Az anyaszerep hatja át Iancu Laura kötetét

A transzcendens tartalommal átitatott, mély istenhitről árulkodó költészetéről ismert Iancu Laura néhány éve Velencén lakik családjával. Onnan érkezett a minap A Parnasszus kortárs apostolai című irodalmi sorozat vendégeként az Igézőbe, hogy bemutassa tavaly megjelent, András érkezésére című verseskötetét. Vele jött két helyes, óvodás, illetve iskolás korú fia is, akik szépen elfoglalták magukat az est idejére.

A házigazdaként jelen lévő Takács Tamás irodalmár távolabbról, egészen a költői pályája kezdetétől indította a beszélgetést, így hallhattunk egy kis visszatekintést arra az időszakra, amikor a Csíkszeredáról Budapestre került Laura még a könyvtárakat bújta, és sorra írta tele a kockás füzeteket verseivel. Költeményei aztán kötetben is elkezdtek napvilágot látni a Magyar Napló kiadónál, és saját bevallása szerint a harmadik, Karmaiból kihullajt című könyvnél érezte át igazán, hogy valami egészen komoly műfajjal kezdett foglalkozni, ekkor tudatosult benne a költői szerep. Innentől kezdve már sokkal tudatosabban és komolyabban építkezik, pályáján pedig különféle szakaszok vannak. A versírás ma már – a belső késztetésen túl – munka a számára, hiszen van mondanivalója és van eszköze ahhoz, hogy kifejezze magát. Sokszor látja, olvassa magát kívülről, el tud határolódni a belső világtól – mesélte Laura. Azt is hozzátette: az ő világa nem trendi, de nem is akar az lenni. Verseiben érvényes és őszinte gondolatokat szeretne átadni, önmaga akar maradni, mert úgy érzi, hogy csak így tud hozzájárulni a nagy egészhez.

Legutóbbi, András érkezésére című versesköteténél is így tett. A 2019-es könyv (amelynek korábban sehol sem volt külön bemutatója) fő motívuma az anyaság: ez egyszerre nyilvánul meg saját anyasága megélésében, valamint az édesanyjához fűződő viszonyban. Ez utóbbi kötődés régóta hangsúlyos a költő lírájában. Erről Laura úgy vallott az esten, hogy a mai napig is egyszerre van benne jelen a vágy és az elérhetetlenség érzése édesanyja kapcsán. Ez talán azért is van, mert kevés időt töltöttek együtt, hiszen az anya sokszor éjt nappallá téve dolgozott. A lányban pedig valahogy kialakult egy, az elvesztésétől való félelem, amely a várakozások ellenére akkor sem szűnt meg, amikor ő maga is anyává vált pár éve. Azt viszont határozottan érzi, hogy az anyaság megnyitotta saját édesanyja felé is, és ma már sokkal inkább megérti őt, mint annak idején. Gyermekeivel több nagyon fontos, euforikus pillanatot is átélt már, ám alapvetően nem misztifikálja túl az anyaságot. Mindezek együttesen jelennek meg az „András érkezésére” verseiben.

A beszélgetésből azért az is kiderült, hogy már készen van az újabb könyv, amely Oratórium címmel lát napvilágot hamarosan. A költő úgy érzi: ezután valami egészen új következik. Regényen dolgozik, amely ugyan nem kimondottan önéletrajzi, de olyan ihletésű.

Végezetül olvassák el az Amikor öltözöl című verset, amely bekerült az Oratórium című kötetbe!

a vállad nézem / húsvéti szemmel / mintha fát látnék / kérgét hullajtott fát / és másnapos vagyok amikor / arcodhoz igazítod vásott sapkád / árnyékolt szemedről írta Vörösmarty / a merengős sorát / Istenem hogy megölelném / ledobott utolsó ruhád / és enném enném – ha tudnám / az angyalszárnyú tányérról / az utolsó vacsorát / s ha ének volnál / egyenként megforgatnám / benned a hangokat / magam sem tudom búcsú / vagy esti imának