A falu és a madarak közösségét építi Csókakőn Visegrádi József

Hogyan és mikor került kapcsolatba a madarakkal, azok szeretetével?

– Már gyerekkoromban voltak galambjaim, hiszek benne, hogy az állatok, a madarak szeretete az emberrel együtt születik. Aki szereti és tiszteli az állatokat, az egyben a környezetét is szereti és tiszteli. Húsz évvel ezelőtt érkeztem Csókakőre, ami egy csendes és tiszta környezet, mely a madaraknak is jó. A munkámból kifolyólag sokat jártam nyugat-európai országokban, ahol nagy hagyománya van a madarak szeretetének. Szeretek barkácsolni, ezért a kevés szabadidőmből egy kis részt elcsenve elkezdtem madáretetőket és odúkat szögelni. Egyik készült a másik után és került ki a fákra, majd a szomszéd kertekbe, udvarokba. Először én kértem, hogy elhelyezhessem őket valahol, azóta mások keresnek meg engem, akár félig-meddig ismeretlenül, mert tudják, hogy én vagyok az a bizonyos Madárodús Józsi. Aztán egy motoros túrán láttam Orfűn egy ágas-bogas, kiszáradt fát, melynek koronája szépen le volt takarítva és festegetve, és madárházak tucatjait aggatták rá dróttal. Hazajöttem és egy akácoszlopot ástam le a ház elé az utcára, és annak keresztrúdjaira, mint stilizált faágakra, odarögzítettem a házi készítésű, a vásárolt vagy az ajándékba kapott odúkat. Azóta zarándokhellyé vált, s az emberek fotózgatják, nézegetik. Kevesen tudnak úgy elmenni a vár irányába érkező kirándulók közül, hogy ne látogassanak el ide.

Át lehet-e adni ezt a szenvedélyt a gyerekeknek, unokáknak?

– Az unokáim nagyon szeretik az állatokat, s készítettem nekik egy akkora madárházat, ami inkább már egy ól, de nagyon elegáns ól. Egyelőre nyulak vannak benne, de talán lesz fiúunokám, akinek majd át tudom adni a mániámat. Már több mint kétszáz odút, etetőt készítettem, és folyamatosan karbantartom őket, s persze otthon, Tatabányán is sok ilyen objektumot helyeztem ki a családi háznál és a cégnél is. Az összes közül talán a legérdekesebb madárodút Erdélyben vettem, ami az egyik közeli barátom ügyetlensége miatt még a hazaúton összetörött. Akkor úgy tűnt, örökre vége, de nem mondtam le róla, megjavítottam. Egy cigarettázó emberi arcot formázott az odú, de a törött csikket szivarra cseréltem, és azóta a szemén boldogan repülnek be a madarak. Egy cinegecsalád sok fiókát nevelt fel ebben a dobozban.

Miért fontos a madárszeretet?

– A cinke és a rozsdafarkú a leghűségesebb, de a leginkább kedvenc madaram a harkály. De mindegy, milyen fajta, vigyázni kell rájuk, mert egyre kevesebben vannak. Ebben nagy felelőssége van az embernek, de nemcsak a környezet pusztítása, vegyszerezése miatt, hanem a kóbor vagy úgy nevelt macskák miatt is. Van egy, korábban az erdészet által használt madáretetőm, amibe úgy fél mázsa magot szoktam beletölteni minden ősszel, hogy tavaszig biztosított legyen a madarak tápláléka, de körbe kellett kerítenem, mert a gazdátlan macskák tizedelik a madaraimat. Érdemes a madarakat védeni, és ők sosem maradnak adósaink. Minden hajnalban egy feledhetetlen koncerttel hálálják meg a feléjük áradó szeretetet.