2020.07.11. 15:30
Egyszerre dobbanó szívek valutája – SMA-betegnek gyűjtenek a megye tűzoltói
Egy beteg lengyel kisfiúnak a kezelésére gyűjtenek pénzt. Az elérni kívánt összeg sokunk számára ismeretlen, de valójában nem véletlenül az, ugyanis a gyűjtés maga a lényeg, mert az talán több erőt ad Wojtusnak és kétségbeesett szüleinek, mint a kampány során befolyt zlotyk sokasága.
A csókakői önkéntes tűzoltók a megye egyetlen fennmaradt kővárának falán is lenyomták a tíz fekvőtámaszt
Fotó: Rozsnyai Attila
Kifogyhatatlan energiák forrása az emberi szív, mely akkor is hathat más szívekre, ha az már nem dobog, elég csak a lánglelkű költőink azóta is buzdító, erőt, hitet adó szavaira gondolni. A szív miatt mindig lesz olyan ember, aki aggódik valaki miatt, aki mindent elkövetne a másikért, ami csak erejéből telik, vagy akár egy kicsit még többet is.
És ha már a szíveknél tartunk, különleges „együttdobbanás” jellemzi a lengyel és a magyar nemzetet, annak ellenére, hogy nem volt mindig szeplőtelen a kapcsolat közöttük a történelem vérzivataros évszázadaiban. Az sem gátolja a két nemzet testvériségét, hogy semmiféle rokonság nem köt össze minket, magyarokat ezzel a hatalmas szívű és lelkierejű szláv nemzettel. A szív működése ebben az esetben nem tudomány. Nem anatómia és nem fizika, csupán csak valami lelki kapcsolat kiindulópontja és fogadófelülete egyben.
Adó-vevőként működik, és ha az egyik végponton felbukkan egy kérdés, a másik oldalon biztos lesz egy válasz. Most a lengyel oldalon merült fel egy kérdés, jelesül, hogy hogyan lehetne megmenteni a beteg kisfiút. A magyar végponton azóta szünetmentes az adás, hogy a támogatás folyama meg ne szakadjon.
Ki ne látott, illetve olvasott volna olyan bejegyzéseket a közösségi oldalon, hogy ennek a beteg embernek vagy annak a gazdi nélkül maradt kutyusnak már az is nagy segítség lenne, ha kapna egy like-ot. Az ember mindig bizonytalan és bizalmatlan, hogy mi is lenne a helyes eljárás ezekben az esetekben. Nem becsapások, csalások-e, nem valamiféle adatokkal való visszaélés báránybőrbe bújtatott cyber-ordasai-e az efféle tartalmak?
Most egy újabb dolog került fel a sokak által kedvelt közösségi oldalra. A kihívás! Egy lengyel kisfiú és annak családja van bajban. Wojtus, a legényke SMA-ban szenved és a kezelés költségeit nem tudja fedezni a család.
A gerinc eredetű izomsorvadás (spinal muscular atrophy, SMA) egy ritka, genetikai eredetű és gyakran halálos betegség, amely a betegek táplálkozási, illetve járóképességét, végül pedig légzési képességét is érinti. Ez a rokkantsághoz vezető betegség körülbelül minden tízezredik embert érinti. Mivel csak nemrég, 2016 decembere óta van engedélyeztetett kezelése a betegségnek, meglehetősen drága, tehát pénzt kell előteremteni, de hogyan?
Az ötlet nagyszerűsége annak egyszerűségében rejlik, ugyanis úgy lehet megfelelni a kihívásnak és ezzel 5 PLN támogatáshoz juttatni Wojtust, hogy el kell végezni tíz fekvőtámaszt egy kamera előtt, amibe a kihívást elfogadó és végrehajtó csoport szószólója elmondja, hogy kitől kapták a kihívást és a feladat elvégzését követően ki az, akiknek továbbadják a stafétát.
Lengyel kisfiúról van szó, így természetesen a lengyel nemzet mozdult először. Nem nagy szavak ezek, ugyanis nemcsak pár videót töltöttek fel az északi szomszédunkban, hanem felvételek tucatjait, ahol banktisztviselők, butikos bolti eladók, a haditengerészet egységei nyomták a fekvőtámaszt. Aki nem tudta végrehajtani, azok guggolásokat végeztek. A fúvószenekarok kihívás koncertekkel álltak a támogatók sorába. A durva arcú, tetovált motorosok vonásai is ellágyultak, és mindnek egyszerre érte a bőrmellénye a lengyel alföld porát, csak hogy segíthessen. A legkeményebbek ellágyulása is igazán megható jelenet, de legalább annyira váratlan a legszelídebbek megerősödése, ugyanis lengyel papok teljes koromfekete ünnepi ornátusban végezték a fekvőtámaszokat a saját templomuk előtti téren.
És ha baráti mulatozás, ha kényszer vagy baj miatt dobban a lengyel szív és láb, akkor a magyar se sokat várat magára, és már ott is van, ha kell egy testvérként szeretett barát segítő keze. A lengyel önkéntes tűzoltóktól elindult a kihívás Wojtusért, és elérte Magyarországot. Egyik önkéntes tűzoltó egyesület (ÖTE) a másik után fogadta el előbb a lengyelek, majd saját társaik kihívását. A kampány elharapódzott, megállíthatatlanul terjed, annak ellenére, hogy a kihívás szövegében szinte semmit sem írnak a körülményekről. Csak a betegség ismert és a kisfiú neve. Van két webhely, a „Bővebben” meg a „Tovább” linkek mögött, de azok csak ékes lengyelséggel magyarázzák, hogy mi is a gond. A magyar tűzoltók ezt nem figyelik, csak lenyomják a tízet, aztán kihívnak másokat, hogy nehogy egy pillanatra is megszakadjon a lánc.
Gyorsan eljutott hát a Wojtust megmentő kihívás Fejér megyébe is. A Bodajki ÖTE többek között kihívta a 81-es főút másik felén szolgálatot teljesítő szomszéd kollégákat, a Csókakő ÖTE legénységét. Csókakő híres arról, hogy sosem csak a jelenlegi határokon belül gondolkozik, ha a magyarságról van szó. Márpedig a testvérnemzet kért segítséget, így hát az egész Kárpát-medence magyarsága lett megszólítva. A csókakői önkéntesek a határon túli bajtársakat szólították meg, Mohol, Kövend, Bajmok és Völgyifalu ÖTE kapta a stafétát. Közülük a leggyorsabban a Kolozs megyei Kövend reagált. Nyegre Csaba elnök és csapata Eger, Körösfő, Székelykeresztúr, Csíkfalva, Lázárfalva és Köröstarcsa önkénteseit hívta ki, és ez így megy tovább, együtt, amíg segíteni tudjuk egymást erővel karunkban és hittel a lelkünkben.
A kihívás sikere nem lehet kétséges, csupán hinni kell benne és várni türelemmel. A várakozás ideje alatt pedig lengyel s magyar két jó barát…