Ezúttal a Székely Hadosztályról írt könyvet a Corvin-köz egykori harcosa, Cey-Bert Róbert Gyula

Azon a napon ketten is ugyanazon rendezvény résztvevői voltak, ráadásul egykor mindketten a legendás tűzfészekben, a Corvin-közben kockáztatták fiatal életüket. Pongrátz András és Cey-Bert Róbert Gyula bajtársként köszöntötte egymást aznap a budai Jókai Anna Szalonban, hogy a választások fővárosi eredménye miatt nem titkolt csalódással (de nem meglepődve), szívükben mégis dacos elszántsággal tegyenek ismét hitet hazaszeretetük és tenni akarásuk mellett. Ami tőlük egykor életveszélyes küzdelmet, ma inkább töretlen szellemet, szorgalmat és kiállást kíván: Cey-Bert Róbert Gyula esetében az írói hivatás folytatása a feladat.

Ma is a külső nyomás, valamint a belső bomlasztások által szétforgácsolt közösségek újjáélesztése a cél

Hallgattam Robit, aki megtisztel azzal, hogy ragaszkodik ehhez a megszólításához, dacára annak, hogy már a nyolcvanadik születésnapja is lassan emlékké válik. Örülök annak, hogy az a születésnap részben miattam lett maradandó: a bodajki fegyvergyűjtő, Fülöp Attila barátom segítségével akkor egy eredeti ötvenhatos géppisztoly nemzeti szalagba csomagolt dobtárával leptem meg.

Minap legújabb, A Székhely Hadosztály című könyvének bemutatóján ölelt magához.

– Cey-Bert Róbert Gyulának köszönhetően immáron magyar szívvel és tollal írt történelmi regény is megörökíti a Székely Hadosztály dicső tetteit, amelyhez igyekeztem hadtörténelmi adalékokkal szolgálni. Ajánlom e kötetet minden igaz magyarnak nemcsak hadtörténészként, hanem székely feleséget választott jászmagyarként is –mondta köszöntőjében Babucs Zoltán hadtörténész.

– Érdeme, hogy a hadosztály történetében megtalálta mindazt, ami a mai Magyarország nemzeti erőit foglalkoztatja: a külső nyomás és belső bomlasztások által szétforgácsolt közösségek újraélesztése – fogalmazott második felszólalóként Csámpai Ottó szociológus.

Amikor a Nagy Háború utolsó napjaiban, 1918. október 31-én az „őszirózsás” puccs után Károlyi, Jászi és balliberális cinkosaik kormányt alakítottak, az első dolguk az volt, hogy leszerelték és feloszlatták a világháborúban vitézül küzdő, harcedzett magyar hadsereget. Nem volt katona, aki szembeszálljon az országra törő ellenséges szomszédok, a cseh, román és a szerb csapatokkal szemben. Veszélybe került az ország puszta léte is, hiszen – így hangzott el a könyvbemutatón – az „idiótán pacifista” kormányt nem érdekelte a haza védelme. Fő törekvésük a hatalom megtartása és a balliberális illúziókban való tobzódás volt.

Az ország végzetes szakadék felé támolygott.

Akkor, 1918 decemberében Erdélyben csoda történt: székely hazafiak Kolozsvárott megalakították a Székely Hadosztályt és harcba szálltak az országra törő románok ellen. Elkeserítően egyedül voltak, a balliberális hatalom nem támogatta őket, alig volt fegyverük, de erős volt bennük a hit és az erős hit csodákra képes. Nemcsak a román és francia csapatokkal kellett megküzdeniük, hanem a Károlyi-Jászi kormánnyal is, amely megtiltotta Kolozsvár és az erdélyi magyar városok védel-

mét.

– A Székely Hadosztály honvédő harca a 20. század egyik legmegrendítőbb története, amely azt mutatja, hogy nincs lehetetlen még a legreménytelenebb helyzetben sem a cselekvésre képes, hazaszeretettől fűtött hősök számára. A hadosztály küzdelme a hit lélekerősítő szerepének a története: hit az Istenben, a család és a nemzet boldogulásában – mondta Cey-Bert Róbert Gyula.

Mindezek ellenére nem adták fel és rendületlenül folytatták a harcot Erdélyért

Amikor 1919. március 21-e után a kommunisták átvették a hatalmat és kikiáltották a Tanácsköztársaságot, a Székely Hadosztály helyzete még rosszabbra fordult. Kun Béláék ellenforradalmi alakulatnak tekintették a hadosztályt és hátba támadták azt: előttük a románok, hátukban a magyar kommunisták… Mindezek ellenére nem adták fel és rendületlenül folytatták a harcot Erdélyért a románok ellen, majd a Felvidékért a csehek ellen.

– A hatalmas túlerővel szemben nem érték el fő célkitűzésüket, nem sikerült Erdélyt felszabadítani, de áldozatvállalásukkal, hősi küzdelmükkel örök érvényű üzenetet küldtek az utókornak a cselekedni képes hazaszeretet nemzetmentő fontosságáról. Ennek lényege, hogy aki megtartja hitét és küzd, az megmarad, aki elveszti hitét, feladja, az elveszik! – véste az üzenetet szavaival a könyvbemutató hallgatóságának lelkébe az író.

Az egykori ötvenhatos szabadságharcos múltban, a Corvin-köz füstjében megrögzült véleménye az, hogy ugyanilyen kitartásra van szükség ma is szerte Magyarországon és különösen a fővárosban, hiszen csak akkor van esélyünk a magyarság becsületének megőrzésére, ha megpróbálunk legjobb elődeink példája nyomán tenni a dolgunkat.

Különben – előbb, vagy utóbb – elveszünk.