütközés ereje kirepítette őt a kocsiból, és most, életében először nem a megszokott rugalmas, harmonikus módon ért földet. Újra kellett éleszteni őt azon a végzetes éjszakán, és stabilizálni kellett az állapotát ahhoz, hogy másnap délelőtt Budapestre lehessen szállítani. Gina gerincét egy orvosi csapat rakta össze, mert a 2-3-as csigolya megrepedt, illetve eltörött. A szakemberek tíz csavar és két fémlemez beépítésével igyekeztek menteni a menthetőt, de a sérülés komoly, így hosszadalmas felépülés vár rá, kerekesszékbe kényszerítve a nemrég még örökmozgó lányt.
Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben az alapokról indult a terápiája, hiszen nem tudta mozgatni a testrészeit. Nagyon sokat és kiváló módon foglalkoztak vele az intézetben, mondta Oroszné Mónika, a lány édesanyja, aki bizakodva újságolta, hogy az embert próbáló, testet és lelket megviselő tornáknak és fejlesztéseknek köszönhetően már tudja használni a kerekesszéket a 80 százalékos bénulással küzdő lány, de a táncos lábak még mozdulatlanok. Mint elmondta, nagyon megtörte, ami történt, de nem veszítheti el a hitét, mert erő kell ahhoz, hogy biztatni tudja gyermekét, mikor mélyponton van.
Márpedig gyakran van ott, mert néha összefog ellene és legyőzi őt a fizikai korlátozottság, a fájdalmak sorozata és a rendszeresen megjelenő kilátástalanság érzése, de mikor erről kérdeztük, azt felelte, van hite és ereje a harchoz. A mozdulatlan, majd a nehezen mozgó test börtönében is aktív maradt a szelleme, és nyitott füllel és kitárt szívvel fogadta a hozzá érkező látogatókat, különösen a már gyógyult gerincsérülteket, akik tapasztalataikkal, jó példáikkal és a sorstársaik iránt érzett felelősségtudattal bejárnak ezekre az osztályokra. Ők a révészek, akik segítenek átkelni a „vége az életemnek” oldalról az „igenis meg tudom csinálni” fövenyre. Gina sokat kapott tőlük és ha felépül, ő is felkeres majd másokat, hogy visszaadja, amit kapott, így segítve másokat átvészelni a nehéz időket.
Már a kórházban megismerkedett egy korabeli fiúval, aki hasonló problémákkal küzd, azóta együtt gördülnek a gyógyulás felé vezető úton, de erővel és hittel teszik, bízva abban, hogy kiszállnak a székből. A révész tevékenység természetesen nem kizárólagos célja Ginának, mert ha minden úgy sikerül, ahogy kívánja és ahogy dolgozik érte, talán egyszer újra színpadra állhat.
A magasztos cél elérése előtt azonban a rehabilitáció és a gyógykezelés egyéb, hétköznapi dolgaival kell foglalatoskodnia, és ez nemcsak neki napi probléma, hanem a kétségbeesett szülők számára is.
Az Orosz család és a sérült lány ugyanis a 9. emeleten lakik egy panellakásban, két tíz év alatti testvérrel, egy stroke-on átesett, a szülők által gondozott nagymamával. A helyzet cseppet sem rózsás, hiszen eleve kevés az élettér, ám székben ülve végképp nehéz közlekedni egy ekkora lakásban, ennyi ember között. Márpedig kell valamilyen megoldás, mert Gina két hete újra otthon van, szerettei körében, és a helyzet tovább fokozódott azzal, hogy a kórházban kialakult sorsközösségből barátság, abból meg valami más és több lett, így a szintén székbe kényszerült fiú is velük él a kilencediken, a lift működőképességének függvényében szabadként vagy rabként.
Anyagi, fizikai lehetőségeit a család kiaknázta, életüket a sérült fiatalokhoz igazították, de elkerülhetetlen egy olyan akadálymentesített élettér kialakítása, ahol lehet gyógyulni, tornázni, élni, illetve a gyógyulás pillanatáig másképp élni. Az autóval kapcsolatos akadályok átmenetileg elhárultak, a kicsi helyett vettek egy nagyobbat, ami ugyanannyi idős, mint a sérült maga, de még lehet vele a kezelésekre szállítani a fiatalokat.
Ehhez a megváltozott élethelyzethez szeretnénk segítséget kérni, nyújtani a családnak, mondta Lövei Mária, a volt edző és testnevelő tanár, valamint Lajtos Andrea edzőtárs. A sportolók összefogásra buzdítanak, melynek csúcspontja egy jótékonysági gála lesz, melyet szeptember 22-én, vasárnap 16 órai kezdettel tartanak majd a szárazréti színházban. A bevételből kizárólag a volt és a remények szerint leendő táncost, sportolót és harcost támogatják a küzdelemben, hogy elérje célját.