Fázisceruza a csizma helyett – Gula Miklós néptáncoktató villanyszerelőnek áll

Miklós, avagy Miki, ahogy tanítványai – nem tiszteletlenségből, mint sokkal inkább szeretetből – emlegetik, negyedszázada vezeti az iszkaszentgyörgyi néptánccsoportot. Oktat a község óvodájában és nyolcosztályos iskolájában is. A hangot az óvodással és a huszonéves fiatal felnőttel egyaránt megtalálja. Oktat, írtam az előbb. Pedig talán helyesebb lett volna azt írni: nevel. Mint minden igazi pedagógus. Tanítványai pedig rajonganak érte. A csoport fellépései alkalmával garantáltan tömve van a kastélyban levő színházterem. (Ezt a mondatot persze múlt időbe teszi a járvány.) Kiváló táncos, aki ha kell, hegedűt ragad. Akinek a nevéhez emlékezetes koreográfiák, színpadi előadások fűződnek.

Az 52 éves férfival életében először a sárszentágotai iskola tanító nénije ízleltette meg kisdiákként a néptáncot. Az Alba Regia Néptáncegyüttes utánpótlás csapatába édesanyjának köszönhetően került be. Ő mutatta meg ugyanis fiának a táncosokat toborzó felhívást. Felsősként tehát Sárszent­ágotáról járt be Fehérvárra a próbákra, jószerével talán egyedüli vidékiként – meséli.

Öröm volt neki a próbákra bejárni – derül ki Gula Miklós szavaiból – a tánc miatt is, de még inkább a remek közösség okán.

Villamosgép-szerelőként tett szakmunkásvizsgát. De csak egy évet dolgozott a szakmájában. Aztán behívták katonának. Már középiskolás korában kiderült, hogy kiváló pedagógiai érzéke van, és amikor az Alba Regiánál megüresedett egy oktatói hely, őt kérték fel. Bizonnyal ez pecsételte meg a sorsát, mert amikor leszerelt, az Ikarus művelődési házában helyezkedett el. A táncot is ott folytatta. Sorra gyűjtette be a papírokat: C kategóriás, majd B kategóriás tanfolyam, aztán a táncművészeti főiskolán a néptáncos pedagógusi diploma.

Lehetetlen összeszámolni, hogy hány tanítványa volt. Sárszentágotán kezdte, dolgozott az abai Sárvíz művészeti iskola kötelékében, művészeti vezető volt Badacsonytomajon, irányította az Ikarus tánckarát, az utánpótlást nevelte vagy 8-10 évig az Alba Regiánál, de még a várpalotai Cserregők vezetését is elvállalta, pedig azok – mint mondja – már nagyon esti programok voltak. Aztán persze ki ne maradjon a felsorolásból Iszkaszentgyörgy, ami 25 éve a fő bázisa, és az óvodák. Többek közt Gárdonyban, Dinnyésen, Keresztesen, Kincsesen.

– Nem tudok 8-10 órát táncolni majd 60 évesen is – mondja. – Márpedig itt nem lehet a partvonalon túlról dirigálni a csapatot. Beülhetnék hát majd egy irodába. De nem akarok. Ezért letettem a villanyszerelő szakmunkás­vizsgát. Most klímaszerelőnek tanulok, és nehézgépkezelői tanfolyamra járok – mondja.

A közeli években tehát kevesebb lesz egy elkötelezett és fáradhatatlan néptáncoktatóból. Több lesz viszont egy táncos lábú villanyszerelővel.

[embed]https://www.feol.hu/kultura/helyi-kultura/gula-miklos-kapta-az-idei-pesovar-dijat-4295618/[/embed]