Finom műalkotások három ifjú művésztől a Pelikán Galériában

A nemrég nyílt tárlaton Revák Katalin keramikus, Szabó Anikó textiltervező és Máder Barnabás porcelántervező művész alkotásai tekinthetők meg. A terekben színben harmonizáló, témában különböző, egyedi látásmóddal létrehozott művek kaptak helyet, amelyekben közös a finomság, valamint a környezet, a világ szebbé tételére való törekvés.

Iparművészként különösen átgondoltan kell megtervezni a munkafolyamatokat

Mindhárom művész a Székesfehérvári Művészek Társaságának tagja, s amikor eldőlt, hogy együtt állítanak ki, megkezdődött a közös ötletelés a címről. Ez végül a PLAN, vagyis terv lett, méghozzá azért, mert tervezni alapvetően mindenki tervez, hosszabb vagy rövidebb távra, illetve művészek lévén sok-sok tervet készítenek alkotás előtt, hogy a kész mű megvalósulhasson. Iparművészként szoros időbeosztást kívánnak meg tőlük a munkafolyamatok, nagyon átgondoltan kell előkészíteni a lépéseket, már csak az anyagok beszerzése, a kerámiák égetése miatt is. Katalin mázas porcelánokkal készült a kiállításra, és szinte minden bemutatott tárgy az utóbbi hónapok termése. Fő témának az állatalakok, különösen a macska és az elefánt nevezhető. Cica formájúak a kedves kis kerámiadobozok, -tartók, cicák néznek ránk a tusrajzokról, az elefántok pedig szintén rajzokon, valamint kis méretű plasztikaként jelennek meg, ráadásul az egyik teremben hosszú spirált alkotó sorban.

Katiról rég tudni, hogy kedvenc állata a macska

A miért kérdésre azt felelte: talán pont azért, mert nincs nekik otthon. Kutyájuk van, cicájuk azonban gyerekkorában volt utoljára. Jó ideje foglalkoztatja hát a macska, s az állatalak kapcsán különféle formákat, mázkísérleteket csinál. A rajzok tervezéskor készültek, amolyan inspirációs szándékkal, pár perc alatt. Önálló alkotásként is megállják azonban a helyüket, és vannak közöttük olyanok, amelyek a fehérvári Balajthy Ferenc költő könyvét illusztrálják. E rajzokon a művész nagyon emberi vonásokkal ábrázolja a macskákat, hiszen Kati számára az állatalakok antropomorf tulajdonságokkal is bírnak, s ki tudnak fejezni érzelmeket is. Így jó közvetítőnek bizonyulnak.

Az elefántok egy rendelés után kezdtek készülni nagyobb számban. A rajzokon olyanok, mintha a lábuk kapuzat volna, s Kati kerámiaként is hasonlóképpen próbálta megalkotni őket, de ez nehezebb volt. Végül sikerült megmintázni a négy lábon és egy ormányon álló, támaszkodó állatokat, amelyek a formai játéknak köszönhetően elölről és hátulról is nézhetők. Katalin (akinek édesapja Revák István festőművész) férje Máder Barnabás, akitől a tárlaton porcelánkockákból összeállított installáció látható, néhány – szintén állatfigurás – ékszerdobozon kívül. (Ebből is látszik, hogy a két művész miként hat egymásra.)

Pontos mérésekre van szükség

Barnabás pár hónapja egy Kínában meghirdetett világverseny fődíját hozhatta el, ami szakmailag igen komoly eredmény. A Csipke című alkotása áttört porcelán kockákból álló installáció, rajtuk Magyarország térképével. A Pelikánban ennek kisebb változata látható, Székesfehérvár térképével. Ezeknek a kockáknak az előkészítésénél, létrehozásánál aztán igazán szükséges a tervezés, hiszen pontos mérésekre van szükség, hogy minden megfelelően illeszkedjen. A máz nélküli kockák hátulja éppen ezért számozott, hogy könnyebb legyen a kirakás.

– Hosszadalmas, sziszifuszi munka ez. Összeszerkesztem a térképet, mindent kinyomtatok, s a térképek szabásminta alapján kerülnek a kockákra. Ezek áttörését saját készítésű, vékony késsel végzem – mesélte Barna. Először az országtérkép készült el, mert a művész így akarta kifejezni társadalmi, politikai frusztrációit. Ez az installáció NKA-s támogatással jöhetett létre, ezután szerzett tudomást Barna a kínai pályázatról, amelyre be is nevezett. A Balanc de Chine International Ceramic Art Awardon a világ több száz művészének munkái közül választották ki a „Csipkét” fődíjasnak. Barnának jó visszaigazolás ez az elismerés, s a szakmai életútban is jól mutat majd.

Amazonas, különleges technikával

Szabó Anikó élete is napi szinten a tervezés körül zajlik, hiszen a szép textilmunkák előkészítésekor sok-sok tervet, mintát készít. Számára különösen fontos ez a mozzanat, mert vannak olyan szőnyegei, amelyeket nem ő alkot meg kézzel, hanem gyártónak adja ki a munkát. Ez főleg a nagyobb méretű textilek esetében van így, amelyekhez Anikónak nincs megfelelő méretű szövőszéke. Éppen ezért nagyon pontos tervet kell leadnia, amely alapján a gyár jól meg tudja csinálni az adott szőnyeget. Anikó hosszú távon azt szeretné elérni, hogy a terveit is a kész munkákkal egyenértékűnek ismerjék el. A Pelikánba is hozott néhány rajzot, amelyek egy pályázatra készültek. Vannak azonban maga által, kézzel alkotott textiljei, párnái is a két méretes, géppel kivitelezett szőnyeg mellett, illetve láthatók vegyes technikájú, képszerű művek is. Az egyik, három alkotásból álló sorozat az Amazonas címet kapta. Ez a különleges Arax-technikával készült, amelyet Anikó az Alternatív Textil Symposion alkalmával ismert meg. A cím a művész unokahúgának köszönhető, akit a kész képsorozat az Amazonasnál dúló erdőtűzre emlékeztetett.

A tárlat február 14-ig tekinthető meg, február 6-án, csütörtökön 16.30-tól pedig beszélgetést szerveznek a három művésszel.