Saját egyéniségét is belevihette főkertészi munkájába Spanyárné Halász Szilvia

Közel három évtizeden keresztül dolgozott nap mint nap a város zöldterületeinek szépítésén, tervezésén Spanyárné Halász Szilvia, a városgondnokság egykori főkertésze, akinek keze munkáját számos városi park és tér tükrözi. Elhivatott munkájának köszönhetően 2019-ben a városok kategóriájában Székesfehérvár nyerte a Virágos Magyarország környezet­szépítő versenyt. A megmérettetés díjátadó ünnepségén az Év Főkertésze kitüntetést is átvehette a város nyugdíjba vonuló főkertésze.

– Idén Székesfehérvár és Orfű képviselte volna a Magyarországot az Európai Vi­rágos Városok és Falvak versenyén, ráadásul az idei díjkiosztó megrendezésének lehetőségét Balatonfüred kapta. Ebben a projektben még részt vettem volna, ám sajnos a vírus felülírta a terveket, így mindezek elmaradtak – kezdte Spanyárné Halász Szilvia. – Tavaly nagy sikerünk volt a „Communities in Bloom”, ami egy kanadai székhelyű virágosítási világverseny. Megnyertük a „Fiatalok bevonása a közösségi munkába” különdíjat, amit egyetlenegy település kapott, erre különösen büszke vagyok.

A főkertész életében már gyermekkorában is fontos szerepet töltött be a természet és annak szeretete, így a szakma iránti elhivatottságot gyakorlatilag otthonról hozta.

– Édesapám erdőmérnök, úgy gondolom, ez engem is befolyásolt, hiszen tőle is a természetszeretetet láttam, hallottam. Rengeteg időt töltöttünk a szabadban, Budán laktunk gyönyörű zöldövezetben, sokat kirándultunk, nagy kertünk volt. Emellett édesanyáméknak volt egy bérelt kertjük is, így nálunk az egész család aktívan kertészkedett. Az egyetemre elsőre felvettek, az iskolai évek alatt is már dísznövényekkel szerettem volna foglalkozni, ezért a diploma megszerzése után egy siófoki cégnél kezdtem dolgozni, ahol nagyon rövid idő alatt ágazatvezető lettem. Két dísznövénytelepünk és tizenkét virágüzletünk volt, emellett parkfenntartással fog­lalkoztunk és faiskolát is létrehoztunk. Ennek köszönhetően már fiatalon rengeteg feladatban részt vehettem, gyakorlati tapasztalatokat szerezhettem. Mindezek segítettek abban, hogy 1992-ben sikeresen pályáztam a városgondnokság főkertészi munkakörére.

Spanyárné Halász Szilvia nyugdíjba vonulásáig kitartott a város mellett, munkája során rengeteget tett a zöldfelületek kialakításáért, fenntartásáért. Egy kicsit minden parkban a saját munkáját látja, mint mondta, mindig szakmai szemmel néz egy-egy parkot.

– A munkám során mindig tudnom kellett, hogy hol, mi a probléma. Az önkormányzati képviselőkkel is szakmai kapcsolatot tartottam, hiszen megbízóként ők képviselik egy-egy szűkebb közösség véleményét. Mindig fontos volt számomra, hogy a lakossági igényeknek is eleget tudjak tenni. Nagyon szép feladatom volt például a Szent Sebestyén park, melynek kialakításánál rengeteget egyeztettünk a városrész képviselőjével, hogy abból az icipici parkból is kihozzuk a maximumot. Amit még szívügyemnek tekintettem, az a Petőfi park kialakítása volt. Itt a fatelepítések mellett az egynyári virágok is megújultak, így azt gondolom, hogy a lakók is örülnek annak, hogy egy ekkora zöldfelület megmaradhatott.

A főkertészi feladatokat nem csak munkaként éli meg a nyugdíjba vonuló szakember, ugyanis otthonában is szívesen koordinálja férjével együtt a zöldterületek kialakítását.

– A férjem is szakmabeli, a kertünket úgy alakítottuk ki, hogy elsősorban fák, dísz­cserjék és évelők vannak benne. Eddig kevesebb volt a gyümölcs, de ezen a jövőben szeretnénk változtatni, emellett a fűszerkert kialakítása is tervben van – mesélt a jövő projektjeiről Spanyárné Halász Szilvia, aki azt is elmondta, munkája során többnyire szabad kezet kapott, így a tervezésbe saját egyéniségét is belevihette.

– Az elmúlt 10-12 évben, amióta Bozai István igazgató úrral együtt dolgoztam, ő maximum abba szólt bele, hogy hol legyen az egynyári helyett évelő virágágy. Megtisztelt azzal is, hogy bizonyos munkáimat különösen dicsérte. Az elmúlt években is szavazással dőlt el a virágóra kinézete, ez is érdekes feladat volt számomra. Olyankor körülbelül húszféle mintát készítettem, de nagyon szeretek tervezni, úgyhogy nekem ez egyáltalán nem okozott gondot. Ezek közül igazgató úr döntötte el, hogy melyik kerüljön a lakosság elé, melyikre lehessen szavazni, de szakmailag mindig szabad kezet kaptam.

Munkája során kiemelt figyelmet fordított arra, hogy a fiatalabb generációval is megismertesse, megszerettesse a természetet.

– Amire nagyon büszke vagyok, az a „Mert közös a világunk” program, amelynek során mássággal élő gyerekekkel bizonyítottuk be, hogy ők is rengeteget tudnak tenni a város szépítéséért. Az első diplomámat mint kertészmérnök, a másodikat mint környezetvédelmi szakmérnök szereztem. Nagyon szoros volt a kapcsolatom az intézménnyel, így nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy ide jöttek Fehérvárra a fiatal egyetemisták egy-egy nap gyakorlatra. Ez azt jelentette, hogy végigjártuk a város egyes részeit, például a Sóstó Természetvédelmi Területet, a Zichy ligetet, majd a helyszínen őszintén beszéltünk a természeti problémákról, a megoldási lehetőségekről. A fiatalok nagyon szerették azt, hogy gyakorlati szakemberek mondták el a napi feladataikat. Emellett az egyetemtől minden évben meghívást kaptam, és mint főkertész beszélhettem a tevékenységemről – emlékezett Spanyárné Halász Szilvia.

– Munkám során mindig szerettem volna olyan kolléga lenni, akit szeretnek és elfogadnak a fiatalok, s a beszélgetéseink során az élettapasztalataimból adódóan igyekeztem olyan tanácsokat adni, ami talán az ő életüket is jó irányba tereli, hiszen annak idején én is sokat tanultam a nálam tapasztaltabb szakemberektől.