Egy alcsíki székely tanácsos, Böjte Csaba Ernő

Tusnádfürdő egy nagy hírű kistelepülés…

– Tusnádfürdő Románia legkisebb városa, az utolsó népszámlálás adatai szerint 1641 állandó lakosa van, a magyarság 89 százalékos többségben van, 11 százalékban román és egyéb kisebbségek élnek itt. Majdnem mindenki a vendéglátással és idegenforgalommal foglalkozik, itt szinte ez az egyedüli és legbiztosabb munkalehetőség.

A Bálványosi Nyári Szabadegyetem alatt mennyire bolydul fel a város?

– Csak azon az egy héten körülbelül 60-70 ezer ember fordul meg itt. Ilyenkor minden este a lakosság három-négyszerese hajtja álomra a fejét Tusnádfürdőn, ez rávilágít a helyi szálláskapacitásra is. Ez a fesztivál a legeslegnagyobb rendezvénye Tusnádfürdőnek, ebben a Fidesz is hatalmas szerepet játszik, rengeteg magyarországi vendég érkezik. A miniszterelnök is minden évben el szokott ide látogatni. Idén, a vírushelyzet miatt, sajnos elmaradt.

A múlt heti választásokon az RMDSZ színeiben önkormányzati képviselőnek választották.

– Nekem ez már a második ciklusom lesz. Fiatalon, 28 évesen vállaltam az első mandátumomat. Lokálpatrióta vagyok. Függetlenül attól, hogy már nagyon sok helyen jártam a világon, nekem Tusnádfürdő az első. El se tudnám képzelni az életet máshol. A turisztika is szívügyem, szüleimnek is van egy kis panziója, amit már 17 éve működtetünk. Azt mondtam, hogy ha még a város lakói is megválasztanak, akkor feltétlenül szeretnék tanácsos lenni azért, hogy ott legyek a döntéshozó asztal mellett.

Milyen a magyar–román viszony a városban, illetve azon túl?

– Tusnádfürdőn jól megférünk egymással. Kicsi a település, nincsen annyi rengeteg párt, nincsen olyan sok különböző felfogású ember. Mindenkinek közös érdeke, hogy együtt haladjunk. Megyei szinten lehet, hogy egy kicsivel rosszabb a helyzet, vannak olyan települések, ahol támadják egymást az etnikai különbségek miatt, de nem mondhatom, hogy ez egy reményvesztett állapot lenne. Az országos viszont, na… Hogyha visszagondolunk Iohannis néhány hónappal ezelőtti kijelentésére, akkor látszik, hogy – ahogy szokták mondani – a fejénél büdösödik a hal, tehát ilyen államelnökünk van. Ő teljesen figyelmen kívül hagyja a kisebbségi sorsokat, ennek ellenére nemrég kitüntették őt, hogy ezt nagyon jól kezeli.

Legyen más témánk is! Melyik muzsika áll önhöz a legközelebb?

– Legtöbbször felcsíki muzsikát játszom, de alcsíkiként. Nekem amúgy a gyökereim felcsíkiak. A nagytatám Csíkszentdomonkoson volt prímás, én az ő hegedűjén játszom. Ez külön megtiszteltetés számomra, nagyon örülök, hogy a család is megértette, hogy ennek így kell lennie, mert én vittem tovább a hegedűt a családban. Holott én nem vagyok profi, amatőr szinten hegedülök, a magam és a társaságunk kedvére. Korábban 14 évet táncoltam, de mindig a prímást figyeltem, nekem az tetszett, ahogy ő játszik, meg ahogy a zenekart vezeti, ezért döntöttem a hegedű mellett. Elég későn, 24 évesen fogtam neki.

Az ütőgardon sem esik ki a kezéből…

– Jaj, nem, tényleg nem, de az ütőgardont inkább Gyimesben, André Csaba barátom által ismertem meg. Azt szokták mondani, hogy „a gardonyos még nem zenész, de már nem közönség”, de ezt persze csak felénk mondják így, mert amúgy kell ahhoz is elég sok gyakorlat.

Tavaly részt vett a Fejér megyei Kákics zenekar ecuadori turnéján, vendégül is fogadta őket Tusnádfürdőn. Hogyan gondol rájuk?

– Mondhatom, hogy az életem egyik fénypontja volt. Nagyon szeretek utazni, jó barátokkal meg igazán! Nagyon jó emlékek fűznek a Kákics minden tagjához, jókat szoktunk mulatni. Látni néha amatőr és profi zenekaroknál is, hogy hiányzik belőlük az a lelkesedés, az a szeretet a csapaton belül, amitől egy csapat jobb tud lenni. Ebben náluk nincs hiány, ezért is szerettem meg őket rövid idő alatt.

Két hónapja nyílt levelet küldött a tusnádfürdői testület Bukarestnek, medveügyben.

– Mi azt láttuk, hogy Bukarest nem kezeli helyén a medveproblémánkat, ugyanis ha már lassan megesznek bennünket a medvék, ők akkor sem mozdulnak. Próbáltuk publikálni megyeszinten is az ügyet. Történtek már medvetámadások, sok háztartásban garázdálkodtak a medvék. Azért írtuk a nyílt levelet az államelnöknek, hogy helyénvalóbban is lehetne kezelni a medvekérdést, nehogy emberéleteket követeljen a hanyagság. Meg lehetne ezt oldani kilövéssel, rezervátummal, létezik medve-visszavadító központ is. Kaptunk rá reakciót, azt írták, dolgoznak rajta. Ide illik egy jó székely mondás is: „olyan szegény nem tudok lenni, hogy ígérni ne tudjak”.