Hajas Norbert: A legyőzöttség elfogadhatatlan

Gondolom, a felkészülést ön sem így tervezte…

– Nem, ezt a versenyt eredetileg április elején rendezték volna meg, aztán először júniusra halasztották, ez a minapi már a harmadik időpont lett, ami azt jelentette, hogy háromszor készültem fel ugyanarra az Európa-bajnokságra. Ez egyben az Arnold Classic kvalifikációja is volt, decemberben rendeznék Spanyolországban.

Ez azt jelentette, hogy lényegében egész évben versenyformában kellett maradnia?

– Most ez így jött ki, nem is tudtam leállni az edzésekkel, talán pár napot, ha tudtam pihenni.

Ez milyen terhelés? Hány kilót mozgat meg a felkészülés alatt?

– Lehetetlen megmondani, de több tonnát, az biztos. Húsz kilóval melegítek, aztán felmegyek hetven kilóra, azzal nyomok háromszor huszonötöt. Aztán felmegyek százra, s azzal is nyomok háromszor tízet, s így tovább. Hetven kiló alatt van a testsúlyom, edzésen százkilencven-kétszáz kilókat nyomok ki, mindig többet, mint amit a versenyen el akarok érni.

Esélyesként utazott, de azzal is számolt, hogy négy Európa-­csúcsot teljesít?

– Nem, arra azért nem, most minden összejött. Talán kezdhettem volna nagyobb súllyal, öt kilóval lehettem volna jobb, szerintem a 175 kilót is bírtam volna. De majd legközelebb. Köszönettel tartozom Oláh Ákosnak, Nagy Györgynek és Bukovics Krisztiánnak, akik sokat segítettek, nélkülük el sem utazhattam volna Lengyelországba.

Minap beszélgettem egy nyílt vízi paraúszóval, Patkás Tamással, aki elmondta, hogy szinte újra meg kellett tanulnia úszni, annyira megváltozott a testének az egyensúlya, miután elveszítette mindkét lábát. Ilyet ön is tapasztalt?

– Ez megborult nálam is, újra kellett tanulnom járni, és hiába volt nálam mankó, gyakran elestem.

A versenyen a láb hiánya nagy hátrány?

– Igen, mert nem tudok rendesen betámasztani egy lábbal, ezért mellből, fentről kell nyomjak. De már kialakítottam a saját technikámat, azt, miként feküdjek be a rúd alá, hogyan álljon a lábam ahhoz, hogy stabil maradjak.

A vetélytársak figyelembe veszik a fogyatékosságát?

– Öt éve versenyzek, és Európában már elég jól ismernek. Tisztelnek, hogy nem a „para” kategóriában, hanem a többi, „rendes” versenyző között indulok. Tudják az ellenfelek, nekem sokkal nehezebb a dolgom, mégsem úgy néznek rám, hogy akármilyen bajom lenne.

És a mindennapi életben? Ami­kor meglátják, nyitják az ajtót, mert nem tudják, milyen erős?

– Megszoktam már, hogy ha kiszállok az autóból és bemegyek valahová, megnéznek és segítenének, de olyankor azt mondom, köszönöm, megoldom. Azt tapasztaltam, nagyjából tíz éve megváltoztak az emberek, sokkal jobban állnak hozzá a mozgáskorlátozottak gondjaihoz.

Gondol még a balesetre?

– Nem, szinte soha, csak ha kérdeznek róla: 2006-ban történt, túl vagyok már ezen. Elmondom persze, mi volt, nem zavar, ha fel kell idézni, de továbbléptem és nagyjából ugyanúgy élek, mint bárki más.

Ám közben példakép lett azok előtt, akik hasonlóan jártak.

– Igen, kapok ilyen leveleket.

Milyen együtt élni ezzel?

– Abban bízom, tudok segíteni másoknak, hogy fel tudjanak állni egy ilyen helyzetből, valamint fejben is rendbe jöjjenek.

Melyik volt a nehezebb? Fejben vagy fizikailag rendbe jönni?

– Fizikailag. Hamar túltettem magam a dolgokon, de három év kellett, mire rendesen neki tudtam állni edzeni. Addig szó szerint úgy vittek le az edzésre, aztán hazavittek. Így kezdődött.

Magyar bajnokság lesz szeptember 20-án, kapott meghívást a szlovéniai Világkupára, lesz egy verseny Írországban is. És jövőre Japánban rendezik az olimpiát. Nem lehet kizárni azt a célt sem, bár most úgy tűnik, nem csak a járványtól függ az indulás, még az is kérdés, sikerül-e támogatókat találnia. Rajta nem múlik semmi, ezt már bizonyította.

A balesetről

Nem vagyok szakértője az erőemelésnek, de Hajas Norbit ismerem. Bár utálja, ha a balesetével foglalkozom, az a helyzet, hogy megkerülhetetlen a történet. Motorral bukott évekkel ezelőtt, s ennek következtében elveszítette az egyik lábát. Ilyenkor először mindig önmagát kell legyőznie az embernek, és én szeretem, tisztelem a túlélőket, azokat, akik bemutatnak a sorsnak és élnek tovább, aho­gyan tudnak. Ki jól, ki rosszabbul. Hajas Norbert a legkiválóbbak közül való.‌