Ijesztő világot festett le nekünk a múltról Bátori József

E tette miatt a seregélyesi párttitkár pribékjeivel halálra verette az 8-as út szélén a háromgyerekes apát. 64 év hallgatás után derült fény a brutális tettre, újságunk hasábjain tártuk fel az igazságot. Az egykori áldozat unokája, ahogy csepegtek nagyapja igaz történetének részletei, elhatározta, hogy kopjafát állít a csendes hősnek. Cikkünk a valódi történeten túl, arról szólt, hogy nincs hely, ahova az elkészített kopjafát állíthatnák. Az írással találkozott az öreghegyi plébános, Tornyai Gábor is, aki közösségével együtt elhatározta, hogy a templomkert alkalmas helye lesz a kopjafának. De nemcsak Gábor atya olvasta ezt a cikket, hanem egy egykori törteli legény, Bátori József is.

Hogy mi a jelentősége a citerás Bátorinak?

Éppen a jászsági kis falu, Törtel, hiszen Megyeri Sándor és Bátori József élete is ott kezdődött, és mindkettőt Fejérbe rendelte az Ég. Bátori József nem ismerte a Megyeri családot Törtelen, nem volt velük kapcsolata. Közel egy évvel ezelőtt ismerkedett meg egy szépkorúak találkozóján Lászlóval, Megyeri Sándor fiával. Tőle hallotta az 1956-os tragikus történet foszlányait. Aztán a hírlap cikkében szembesült a bestiális valósággal. Kérte a családot, hadd lehessen ott a kopjafaállításon, ahol citerával szeretne emlékezni a falubelijére, a csendes és ártatlan hősre. Ott találkoztunk Bátori Józseffel.

- Érzelmileg, emberileg is nehéz dolog volt találkozni egy olyan ember történetével, aki szülőfalumban nevelkedett fel, akárcsak én. Még úgy is drámai volt a történet olvasása, hogy tudtuk, akkoriban nem számított, ha meghalt tíz, száz, akárhány ember – kezdte beszélgetésünket a törteli ember. Megtudtuk tőle, hogy Sanyi bácsit személyesen nem ismerte, hiszen nem egy generációhoz tartoztak, de hallott Fehérváron arról, hogy élelmet vitt Pestre a forradalom idején. A forradalommal kapcsolatos kérdésünkre Bátori József így reagált: – 12 éves gyerek voltam akkor, de láttam a feldúlt földeket, láttam Pesten a gyilkosságokat, az ártatlan halottakat. Apámmal tanúi lehettünk annak, amikor lehullott a Ganz MÁVAG tetejéről a vörös csillag.

Bizony találkozott az ifjú Bátori az akkori hatalom megtorlóival, mert 1958-ban a mintakészítő szakmunkás tanulóként a fehérvári KSZG-be (Köszörű és Szerszámgépgyár) került, édesapja ott dolgozott marósként.

– Láttam, micsoda hatalom van egy munkásőr kezében, bármelyik pozíciónál előnyben részesítették őket. A munkát kevésbé ismerték, de a szájuk nagy volt!

– emlékezett vissza a tanuló évekre.

Megtudtuk tőle, hogy a rendszer bosszút állt nemcsak azokon, akik fegyvert fogtak, hanem mindenkin, aki csak egy kicsit is más véleményen volt, mint a kommunista hatalom.

- Mivel a KSZG-ben 1959-ben lőszert is gyártottak az orosz géppisztolyokba, velünk, tanulókkal vitették le a gépeket a pincékbe. Fegyveresen védett gyár volt, akárcsak a Videoton vagy az Ikarus. Később egészségügyi dolgozóként kereste kenyerét Bátori József egészen nyugdíjazásáig. Mint mondta, talán mentőként még jobban megismerhette a munkásőröket. – Sokszor kellett mentővel biztosítani a lőtereken a munkásőrök gyakorlatait. Abban az időben Csizmadia volt a parancsnokuk. Később ugyan megszűnt ez a szervezet, de az embereik elve semmit nem változott. Ők és sokszor utódaik szónokolnak még ma is! Életelemük az uszítás, lázítás. Ők és ideológiai társaik nem fogadják el a jelenlegi rendszert, és mindent megtesznek, akárcsak régen, hogy ellehetetlenítsék azt – mondta határozottan riportalanyunk, aki azért is aggódik, hogy ugyan az egyszerű ember fellázadt Rákosi ellen, később Kádár ellen, de ezen diktatúrák rajongói ma egy demokratikus rendszert akarnak ellehetetleníteni.

- Ezek a legkisebb lukon is beférkőznek, félrevezetnek, halásznak a zavarosban, és megpróbálják magukat tisztességes emberként eladni – jelentette ki az idős citerás. Bátori József túl van a hetedik ikszen, érthető, ha megkérdeztük, milyen érzés volt ennyi tapasztalat, szenvedés után citerán játszani Megyeri Sándor kopjafájánál. – Elsírtam magam. A Megkötöm lovam kezdető felvidéki magyar nótát, ami nem népdal, játszottam, amikor virágokat tettek a kopjafához. A rendezvény kezdetén Megyeri Laci kérésére az Az én jó apámnál nincs jobb a világon kezdetű dalt játszottam, ami engem is megindított – mesélte Bátori József.

Miért volt fontos önnek, hogy a kopjafához menjen? – tettük fel a kérdést, és kaptuk a tiszta választ: – Nézze! A mai fiatalok ezektől a kommunistáktól azt hallják, hogy az a világ volt a jó világ. Persze, nekik. De az egyszerű embernek nem volt az jó. Ha ma megint hatalomra kerülnének, minden bosszújukat a népre öntenék. Ne higgyék az ifjak, hogy jó világot hoznak! Ne akarjanak szenvedni az ilyen hazudozók törvényei alatt! Tudják meg a mai fiatalok, abban a jó világban anyánk olajat öntött egy tálkába, megsózta, és üres kenyeret mártogattunk bele, pedig minden jót ígért a kommunista rendszer. Nem ismerik a fiatalok a nincset, de az uszítással már naponta találkozhatnak. Ne dőljenek be nekik, tartsák nyitva a szemüket!